Fő tartalom
Történetmesélés
Tantárgy/kurzus: Történetmesélés > 1. témakör
5. lecke: A filmnyelv- Bevezetés a filmnyelvbe
- Fő- és mellékütemek
- 1. feladat: Fő- és mellékütemek
- A felvételek alapvető típusai
- 2. feladat: A felvételek alapvető típusai
- Extrém felvételek
- 3. feladat: Extrém felvételek és kameraállások
- Dinamikus felvételek
- 4. feladat: Dinamikus felvételek
- Képes forgatókönyv készítése
- 5. feladat: Képes forgatókönyv készítése
- Jótanácsok a filmnyelvvel kapcsolatban
- Szójegyzék: A filmnyelv
© 2023 Khan AcademyFelhasználási feltételekAdatkezelési tájékoztatóSüti figyelmeztetés
A felvételek alapvető típusai
A felvételek alapvető típusainak áttekintése.
Szeretnél részt venni a beszélgetésben?
Még nincs hozzászólás.
Videóátirat
Az előző gyakorlatban a történetet
mellékütemek sorozatára osztottuk. Ezután a plánokra és a
beállításra kell figyelnünk. Az elrendezés vagy a környezet alkotja
minden egyes jelenet színhelyét. A szereplők kamera előtti elhelyezését
beállításnak nevezzük. Az évek során számos felvételtípussal
bővült a filmnyelv, hogy segítsen a közönségnek
a történetet megérteni. Ha például a történet új elrendezést vagy
helyszínt kíván, általában távoli képpel indítunk. A távoli felvételt úgy állítjuk be, hogy
a szereplőket távolról veszi a kamera, így az új helyszínt közérthetően
és teljességében mutatja be. Az ilyen távoli felvételeket
helyszínbemutató képnek is nevezzük. A helyszínbemutató képeket gyakran
félközeli kép követi, mint ez is. A félközeli felvételek személyesek,
kellőképp közeliek ahhoz, hogy érzéseket fejezzenek ki
és párbeszédet alapozzanak meg. Mintha csak egy baráttal beszélgetnénk. Ha egy érzelmes pillanaton,
történetszálon van a hangsúly, az ilyen közeli felvétel nagyon hatásos lehet. Ezt a három felvételtípust – a távolit, a félközelit és a közelit –
alkalmazzuk a leggyakrabban. Fontos, hogy amikor a megfelelő
felvételtípust akarod kiválasztani, két alapvető kérdést kell megválaszolnod. Mit akarsz a közönséggel tudatni? Milyen érzést akarsz kelteni a nézőkben? Most hallgassuk meg, hogy a rajzolók hogyan
alkalmazzák ezt az elméletet! Mikor ajánlott távoli, félközeli vagy
közeli felvételt használni? Amikor választanunk kell a távoli,
félközeli és közeli felvételek közül, az egyik trükk az, hogy rájöjjünk, a jelenetben hogyan és mikor alkalmazzuk őket. Ha a teljes jelenetet közelről vesszük fel, minden egyformán fontosnak tűnik benne. Ha azonban egy beszélgetésből álló
jelenetet félközeliként veszünk fel, és az egyik szereplő hirtelen
váratlan bejelentést tesz, abban a pillanatban szűk közelire váltunk, hangsúlyozva a nagy bejelentést
vagy titkot. Így az adott pillanatnak vizuálisan is
sokkal nagyobb súlya lesz, mint ha az egész jelenetet
közelről vettük volna fel. Minden kép olyan új információt közöl, amelyet egy másik kép nem tartalmaz. A felvételek összekapcsolásának egyik módja, amikor a távoliból a félközelin át
a közelire váltunk. De van más mód is. Néha – mint például a Verdákban –
szuperközelivel indítunk, és ezután váltunk át a távolira. Az a fontos, hogy úgy rendezd el a felvételeket, hogy összhangban legyenek azzal, amit a
közönségnek tudnia és éreznie kell. Amint ez megvan, azt kell megválaszolnunk, hogy milyen képet kell mutatnunk a nézőknek
ahhoz, hogy elérjük a kívánt hatást. Vegyük például Muntz búvóhelyét a Felben! A jelenetet félközeli képpel indítjuk, ahol Carl és Russell Muntz
búvóhelye felé tartanak. De amint Muntz búvóhelyét mutatják,
távoli képet használnak. Elénk tárul ez a hatalmas barlang, és a barlangba érve meglátjuk
a benne rejlő hatalmas teret. A távoli kép azt is bemutatja, hogy ennek
az őrült embernek milyen sok kutyája van. Az étkezőasztalhoz érve már kicsit közelebbi
és intimebb képet kapunk. Ahogy folytatódik a jelenet, és Carl rádöbben, hogy Muntz megőrült,
és veszélyben vannak, Carlt közelivel veszik, ami remekül átadja a közönségnek,
hogy mit érez Carl. Amint eldöntötted, hogy milyen típusú
felvételt akarsz használni, el kell döntened, hogyan állítod be
a képet a plánon belül. A filmiparban a képernyő szegélyei egy
keretet vagy plánt alkotnak. A felvételt ezen belül látjuk. A Vizuális nyelv leckében tanultakat
itt jól lehet alkalmazni ahhoz, hogy megtervezd a vizuális elrendezést
a plánon belül, attól függően, hogy mit akarsz a közönséggel
tudatni és érzékeltetni. Nagyon fontos, hogy a történetszálat
átláthatóan jelenítsd meg plánon belül. Ha a közönség nem teljesen érti,
mit akarsz közölni, más nem is számít, össze lesznek zavarodva. Amikor arról kell döntened, hogy hol helyezd el a főszereplőt a plánon belül, az a legegyszerűbb, ha a kép
kellős közepére rakod – így. A középre igazított kép általában
stabil vagy semleges érzetet kelt. A másik elterjedt igazítási technikát
a harmadolás szabályának nevezzük. A plánt egyenlő harmadokra osztjuk,
ahogy itt látod. Ezután úgy igazítjuk a képet, hogy a szereplőt a négy metszéspont
egyikére helyezzük. Gyakran alkalmazzuk a harmadolás szabályát, hogy érdekesebb és természetesebb
kompozíciót kapjunk. A következő feladatban részletesebben
megismerheted a felvételek és plánok főbb típusait.