Marcos Ojeda, tervező, DJ és kutyatulajdonos

Szia, a nevem Marcos Ojeda.

Frontend fejlesztéssel és design-nal foglalkozom a Khan Academyn. Gyakran előfordul, hogy egyszerre gondolkozom azon is, hogy hogyan kellene valaminek működnie, és azon is, hogy hogyan kellene kinéznie. A munkában JavaScript és Python nyelveket használok elsősorban. A design munkában Adobe Illustratort használok a rajzoláshoz és robofontot, amikor egy betűtípuson dolgozom.

A bátyám mutatta meg, hogyan kell programozni egy VIC-20 gépen, úgy, hogy régi magazinok játékainak kódjait másoltatta be velem, amikor nagyjából 6 éves lehettem. Nagyon idegesített az egész. Hetedikes koromig nem ragadott meg a programozás, amikor is egy Borland C fordító jelent meg a számítógépünkön. Az első komolyabb programomat kilencedikes koromban írhattam, ami táblázatos formában kiírta egy Master Locks lakat kombinációit. Ez volt az első maradékosztályos programom, ami for ciklust használt.

Középiskolás koromban (1998-ban) egy szöveges online kalandjátékot készítettem és üzemeltettem nagyjából egy éven át. Rá egy évre webfejlesztéssel kezdtem foglalkozni és készítettem egy egyszerű CMS rendszert php3 és mysql segítségével, miközben az ősz nagy részén webmonkey cikkeket olvastam, valamint weboldalakkal és az online kiadással kísérletezgettem. A főiskolán nem sok programozást tanultam, de annál több elméleti ismeretet sajátítottam el, amik nagyon jól jöttek később. Még most sem vagyok nagyon gyors programozó, de folyamatosan új dolgokat tanulok és mindig új dolgokon dolgozom, ami sosem árt.

Attól függően, hogy mennyire vagyok elfoglalt, szeretek a feleségemmel főzni. Főiskolán konyhán dolgoztam, ahol elég jól megtanultam főzni. Még mindig van otthon egy egész könyvespolcnyi bakelit lemezem, ami onnan maradt, hogy régen DJ-ként dolgoztam Jungle/Drum & Bass és UK Garage zenékkel, 2002 és 2007 között.

Főiskola után művészeti iskolába jártam, ahol a legnagyobb hatással a betűtípus-tervezés kurzus volt rám, és ahol megtanultam teljes betűtípusokat tervezni. 2008 óta átlagosan kétévente terveztem egy betűtípust. És van egy kutyám!

Lehet, hogy furán hangzik, de számomra a legfontosabb, hogy olyan dolgokat hozzak létre, amik megnevettetnek. A szabadidős programozás habár luxusnak számít, rákényszerített, hogy új dolgokat tanuljak, és nem várt kihívások elé állított. Egy olyan barát, aki átnézi a munkádat, és őszinte visszajelzést ad, felbecsülhetetlen, keress ilyeneket!