Fő tartalom
Tantárgy/kurzus: A számítógép és az Internet > 1. témakör
8. lecke: Digitális szerzői jogok és licencekSzerzői jog, DRM és a DMCA
Az internet tele van kreatív alkotásokkal: zeneszámokkal, képzőművészettel, könyvekkel, pólótervekkel, videókkal és még sok mással. Az internet megkönnyíti, hogy élvezzük és megosszuk ezeket a műveket, de ez nem jelenti azt, hogy ez mindig legális is.
A kreatív alkotások többsége jogvédett, ami azt jelenti, hogy az alkotó szellemi tulajdonát képezi. A szerzői jog az alkotónak törvényes jogokat biztosít arra, hogy meghatározza, szabad-e azt lemásolni. és ha igen, milyen feltételekkel.
Vizsgáljuk meg a szerzői jogra vonatkozó törvényeket, a méltányos használat alapelvét, és azt, hogy a szerzői jogi törvények hogyan alkalmazkodtak a digitális korhoz!
Szerzői jogi törvények
Az első szerzői jogi törvény Angliában született meg az 1700-as években a nyomdagép feltalálása és a könyvek szabályozatlan másolása miatt. Azóta a legtöbb országban bevezettek szerzői jogi törvényt, és 177 ország (köztük Magyarország is) csatlakozott a Berni Egyezményhez, amely a határokon átnyúló szerzői jogról szóló nemzetközi megállapodás.
A Berni Egyezményt támogató országokban egy alkotás, amint „fizikai formában tárgyiasul” (például fizikai vagy digitális adathordozón rögzítik) szerzői jogvédelem alá esik. A szerzőt megilletik az adott mű szerzői jogai, és nem kell szerzői jogi hirdetményeket elhelyeznie. A szerzőknek nem kell hivatalosan bejegyeztetniük művüket, de dönthetnek úgy is, hogy bejegyeztetik azért, hogy a bíróságon érvényesíthessék szerzői jogaikat.
A szerzők azonban nem rendelkeznek kizárólagos jogokkal ötleteikhez, csak az ötletek kifejezésmódjához. A szerzői jogi védelem tárgya minden esetben a gondolatok egyéni, eredeti formába öntése, nem az annak alapjául szolgáló gondolat.
Milyen jogokat biztosít ez a szerzőknek? Magyarországon kizárólagos jognak
minősülnek például az alábbiak:
- Munkájuk sokszorosításának joga;
- Származtatott művek létrehozásának joga;
- Másolatok eladás vagy bérbeadás útján történő terjesztésének joga;
- A képzőművészeti alkotások nyilvános bemutatásának joga;
- A hangzó művek digitális közvetítés útján történő nyilvános előadásának joga.
A szerzői jogok azonban nem tartanak örökké. A Berni Egyezmény szerint a szerző halála után legalább 50 év, de Magyarországon ezt az időtartamot a legtöbb esetben 70 évre hosszabbították meg.
A szerzői jog lejártával az alkotások közkinccsé válnak, és bárki korlátozás nélkül felhasználhatja és átdolgozhatja azokat. A XIX. századból számos híres könyv, például Bram Stoker Drakulája és Jane Austen Büszkeség és balítélet című műve ma már közkincs.
Méltányos használat
A szerzői jog meglehetősen korlátozóan hangzik, mégis nap mint nap találkozunk a szerzői joggal védett művek felhasználásával:
- Magazinban megjelent albumkritika, amely dalszövegből idéz;
- Iskolai feladat tankönyvből vett szövegekkel;
- Keresési eredmények, amelyek a weboldalon található képek miniatűr képeit tartalmazzák.
Megsértik ezek a szerzői jogokat? Talán – de legalábbis az Egyesült Államokban a méltányos használat elve alapján jogszerűek lehetnek (a magyar jog szabad felhasználás címszó alatt foglalkozik ezzel a témakörrel – a fordító megjegyzése). A méltányos használat lehetővé teszi a szerzői jogvédelem alatt álló anyagok korlátozott felhasználását kritikai, kommentálási, hírközlő, oktatási vagy kutatási célokra.
Végső soron csak a bíró döntheti el, hogy egy adott felhasználás méltányos használatnak minősül-e. A bíró négy szempontot vizsgál:
- Mi a felhasználás célja és jellege? (pl. oktatási vagy szórakoztató, nonprofit vagy nyereségorientált, ad-e új jelentést vagy értelmet az eredetihez, vagy csupán lemásolja azt);
- Milyen jellegű a szerzői jogi védelem alatt álló mű (azaz tényszerű, avagy fikciós)?
- A szerzői jogi védelem alatt álló mű mekkora részét használták fel, és mennyire jelentős ez a rész a szerzői jogi védelem alatt álló műben?
- Milyen hatással van a felhasználás a szerzői jogi védelem alatt álló mű potenciális piacára és értékére?
Ha egy nonprofit oktatási weboldal egy történelemkönyvből származó bekezdést használ fel egy cikkben, az valószínűleg méltányos használatnak minősül. Ha egy kereskedelmi szórakoztató weboldal egy filmstúdió által készített történelmi dráma egészét közvetíti, az szinte biztosan nem minősül méltányos használatnak.
A méltányos használat nem mindig egyértelmű, ezért a bírósági eljárások alapján folyamatosan bővítik és pontosítják ezt a négy szempontot, különösen azt, hogy mit jelent az, hogy egy adott felhasználás „új jelentést ad” a műnek. Jobban beleláthatsz, mit tekintenek a bíróságok méltányos használatnak, ha átnézed ezeket a korábbi (angol nyelvű) bírósági eseteket.
🤔 A méltányos használat milyen példáit ismered? Amikor szerzői joggal védett anyagokat használtál, megfelelt-e ez a méltányos használat kritériumainak? Mennyire „méltányos” a méltányos használat a mű szerzője számára?
Szerzői jog a digitális korban
A nyomdagépek korában kevesen voltak képesek arra, hogy könnyedén sokszorosítsanak műveket, így a szerzői joggal kapcsolatos aggályok nem voltak általánosak. A digitális korban azonban mindannyian képesek vagyunk reprodukálni műveket. Valójában ma már olyan könnyű ezt elkövetni, hogy sokan anélkül, hogy észrevennék, egyszerűen azzal megsértik a szerzői jogokat, hogy letöltenek egy fájlt, beillesztenek egy szöveget, vagy megosztanak egy vicces képet a közösségi médiában.
A digitális fájlmegosztás térhódítása
Az 1990-es években megjelentek a peer-to-peer fájlmegosztó hálózatok, amelyek nagyon megkönnyítették fájlok letöltését. Az egyik ilyen hálózat, a Napster különösen népszerű volt – csúcspontján becslések szerint egyes főiskolák internetes sávszélességének 60%-át Napster MP3-fájlok letöltésére használták. Ezeknek az MP3-fájloknak jó része szerzői jogvédelem alatt álló zene digitális formátuma volt; az internetfelhasználók örültek, hogy végre lehetőségük nyílik ingyenesen meghallgatni több száz kedvenc zeneszámukat.
Amikor a hangfelvételeket készítő művészek felfedezték a Napsteren keringő dalaikat, nem igazán voltak elragadtatva a felfedezéstől. 2001-ben a Napster hirtelen azzal szembesült, hogy háromszor is beperelték, amiért lehetővé tette a szerzői jogok megsértését: az egyik pert a Metallica heavy metal zenekar, a másikat Dr. Dre rapper, a harmadikat pedig a zeneipar vezető lemezcégei indították.
Ezen ügyek eredményeképpen a Napster megpróbálta eltávolítani a felperes szerzői jogvédelem alatt álló felvételeit a keresési találatokból digitális ujjlenyomat-algoritmusok segítségével.
A digitális zene új korszaka
A Napster felemelkedésének és bukásának köszönhetően a vállalkozók ráébredtek, hogy az emberek egyszerű online zenehallgatásra vágynak, és azóta is kísérleteznek azzal, hogy ezt legális módokon lehetővé tegyék.
A Spotify és a Pandora például havi előfizetés ellenében felvételek streaming szolgáltatását kínálja, míg az Amazon és az Apple egyes számokat alacsony áron forgalmaz. Ezek a vállalatok általában jogdíjat fizetnek a szerzői jogok tulajdonosainak, és csak a szerzői jogtulajdonos engedélyével forgalmaznak.
Digitális jogok kezelése
A szerzői jogok jövőbeli megsértésének kockázata akkor is fennáll, ha egy cég az ügyfeleinek egyszerű legális lehetőséget biztosít arra, hogy szerzői jogvédelem alatt álló művek másolatát letölthessék. Mi van akkor, ha egy ügyfél úgy dönt, hogy ingyenesen megosztja azt több ezer másikkal? Rengetegen fognak ennek örülni, de a szerzői jogtulajdonosnak nem lesz bevétele abból, hogy hallgatják a felvételét.
Ezért van az, hogy egyes szerzői jogtulajdonosok lelkes hívei a digitális jogkezelésnek (DRM = Digital Rights Management): ezek olyan eszközök, amelyek korlátozzák, hogy a felhasználó hol és hogyan használhatja a szerzői joggal védett médiát.
Például a népszerű zenei streaming szolgáltatás, a Spotify DRM-réteget ad a streamelt zenéhez, ami megakadályozza, hogy az előfizetők a Spotify alkalmazáson kívül bármilyen más eszközzel meg tudják hallgatni a felvételeket. A DRM-réteg olyan módon zavarja a hangadatokat, hogy csak a Spotify lejátszója képes azokat visszafejteni. Egy asztali MP3-lejátszó megzavarodna a hangadatoktól, és nem tudná lejátszani azokat.
A számítógépes programozók azonban szeretik a kihívásokat, és kitalálták, hogyan lehet megkerülni a DRM legtöbb formáját. Ha egy felhasználó valóban hozzá akar férni az eredeti DRM-mentes adatokhoz, legtöbbször meg lehet találni a DRM megkerülésére alkalmas útmutatókat és eszközöket. Ha tehát ez a helyzet, mi akadályozza meg a felhasználókat a DRM megkerülésében?
A digitális millenniumi szerzői jogi törvény
1998-ban az Egyesült Államok elfogadta a Digitális Millenniumi Szerzői Jogi Törvényt (DMCA = Digital Millennium Copyright Act), amely büntethetővé teszi a DRM megkerülésére irányuló technológiák előállítását és terjesztését.
A DMCA segítségével a szerzői jogtulajdonos törlési kérelmet küldhet a szerzői joggal védett műveit terjesztő szolgáltatásoknak vagy magánszemélyeknek, és amennyiben valóban megsértették a szerzői jogait, a szolgáltatásnak vagy magánszemélynek eleget kell tennie a törlési kérelemnek, ellenkező esetben számolnia kell a jogi következményekkel.
A Google már több mint 4 milliárd DMCA törlési kérelmet kapott a szerzői jogok tulajdonosaitól, akik felfedezték, hogy műveik anélkül jelennek meg a keresési eredményekben, hogy azt engedélyezték volna.
Íme a RIAA felvétel törlési kérelme a kiadó által képviselt P!nk felvételével kapcsolatban:
Csak a RIAA naponta több ezer törlési kérelmet küld a Google-nak, amint az ezen a grafikonon is látható:
Aggályok és kritikák
A DMCA-val kapcsolatos gyakori kritika a törlési kérelmekkel való visszaélés. Egy 2016-os tanulmányban a kutatók a Google Image Search-höz (Google Képkeresőhöz) intézett DMCA letiltási kérelmek véletlenszerű mintáját értékelték, és megállapították, hogy körülbelül 36%-uk megalapozottsága megkérdőjelezhető volt. Amint az alábbi ábra is mutatja, az érvénytelen kérelmek közel fele valójában nem szerzői joggal kapcsolatos panasz volt, és körülbelül egyharmaduk a méltányos használat miatt valószínűleg legális körülményekre vonatkozott:
Tekintettel az érvénytelen DMCA-kérelmek magas arányára, a legtöbb tartalomszolgáltató automatizált algoritmusok és emberi felülvizsgálat kombinációját használja annak meghatározására, hogy mely értesítések megalapozottak. A szolgáltatók azonban még mindig követnek el hibákat, és véletlenül törölnek jogszerű tartalmakat. Noha a hamis letiltási bejelentések szándékos benyújtásának következményei vannak, egyes vállalatok és magánszemélyek a letiltási bejelentéseket cenzúrára vagy a verseny elfojtására használják fel.
A DRM-mel és a DMCA-val kapcsolatos másik nagy aggály a látássérült felhasználókra gyakorolt hatás, akiknek a digitális médiafogyasztáshoz segédtechnológiákat, például képernyőolvasókat kell használniuk.
Ha egy e-könyv DRM-védelemmel van ellátva, előfordulhat, hogy a képernyőolvasó nem tudja teljes egészében elolvasni. Ez azt jelenti, hogy a látássérült felhasználó vagy teljesen el van vágva az információtól, vagy DRM-et kikerülő technológiát kell használnia, és ezzel kockáztatja a DMCA megsértését. Ezek nem kívánatos helyzetek, ezért vannak olyan mozgalmak, ahol azt javasolják, hogy lépjünk tovább olyan irányban, ami korlátozott képességű felhasználói eszközök esetében mentesítést ad a megkerülést tiltó technológiák alól.
🙋🏽🙋🏻♀️🙋🏿♂️Kérdésed van a témával kapcsolatban? Szívesen válaszolunk – csak kérdezz az alábbi kérdések rovatban!
Szeretnél részt venni a beszélgetésben?
Még nincs hozzászólás.