HTTP és HTML

AZ INTERNET HTTP ÉS HTML Szia, Jasmine Lawrence vagyok, program menedzser az Xbox One mérnöki csapatában. Az egyik legnagyobb projektünk az Xbox Live, egy online szolgáltatás, ami összeköti a világ különböző részeiről a gémereket az internet segítségével. Ez nem egyszerű, sok mindenre van szükség a háttérben. Az internet teljesen megváltoztatja azt, ahogy az emberek kapcsolatba lépnek és kommunikálnak egymással. De hogyan működik mindez? Hogyan kommunikálnak egymással a világ különböző pontjain levő számítógépek? Vegyük a webböngészést! Először megnyitod a böngésződet. Ez az az alkalmazás, aminek segítségével eléred a webet. Ezután beírod a webcímet vagy URL-t, az Uniform Resource Locator-t, ami a kívánt weboldalra mutat, pl. ezt: Tumblr.com. (zene) Szia! David Karp vagyok, a Tumblr alapítója. Ma arról fogunk beszélni, hogy hogyan működnek a mindennap használt webböngészők. Biztos elgondolkodtál már azon, mi történik valójában, amikor beírsz egy címet a böngészőbe, majd megnyomod az Entert. Ez tényleg annyira észbontó, amennyire el lehet képzelni. Tehát abban a másodpercben a géped elkezd kommunikálni egy másik géppel, amit szervernek hívunk, ami legtöbbször több ezer kilométernyire van. Ezredmásodpercek alatt a te géped lekéri a szervertől a weboldalt, a szerver pedig válaszol a gépednek egy HTTP nevű nyelven. A HTTP a Hypertext Transfer Protocol rövidítése. Ezt olyan nyelvként képzelheted el, amivel az egyik számítógép egy másiktól dokumentumot tud kérni. És ez igazándiból elég egyértelmű. Ha megvizsgálnál egy üzenetváltást a géped és a webszerver között az interneten, ennek nagy része „GET” kérés (request). Ezeket a kéréseket egyszerűen a „GET” szó és a kért dokumentum neve alkotják. Ha bejelentkezel a Tumblr-ra, és betöltöd a kezdő oldalunkat, akkor egy GET kérést küldesz a Tumblr szerverének, ami ebből áll: „GET /login”. Ez megmondja a szervernek, hogy szükséged van a Tumblr login oldal HTML kódjára. A HTML a Hyper Text Markup nyelv rövidítése. Ezt a nyelvet pedig úgy képzelheted el, hogy ez mondja meg a webböngészőnek, hogyan nézzen ki egy oldal. Vegyük mondjuk a Wikipediát, ami egy egyszerű, nagy dokumentum. A HTML nyelv írja le, hogy az a cím ott nagybetűs és félkövér legyen, milyen betűtípust használjon, egy adott szöveg elvezessen egy másik weboldalra, egyes szövegeket félkövéren, másokat dőlten szedjen, a lap közepén legyen egy kép, ami legyen jobbra vagy balra igazítva. A weboldalhoz tartozó szöveget közvetlenül a HTML tartalmazza, de más részek, pl. a képek, videók külön fájlban vannak saját URL-lel, amit szintén le kell kérni. A böngésző ezekhez külön HTTP kérést küld, és ahogy megjönnek a képek, sorban megjeleníti azokat. Ha egy oldalon sok kép van, mindegyikhez külön HTTP kérés tartozik, és az oldal lassabban töltődik be. Időnként a web böngészése során nemcsak lapokat kérünk a GET kérésekkel. Van, hogy információt küldünk, például ha űrlapot töltünk ki, vagy keresést indítunk. A böngésző ezt az információt sima szövegként küldi el a web szervernek HTTP post kérelemként. Mondjuk bejelentkezel a Tumblr-be. Először is kiadsz egy „POST” kérést, egy „POST”-ot a Tumblr login oldalának, amihez adat is van kapcsolva. Benne van az email címed és a jelszavad. Ez elmegy a Tumblr szerveréhez. A Tumblr szervere megállapítja, hogy mondjuk te vagy Dávid. Visszaküld egy weboldalt a böngésződnek „Success! Logged in as David" (Sikeresen bejelentkeztél Dávid néven) szöveggel. Ehhez a weboldalhoz hozzácsatol némi láthatatlan süti adatot, amit a böngésző felismer és eltárol, és ez fontos, mert csak így tudja a weboldal megjegyezni, hogy te ki vagy. Ez a süti adat valójában egy Tumblr azonosító. Egy szám, ami Dávidként azonosít téged. A böngésződ megjegyzi ezt a számot, és amikor legközelebb frissíted Tumblr-t, amikor újra ellátogatsz Tumblr.com-ra, akkor a böngésződ automatikusan hozzácsatolja ezt az azonosítót a kérelemhez, amit elküld a Tumblr szerveréhez. Amikor a Tumblr szervere látja ezt a böngésződtől jövő kérést, látja az azonosító számot, és így tudja, hogy ez egy kérés Dávidtól. Az internet teljesen nyílt, az összes kapcsolata megosztott, és az információt sima szövegként továbbítja. Ez lehetővé teszi, hogy egy hacker ellopja az interneten továbbított személyes információt, de a biztonságos weboldal megakadályozza ezt úgy, hogy megkéri a böngészőt, hogy egy biztonságos csatornán kommunikáljon, a Secure Socket Layer használatával, illetve ennek utódja, a Transport Layer Security használatával. Az SSL-t és a TLS-t elképzelheted úgy, mint egy biztonsági réteget a kommunikáció körül, ami megvédi a lopástól és a belepiszkálástól. Az SSL vagy a TLS akkor aktív, ha a böngésző címsorában egy kis lakatot látsz a HTTPS mellett. A HTTPS protokoll biztosítja, hogy a HTTPS kérelmek biztonságosak és védettek legyenek. Amikor a weboldal biztonságos kapcsolat megindítását kéri a böngésződtől, először egy digitális tanúsítványt készít, ami olyan, mint egy hivatalos igazolvány. Ez azt bizonyítja, hogy a weboldal nem hamisítvány. A digitális tanúsítványt megbízható intézmények állítják ki, amelyek meggyőződnek a weboldal hitelességéről, és arról igazolást állítanak ki, ahogy a kormány személyit és útlevelet ad ki. Ha egy weboldal úgy próbál biztonságos kapcsolatot kezdeményezni, hogy nincs megfelelő digitális tanúsítványa, akkor a böngésződtől figyelmeztetést kapsz. Ez a webböngészés alapja, az internetnek a mindennap látható oldala. Összefoglalva: a HTTP és a DNS vezérli a HTML küldését és fogadását, a médiafájlokat, mindent a hálózaton. Mindezt a háttérben a TCP/IP és a router hálózatok teszik lehetővé, amik kis csomagokra bontják és így továbbítják az információt. Ezek a csomagok 0-k és 1-esek bináris sorozatából állnak össze, amit fizikailag továbbítanak elektromos vezetékeken, optikai kábelen vagy wifi hálózaton. Szerencsére, ha megértetted az internet rétegeinek működését, megbízhatsz benne anélkül, hogy az összes részletre emlékezned kelljen. Bízhatunk abban, hogy az összes réteg jól fog együttműködni az információ sikeres továbbításában, gyorsan és megbízhatóan.