Dave Paunescu arról beszél, hogyan ad mintát a fejlődésfókuszú szemléletre

A tanároknak roppant nagy szerepük van abban, hogy fejlődésfókuszú szemléletet teremtsenek környezetükben. Erre számtalan különböző stratégiát, megközelítést alkalmazhatnak. Az egyik eszköz, amivel hathatós fejlődésfókuszú szerepmodellé válhatnak, az az, ha fejlődésközpontú szemlélettel tekintenek minden egyes diákjukra. Ha őszintén hiszik, és kommunikálják a diákok felé, hogy bíznak abban, hogy mindegyikük sikeres lesz. Ha hisznek abban, hogy a megfelelő stratégiával és a kellő erőfeszítéssel minden egyes diák sikeres lehet az osztályban, és magas szintre juthat el. Csaknem ugyanilyen fontos az is, hogy azt üzenetet közvetítse a tanár, hogy azért van ott, hogy támogassa a diákokat ebben a folyamatban. Ne azt közvetítse, hogy meg tudod csinálni, sok szerencsét hozzá, hanem hogy azért vagyok itt, hogy segítsek neked, hogy felkészítselek, segítsek abban, hogy megtanuld, hogyan fejlődhetsz, hogyan lehetsz sikeres az osztályban. Egy másik stratégia, ami hozzájárulhat a fejlődésfókuszú szemlélet kultúrájának megteremtéséhez, ha a tanulás folyamatát helyezi a tanár a középpontba. Ha nem az eredményre, nem az osztályzatokra fókuszálnak, hanem a fejlődés folyamatára, és arra, hogy milyen stratégiákkal lehet a munkát javítani. Nagyon nagy segítség, nagyon ösztönző lehet a diákok számára, segíthet abban, hogy saját magukon is segíthessenek , és segíthet abban is, hogy lássák a saját fejlődésüket, ha esetleg nem is a legjobb osztályzatokat kapják, ha a tanár rámutat azokra a konkrét dolgokra, amit a diákja jól csinál. Bizony ez a tanároknak sokszor nehéz és időigényes lehet, tényleg alaposan át kell látni a diákok munkáit ahhoz, hogy felismerjék és megnevezzék a jó stratégiákat. De megéri, mert ráirányítja a tanulók figyelmét, hogy megbizonyosodjanak, hogy az eredményes stratégiákat alkalmazzák, segíti őket abban, hogy meglássák a sikert, legyen akár matematika, akár természettudomány vagy irodalom a tantárgy, hogyan kell elsajátítani és felhasználni ezeket a különböző stratégiákat. Láthatják a tanulók maguk is, hogy fejlődnek, és hogy elismerést kapnak azért, hogy sikeresen vették az akadályokat, hogy valóban jól tudnak teljesíteni az adott tárgyból. Egy másik igen hasznos módja annak, ahogy a tanár a fejlődésfókuszú szemlélet szerepmodellje lehet az, ahogy saját magáról beszél bemutatva a saját útját a tanulásban, a hibákhoz való viszonyulását. Ha egy olyan környezetet tud teremteni, amelyben a hibákat lelkesen fogadják, az nagyon hatásos, egy olyan környezetet, amelyben a diákok nem aggódnak a hibák miatt, mert tudják, hogy a tanáruk nem fogja lenézni őket, ellenkezőleg, ha jól megfigyeljük a hibáinkat, fontos tippeket fedezhetünk fel arra nézve, hogy hogyan lehet kijavítani azokat. Egyes tanárok szándékosan hibáznak, becsempésznek hibákat amikor tanítanak, azért, hogy a diákok felfedezzék azokat, így ad mintát arra, hogy hogyan kell reagálni arra, amikor hibázunk. Például amikor a diák észreveszi, hogy a tanár hibát vétett, a tanár nem lesz defenzív, nem próbál védekezni a hiba miatt, nem is próbálja a szőnyeg alá seperni, hanem megköszöni, nagyon köszönöm, hogy kijavítottad a hibámat. Gondolkodjunk el azon, miért is követtem el, milyen stratégiával tudnám a legközelebb elkerülni azt, hogy újból elkövessem ezt a hibát. Ezzel a tanár mintát ad, egyfajta mentális keretrendszert, amire a tanulóknak segítségére lesz abban, hogy ezen az úton haladjanak. Így majd ha hibáznak, tudni fogják, hogyan lehet egészségesen reagálni a hibáikra.