Fő tartalom
Történetmesélés
Tantárgy/kurzus: Történetmesélés > 1. témakör
2. lecke: A karakter- A karakter: bevezetés
- Bemelegítő feladat
- Külső és belső tulajdonságok
- 1. feladat: Belső és külső tulajdonságok
- Amire vágyunk és ami szükséges
- 2. feladat: A vágyak és ami szükséges
- Az akadályok
- 3. feladat: Akadályok
- A karakterív
- 4. feladat: A karakterív
- A tét
- 5. feladat: A tét
- Jótanácsok a karakterekkel kapcsolatban
- Szójegyzék: A karakter
© 2023 Khan AcademyFelhasználási feltételekAdatkezelési tájékoztatóSüti figyelmeztetés
Jótanácsok a karakterekkel kapcsolatban
További tanácsok új szerzőknek.
Szeretnél részt venni a beszélgetésben?
Még nincs hozzászólás.
Videóátirat
Mivel kezdj, ha új történetet írásába fogsz? – Szerintem, ha még keresed, hogy miféle történetet szeretnél elmesélni, nos
én azt csináltam, amikor még iskolába jártam, még mielőtt elkezdtem volna
filmet gyártani, hogy eltűnődtem:
ha bárhol nyaralhatnék, hová szeretnék menni? Mondjuk egy középkori várba mennék. Ó, az milyen menő helyszín
lenne a történethez! Tehát még nem is kell feltétlenül egy témával vagy egy konfliktussal indítani, ugorj fejest a szituációba és azután kezdd el kitalálni
a karaktereket és hogy mit is akarnak. És lehet, hogy a vár túl unalmas, ilyenkor fogj egy sárkányt,
hogy támadja meg őket. Aztán keressük meg a legmegfelelőbb sárkányt. És onnan már minden megy a maga útján. Amikor kétségeid támadnak, csak engedd az elmédet nyaralni menni. A történetmesélés során és
főleg az animációban bármerre mehetsz,
ami csak az eszedbe jut. – Néha már csak elgondolni is
élvezetes, hogy mit szeretnél látni,
mit néznél meg? Mi az a valami, amire
te személy szerint azt mondanád: de szeretnék megnézni
egy ilyen filmet, és csináld meg azt! És még ha nem is tökéletes,
nagyon jó, ha vannak a világon olyan dolgok,
amelyek csak a tieid. Jó megnézni
más filmeket az ötletek miatt és ihletet, struktúrát meríteni belőlük,
és hogy azokban hogyan oldanak meg dolgokat,
felmerülő problémákat, de mindig próbálj meg
hű maradni az ösztöneidhez, és azt csináld, ami neked
fontos. Jótanácsok kezdő történetíróknak – A Kaliforniai Művészeti
Intézetbe jártam, abba az iskolába, amelyet Walt Disney alapított,
kifejezetten animációs filmeseknek. Karakter animációt tanultam. Az egyik dolog, amit
a CalArts-on megtanulsz, hogy bár vannak remek tanáraid, akik profik a szakmában, igazán a diáktársaidtól
fogsz tanulni. Velük töltöd minden napodat, nekik mondasz vicceket,
és tőlük megtudod, ha nem vagy vicces, vagy ha
bedobsz egy sztorit és rájössz, hogy, ej, nem is nevettetem meg JJ-t. Talán viccesebbé kellene,
lehetne tenni ezt a történetet. És a mai napig, amikor levetítjük egymásnak
a jeleneteinket, néha elfelejtjük, hogy a világon emberek millióinak fogjuk bemutatni őket, és csak a rendezőt és a kollégákat
próbáljuk megnevettetni. Mert alapjában véve mi
csak olyan emberek vagyunk, akik történeteket mesélnek egymásnak. – Amikor elmesélek valakinek
egy történetet, akkor sok más dolog is előjön anélkül, hogy kértem volna őket,
még miközben mesélek. A történet elkezd életre kelni. A karakterek életre kelnek. És akkor az is, akinek
épp a történetedet meséled, el fogja mondani, hogy mit gondol róla. Észrevételek, ingyen. Valójában segítenek neked, hogy jobb legyen a történeted és a karaktered. Ezért bátorítok arra mindenkit, hogy ha egy történeten dolgozol
és javítani akarsz rajta, csak meséld el a sztorit
újra, meg újra. És meg fogsz lepődni,
milyen jók lesznek a karakterek és a történetek egészen rövid idő alatt, és nem kell ezzel egyedül
üldögélned a szobádban azon töprengve, hogy az jó
vagy rossz, vagy bármilyen. Mások meg tudják mondani neked. – Egy másik fontos dolog,
amit kénytelen vagyok megtanulni, minél többet dolgozom
ebben a szakmában, hogy a szakma tele van
csodálatos művészekkel, és te valahogy mindig azzal küzdesz, hogy rájöjj, hogyan tűnj ki közülük. És azt hiszem, ennek az a legjobb módja, ha kevesebbet aggódsz azon, hogy szerinted az emberek
mit várnak el tőled, és csak csináld,
fejezd ki magad a lehető legjobban. Minden visszajelzés, amit
a gyakornok koromban kaptam, és minden reakció a
portfoliómra visszavezetett oda, hogy végiggondoljam, engem mi nevettet meg, vagy miket csináltak a testvéreim,
amiken nagyon nevettem, és hogy megpróbáljam ezeket
kifejezni a képeimmel. Az szokták kérdezni tőlem:
ezt meg hogy találtad ki? Erre én:
nem én találtam ki, ez csak én vagyok
és ami bennem van, és az emberekre ez tényleg
hatással van, és még többet akarnak belőle, és azt gondolják, hogy ez milyen
szórakoztató vagy friss és újszerű. Azt hiszem, hogy a
legjobb tanács, amit adhatok az csak annyi, hogy jöjjél rá,
mi hat rád az életben, és próbáld meg
ezt megmutatni a művészetedben. – Szerintem van egy fontos dolog,
amit ne felejts el, ha munkát akarsz szerezni egy olyan helyen, mint a Pixar:
légy önmagad. Tudom, hogy közhelynek hangzik,
de tényleg nagyon fontos. – Természetesen van sok kudarc. Sokszor tévedsz. Sokszor gondolod azt, hogy valami működik, de mégsem. Ez a legfontosabb, ami megtörténhet veled történetmesélőként. Hogy a dolgok nem működnek. És amikor a dolgok csak épphogy működnek. Mindig jobbra törekszel, és az egyetlen módja annak,
hogy jobb legyél, hogy tovább próbálkozol.