A tükörhordozó (maja kor)

(halk zongoraszó) A Metropolitan Museum of Art maja termeiben járva egy nagyon ritka szobrot látunk. Azért ritka, mert fából készült. A hatodik századból származik, úgyhogy nagyon régi, és rendkívül jó állapotban maradt meg. Nagyon kevés fából készült tárgy maradt fenn a klasszikus maja civilizáció korából. Guatemala éghajlata párás, így a fatárgyak elpusztulnak. Csak néhány hordozható faszobrot ismerünk ebből a korszakból. A szobor testtartása nagyon szokatlan, de ezt magyarázhatjuk a szerepével, azzal, amit csinál. Térdel, karját összefonja, öklét a melléhez szorítja, mintha egy tükröző lemezt tartana az uralkodó felé. Ezt tükörnek nevezzük, de valójában valószínűleg obszidiánból vagy piritből készült. Mozaikokból állt, nem olyan sima tükör volt, amilyennek a tükröket elképzeljük. Igen, valószínűleg több lemezből állt. Az, hogy tükröt tartottak az uralkodó elé, a maja királyok isteni státuszával magyarázható. Képzelj el egy királyi alakot, aki magát szemléli és pózol a tükör előtt. A tükröknek, amellett, hogy öltözködéshez vagy az uralkodói jelvények elhelyezéséhez használták őket, lehetett kozmológiai vagy spirituális jelentősége is. Olyan eszközök lehettek, amelyeket jóslásra vagy a királyi udvar döntéshozatalában használtak. Vagy akár a másvilág kapujaként. Pontosan. Későbbi kultúrákból származó leletek bizonyítják, hogy valóban más világok kapujaként tekintettek rájuk. Tudjuk, hogy valószínűleg valódi emberek töltötték be ezt a funkciót a királyi udvarban. Valószínűleg törpék. Mint világszerte sok királyi udvarban, a genetikailag törpének született embereket nagyon különlegesnek és kedveltnek tartották. A maja uralkodókat gyakran ábrázolták öltözködés vagy szertartásos tevékenységek közepette, törpék társaságában. Világos, hogy ez az alak különleges. Öltözéke mesés, hatalmas melldísze van, fülbevalója, rajtuk csüngő díszekkel, szőtt ruházata. Ami a szőtt ruházatot illeti, a klasszikus maja korból egyetlen darab sem maradt fenn. Arra, hogy milyenek voltak, csak az ehhez hasonló ábrázolásokból következtethetünk. Így van, a textil nem marad fenn párás környezetben. Az öltözék egyik legkülönlegesebb része a nyakát övező szalag, ami a karjai mögött a szoknyájához kapcsolódik. Más ábrázolásokon ilyet nem láttunk, úgyhogy ez egy nagyon különleges ruhadarab. Hátradől, hogy feltartsa a tükröt, de ugyanakkor testtartása a király iránti tiszteletet is jelzi. A karokat – egyik vagy mindkét kart – gyakran teszik a mellre a király iránti hódolat jeléül. Amikor a majákról van szó, nem egyetlen királyságról beszélünk, hanem több királyságról és a királyságok közti versengésről. A politikai szerveződés uralkodó modellje nem egyetlen egységes terület vagy birodalom, mint más kultúrákban, hanem egymással versengő városállamokat látunk, melyek élén a királyi udvar középpontjában található istenkirályok állnak. Amikor műtárgyakat rendeltek, egyrészt saját istenkirályi státuszukat akarták alátámasztani az általuk uralt területen, másrészt a műtárgyakat diplomáciai ajándékként is használták. Nézzük meg közelebbről az általa viselt melldíszt! A melldíszen valószínűleg egy jádéból, azaz zöld színű kőből készült mozaik látható, ami olyan személy vagy istenség arcát ábrázolja, akit a melldíszen szereplő ékszerek vesznek körül. A zöld kő hihetetlenül nagy értéket képviselt, sőt természetfeletti erővel bírt a maja és számos más középamerikai kultúrában. Igen, a jáde értékesebb volt, mint bármely más anyag, az aranyat is beleértve, a maják számára. Szorosan összekapcsolták a kukoricatermesztéssel, ami az alapvető élelmiszer volt, és a kukoricaisten megtestesülésének tartották. Akkor az is jade, amit a fülében visel? Nagyon valószínű. Rengeteg ilyen köralakú, jádéból készült díszt találtunk. A másik lehetőség, hogy tengeri kagylók héjából készült füldíszt ábrázol. Van egy érdekes alak azoknak a csüngő karikáknak az alján, amelyek a füldíszből indulnak ki. Ez valószínűleg egy hüllőalak. Nem tudjuk biztosan azonosítani vagy megnevezni, de ez gyakran rajta van az uralkodói jelvényeken. Különlegessége az összetekeredett hosszú orra és az, hogy nincs alsó állkapcsa. Itt még látszik a piros festék nyoma, eredetileg biztosan színesebb volt. A maják gyakran díszítették szobraikat piros festékkel. Ez egy vastartalmú festékanyag, valószínűleg hematit. Sőt, vannak itt ragyogó vascsillámok is, amik még mindig látszanak a fa felületén. Azokban a rovátkákban is láthatók, amik a tükör rögzítésére szolgáltak. És úgy tűnik, az egész felsőtestet bevonták vele. Ha egy majákkal foglalkozó tudós ránéz erre, összeveti más, hasonló udvari jeleneteket ábrázoló alkotásokkal. Van például egy váza, amin egy ehhez hasonló alak szerepel. Van egy festett edény az Ausztráliai Nemzeti Galéria gyűjteményében, amin a trónján ülő uralkodó látható, akit udvaroncok és zenészek vesznek körül. Közvetlenül előtte látható egy kisebb alak. Ez lehet, hogy egy fából készült tükörhordozót ábrázol más udvaroncok társaságában, köztük egy törpeemberrel, aki egy kupából iszik. Remek ez a jelenet, mert segít elképzelni, hogyan használták ezt az udvar életében. Amikor az udvar egy tagja megrendelte ezt, valószínűleg az ideális udvaroncot, az ideális tükörhordozót akarták látni. Már évtizedek óta a múzeum maja gyűjteményében található, de nem tudjuk, hogy pontosan honnan került elő. Ez azért sajnálatos, mert ha ismernénk a lelőhelyét, többet tudhatnánk róla. Valószínűleg királyi sírban találták, Guatemala északi vagy Mexikó déli részén. Tehát valószínűleg egy nagyon száraz és szorosan lezárt helyen, (Pontosan) ahol úgy őrződött meg, hogy még ma is gyönyörködhetünk benne itt, a Metropolitan Museum of Artban. (halk zongoraszó)