Fő tartalom
Fejlődésfókuszú szemlélet
Tanulj: Nálam ez a menő
Ahogyan a foglalkozás előző részében már volt szó róla, teljesen normális, ha néha azt érezzük, hogy nem tartozunk egy adott csoportba.
Hallgassuk meg két sikeres ember történetét, akik arról mesélnek, hogy úgy érezték, sem a tudományos közösségbe, sem a kortársaik közé nem tudnak beilleszkedni. Hogyan küzdöttek meg ezzel a kihívással? Miközben hallgatod őket, gondold végig, hogyan jelenik meg a fejlődésfókuszú szemlélet a hozzáállásukban; hogyan fedeztek fel olyan lehetőségeket, amelyek segítették a fejlődésüket és azt, hogy beilleszkedjenek társaik közé, illetve a tanulmányi közegükbe. A tanulás nem csak a tudományról szól!
Brian története
Brian olyasvalamin ment keresztül, amelyen mindannyian átesünk előbb vagy utóbb: élete egy átmeneti szakaszába érkezett. Mindegy, hogy ez az átmenet az általános és a középiskola, esetleg a középiskola és az egyetem között van. Teljesen természetes, hogy új tantárgy tanulása, vagy a tanulmányok magasabb szinten való folytatása küzdelmekkel jár.
Brian előtt két út állt: vagy úgy veszi, hogy a feladott tananyag túl sok, és megfutamodik, vagy úgy dönt, hogy kitart.
Brian azt választotta, hogy alázattal és kitartással néz a nehézségeivel szembe, és támogató közeget épít fel maga köré.
Szerencsére a hasonló átmeneti állapotok csak rövid ideig tartanak, és Brian kitartása elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy sikeresen átvészelje ezt az időszakot.
Kérdezz-felelek Brian-nel
Brian egy beszélgetés során többet is megosztott az élményeiből:
Mikor tapasztaltad meg azt, hogy te is a többiekhez tartozol?
Abban a csoportban? Kábé egy-két hónap után. Sok hosszú éjszakát töltöttem a könyvtárban, és a reggeli futás közben történelmi előadásokat hallgattam. A kurzus végén pedig én kaptam a legjobb jegyet!
Ez milyen érzés volt?
Nagyszerű! Nézd meg, mit írt a tanár a szakdolgozatom végére (ő lett egyébként a témavezetőm, és ő írt nekem ajánlást a Rhodes Ösztöndíjra és a doktori képzésemhez is):
Találkoztál kihívásokkal a tanulmányaid során ezt követően is?
Egyértelműen, az összes többi tárgy során, amit ezután felvettem! Elvégeztem az alapképzést, majd három mesterképzést, végül a Stanfordon doktoráltam. Ez idő alatt minden egyes tárgy és képzés elején sokkhatásként ért, hogy „Húha, ezt nagyon nehéz lesz megtanulnom!” De mindig ugyanazt tettem: keményen dolgoztam, minden órán ott voltam, beadás előtt minden dolgozatomat ötször átnéztem, és minden lehetőséget és támogatást felhasználtam, ami csak elérhető volt számomra.
Kim története
Kim tapasztalatai hasonlóak voltak Brianéhez. Úgy érezte, hogy az osztályában mindenki többet tud a történelemről, mint ő. Mivel úgy érezte, nem tartozik közéjük, többé nem szólt hozzá az órákhoz.
Az első félév után Kim végre barátokra talált. A mai napig közeli kapcsolatban maradtak. Ezek a barátok néhány igazán nehéz időszakon segítették át Kimet.
Kérdezz-felelek Kimmel
Kim egy beszélgetés során többet is megosztott az élményeiből:
Mitől változott meg a gondolkodásmódod annyira, hogy végül segítségért fordultál másokhoz?
Az egyik barátom az iskolában épp egy csúnya szakítás kellős közepén volt, és segítségre volt szüksége. Azzal, hogy neki segítettem, a saját magam köré épített falakat is elkezdtem lebontani, és magam is segítséget kértem saját problémáim megoldásához. Anyukám mindig azt szokta mondani: „Előbb barátnak kell lenned, hogy barátokra lelj.”
Mennyi időbe telt, hogy jobbra forduljanak a dolgok?
Körülbelül egy félévbe. Amikor visszatértem az első tanév tavaszi félévére, már volt egy kialakult baráti köröm, és otthon éreztem magam az egyetemen.
Hogyan változtak az egyetemi élményeid vagy te magad, miután több társas kapcsolatra tettél szert és úgy érezted, végre tartozol valahová?
Az, hogy volt egy segítői köröm, és tudtam, hogy az egyetemi hullámhegyeket és -völgyeket nem egyedül kell megélnem, csökkentette a stressz-szintemet. Miután megismertem a csoporttársaimat, láttam, hogy ugyanolyan keményen dolgoznak, mint én, miközben nekik is megvannak a maguk problémái – néhányuknak hasonló, mint nekem, másoknak teljesen eltérő. De amikor látod, hogy a többi kiskacsa se csak könnyedén lebeg a vízben, inkább veszettül kapálódznak, hogy a felszínen maradjanak, a saját küzdelmed sem tűnik már olyan nehéznek.
Fontos segítséget kérni
Brian és Kim is úgy tudott megküzdeni a valahová tartozás hiányával, hogy a kurzuson tanultakhoz kiegészítő forrásokat kerestek, keményen dolgoztak és kialakítottak maguk körül egy segítői hálót.
Brian a következő forrásokból nyert segítséget: előadások hanganyagai, az egyetemi könyvtáros, aki plusz forrásokkal látta el, és a dolgozatok megírását támogató egyetemi központ.
Kim is megnevezte segítőit: mentorát – aki jelen esetben a tanára volt – és baráti körét, akik mind tanulmányai, mind társas kapcsolatai terén segítségére voltak.
A három részből álló foglalkozás második, Tanulj! című részét teljesítetted.
Szeretnél részt venni a beszélgetésben?
Még nincs hozzászólás.