Dinamikus felvételek

(Kattogás) Az előbbiekben jelenetekre és felvételekre osztottuk a történetet, megbeszéltük, hogyan helyezzük el a karaktereket a helyszínen belül, és hogyan használjuk a kamerát a különböző felvételekhez és plánokhoz. Az eddigiekben rögzített kamerával dolgoztunk, tehát a teljes jelenetet fix pozícióból és irányból vettük fel. Ez a statikus felvétel. A statikus felvételek egyszerű és egyértelmű képkockákat hoznak létre. Nem saját magukra hívják fel a figyelmet. De nem kell ragaszkodnunk a statikus felvételekhez, nyugodtan mozgathatjuk a kamerát – így dinamikus felvételt kapunk. A dinamikus felvételekkel számos effektet hozhatunk létre, ilyen például a sebesség érzete és a fókuszváltás. Többféle dinamikus felvétel létezik, ilyen a pásztázás, amikor a kamerát vízszintesen és függőlegesen mozgatjuk, hogy további információkat mutasson meg. A fárt, amikor a kamerát a földdel párhuzamosan mozgatjuk, mintha síneken haladna. A zoomolás, amikor a kamera ráközelít a cselekményre vagy eltávolodik tőle. Vagy a követőfelvétel, amikor a kamera egy adott szereplőt követ, aki a helyszínen belül mozog. Mire használhatjuk a dinamikus felvételeket? Időnként azért mozgatjuk a kamerát, hogy kövessük a cselekményt a plánon belül, de lehetséges, hogy azért mozgatjuk a kamerát, hogy egy bizonyos érzést keltsünk a nézőkben. Ha a karakter a szobában ülve beszélget, és valami érzelmes, nagy hatással bíró dolgot közöl, ami korábban történt az életében, akkor esetleg érdemes a kamerát lassan közelíteni felé, amint beszél. Ez olyan érzést kelt a nézőkben, mintha közelebb hajolnának és közelebbről figyelnének. A Felben, amikor először látjuk a madarat, a kamera nagyon lassan mozog, és követi Carlt, ahogy nagyon lassan lépked. Így azt az érzetet kelti a nézőkben, hogy „te jó ég, ez az ember aztán lassan halad”. Russell nagyon lassan vonszolja magát, és megáll, hasra esik, majd WC-re kell mennie, így megáll az utazás, és vele együtt a kamera is. A kamera mozgatásának egyik célja az lehet, hogy valamiféle információt adjunk a nézőknek egy általunk választott időpontban. Amikor Bob és Fridzsiman ülnek az autóban, és a rendőrségi rádiót hallgatják, az autót látjuk, majd távolodik a felvétel Mirage autójába, aki onnan figyeli őket. Így érzékeltetjük, hogy egy harmadik karakter figyeli őket, akiről először nem tudtuk, hogy ott van, de most az ő szemszögéből látjuk őket. Vannak helyzetek, amikor előnyös, ha rögzítjük a kamerát, mintha egy állványon lenne, és van olyan, amikor jobb kézzel tartani. A Szörny Rt-ben van egy szekvencia, amiben a GyKE (Gyermekkereső Egység) beront a rémisztőcsarnokba, mert valaki véletlenül behozott egy gyermekzoknit a szörnyvilágba. Úgy döntöttünk, hogy azt a jelenetet, ahol a GyKE berohan, végig kézzel vesszük fel. A kamerákat végig kézben tartottuk ebben a jelenetben, mert nyugtalanító, spontán érzetet akartunk kelteni. Olyan lett, mintha épp egy dokumentációs stáb filmezne aznap a rémisztőcsarnokban, és spontánul reagálnának arra, ami váratlanul történt, forgolódva a kamerájukkal, filmezve minden új történést. Az ezáltal keltett érzés nagyban eltér attól, mintha a kamerát egy állványra helyezve statikusan filmeztünk volna. Mindig tartsd a nézőket szem előtt! Nem csupán egy akciójelenetet forgatsz, tudatnod és éreztetned kell a közönséggel, hogy a szereplő min megy keresztül. Majd amint vége a pillanatnak, ismét össze kell kapcsolnod a jelenetet és a karaktert aszerint, hogy mi történik vele. Szerintem élvezetes, ha mozgatjuk a kamerát, de könnyen el is tereli a figyelmet, mert ugyebár rendkívül energikus, és hirtelen mindent drámaivá tesz, de egyben azt kockáztatod, hogy így elvonod a közönség figyelmét. Márpedig soha, de soha nem akarjuk, hogy ez megtörténjen. Amint az imént hallottuk, a kamerát sokféleképp használhatod. A statikustól eltérően a dinamikus felvétel magára vonhatja a figyelmet, tehát vigyázni kell, hogy mértékkel alkalmazzuk. Egy mozgó kamera nem képes helyrehozni egy gyenge történetet. Most már készen állsz a következő feladatra. Sok sikert!