If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:11:50

Videóátirat

(Kattogás) Most, hogy már van egy kis gyakorlatod a plánokat, a beállítást és a mozgást illetően, ideje a tanultakat összefoglalni és készíteni néhány képes forgatókönyvet. Ahogyan azt korábban említettük, képes forgatókönyvet nem csak egyféleképpen készíthetsz. Hogy érzékeld, én hogyan közelítem meg a témát, hadd mutassam meg! A L'ecsóban van egy jelenet, amelyben az étteremkritikus, Anton Ego rendelni készül a Gusteau's-ban. A jelenet azzal kezdődik, hogy Musztafa, a pincér megpillantja az étterembe lépő Egót. Félve közelíti meg, hogy felvegye a rendelését. Amikor Ego rendelni próbál, Musztafa nem érti, hogy mit szeretne. Ego felpattan, tisztázza a rendelést és visszaül. Én így gondolkodtam ennek a jelenetnek a forgatókönyvéről: Először a felvételekben gondolkozom, melyek elmesélik a történetet. Egxszerű képkockákat rajzolok és próbálom megkeresni, milyen kompozíció mutatja be jól, mit akar tenni Ego. Ego tiszteletet követel magának, kétségei vannak az étteremmel kapcsolatban. Ego hatalmi helyzetben van. Esetleg tehát kezdhetném azzal, hogy Egót alsó kameraállásból veszem. Talán. Nem tudom, hogy ez jó lesz-e, úgyhogy tovább kísérletezem. Ki akarok találni valami érdekeset. Azt tudom, hogy valami ilyen felvételt szeretnék. Szükség lesz egy olyan beállításra, ahol esetleg Ego egyedül van. Lehetnek körülötte további asztalok. A többiek jól érzik magukat. Akárhogy is, tennem kell róla, hogy Ego legyen a figyelem középpontjában. Mindenki más ülhet háttal, meglátjuk. Hátrébb is helyezhetem a térben, és ábrázolhatom nagyobbnak, mint az asztal. Ez is egyféle technika. Hasonló, mint amit Clint Eastwood-nál alkalmaztak. Kisebb ajtókereteket raktak be, hogy ő nagyobbnak látszódjon. Valami hasonlóval próbálkozom. Akkor is, hogyha vannak körben asztalok, az emberek kicsinek fognak tűnni az asztalokhoz viszonyítva vagy legalább reálisabb méretűnek. Csak azért, mert biztosra akarok menni, hogy egyértelműen Ego tűnjön a legnagyobbnak. Bevethetek valamiféle igazítási technikát, amely azt sugallja: minden szem Egón van. Látod? Elhelyezem őt a plánon belül. Ez a felvétel még jól jöhet, úgyhogy hagyom így, esetleg teszek mellé egy X-et. Most azt kell kigondolnom, hogy még mi történhet. Azt tudom, hogy bejön majd a pincér, Musztafa egy adott ponton majd jön. Azon gondolkodom, milyen lehet a dinamika közöttük. Jó lenne... Itt most csak vázlatosan rajzolok, mert nem akarom túlbonyolítani a dolgokat. Fontos, hogy amikor rajzolod a karaktereket... Ego például olyan, mint egyfajta karó, igaz? Vagy mint egy keselyű. Talpig fekete, leszámítva a fehér, ovális fejét. Musztafa, a másik karakter a jelenetben, egy kicsit, tudod... húsosabb, kissé kerekdedebb és zömökebb. Amikor a továbbiakban rajzolom őket, ennek megfelelően fogom felvázolni a leegyszerűsített alakokat, így továbbra is egyszerűek lesznek a rajzok. Egy alsó kameraállásból készült felvétel jól jöhet. Lássuk csak! Az alsó kameraállásból készült felvételen Musztafát ábrázolhatnám kissé kucorogva. A fejét a vállára hajtja, összekulcsolja a kezét. Bár az alsó kameraállásból vett felvétel, amint említettük, kifejezhet erőfölényt, csavarhatok egyet rajta. Vagyis a méret által is kifejezhetem az erőfölényt. Helyezhetem a kamerát Ego háta mögé, így az ő alakja foglalja el a plán nagy részét. Amikor Musztafát rajzolom – bár alsó kameraállásból veszem –, kicsinek ábrázolom a plánon belül, hogy Ego alakja uralja a képkockát. Ez a felállás kellemetlen érzést kelt, ez tetszik. Még nem tudom, hogy felhasználom-e, de megjelölöm, mert tetszik. Tehát van róla egy ansnitt felvételem, úgyhogy most egy úgynevezett kiegészítő felvételre lesz szükségem. Amikor ansnittot alkalmazunk, szükség van egy olyan felvételre, amely a másik oldalról mutatja a párbeszéd szereplőit. Ansnitt alatt azt értem, hogy a karakter válla mögül vettem. Ezt ugye ki kell egészítenem. Nem akarom megváltoztatni, hogy most fordítva, Musztafa alakja legyen nagy és Egóé kicsi. Ezt nem akarom, mert így felcserélődnének az erőviszonyok, ami összezavarhatja a nézőt, én viszont egyértelmű akarok lenni. Ki akarom egészíteni ezt az ansnitt felvételt. Szóval inkább valami ilyesmit csinálnék – most csak ötletelek. Arra gondoltam, hogy Egónak nagyobb teret adok. Lehet bár kisebb, de nagyobb teret kap, Musztafa pedig kisebbet. Meg akarom találni a jelenetem úgynevezett csúcspontját. Lényegében, amikor csúcspontról beszélek, egy olyan pillanatot keresek, amely megváltoztatja a jelenetet. Van egy csúcs. Amint korábban tanultuk, a történet felépítése ekképpen halad előre. A karakter innen indul, akadályokkal szembesül egy adott momentumig vagy csúcspontig, majd a megoldás következik. Minden jelenet ehhez hasonló. Meg kell találnunk benne az úgynevezett fordulópontot. Ebben a jelenetben ez a pont akkor jön el, amikor félreértés alakul ki Musztafa és Ego között. Ego felháborodik és felpattan, vagy tesz valamit, hogy felhívja magára a figyelmet, ami megfordítja az erőviszonyokat. Érzékelteti, hogy ő a főnök. Én itt nem akarok semmi bonyolultat csinálni. Nem akarok alsó kameraállásból filmezni. Talán felfelé mozdítanánk a kamerát, és esetleg felegyenesedne a plánon belül. A kamera vele együtt elmozdulna felfelé, és a plán valahogy így nézne ki. Nagyon hatásosnak tűnik. Egyest és kettest írok a képek mellé. Ezen felegyenesedik a plánon belül, dinamikusnak hat. Az ilyesmi gyakran tűnik jónak, de nem teljesen stimmel. Egyszerű és világos megoldást szeretnék. Mint már említettük, gyakran az egyszerű és világos megoldás a kulcs. Arra gondoltam, hogy csak profilból venném őket, és így helyezném el a két karaktert. (Rajzolás) Valahogy így. Esetleg azzal folytathatom, hogy Musztafát úgy hagyom, ahogy van, de Ego fölé fog tornyosulni. Felpattan és a képébe bámul. Erre Musztafa esetleg kissé visszahúzódik, mert már eleve fél Egótól. Egótól mindenki fél. Egy ilyen gyors mozdulat képes megváltoztatni a jelenetet anélkül, hogy különösebben bonyolult lenne. Szerintem maradok ennél. Ezenkívül még arra gondoltam, hogy ránagyítok, vagyis közelebbről veszem őket. És most Musztafát mutatom Ego mellett. Ezt a cselekményt mindenképp folytatni akarom, úgyhogy tennem kell arról, hogy ismét kiemeljem. Ez csak egy ránagyítás, ami azt jelenti, hogy veszem az adott beállítást és egyszerűen csak közelebbről mutatom a plánban. Újra kell rajzolnom, de a lényeg, hogy így hangsúly kerül rá. Abban a pillanatban, hogy Ego megmozdul, vágunk, és ezt mozdulatot közeli felvételként fejezzük be, mert most eljutunk a puszta cselekedettől, hogy Ego felpattan oda, hogy meglátjuk az ez által kiváltott arckifejezéseket. Így amikor Ego megmozdul a plánon belül, és Musztafa kicsit visszahúzódik, látni fogjuk, ahogy Musztafa arca elváltozik. Ez a változás, amit kerestem. Maradok az egyszerűségnél, mert szükségtelen túlkomplikálni ezt a jelenetet. Ez egy nagyon egyszerű jelenet. Ez lesz a csúcspont. Eddig tart a fokozás. Eddig a pontig fokozom. Most, hogy már van pár felvétel, ami tetszik, ki akarom dolgozni, hogyan halad előre a cselekmény. Szükség van egy bevezetőre. Ebben az esetben, mivel már kész van a középre igazított felvétel Egóról, maradok ennél. Ehhez a B változat lehet az, hogy Musztafa önkéntelenül a kamerába néz, vagy valamennyire a kamera irányába és nagyot sóhajt, hogy „jaj, ne! Én kell hogy felvegyem tőle a rendelést.” Mutatnom kell, ahogy mozog. Ebben a felvételben elindul, Ego felé sétál. A feje oldalra billen, nagyon ideges. Elindul Ego felé. Ez az a pont, ahol bevethetek valamiféle kameramozgást. Simán csak rögzítem azt a felvételt, amelyik tetszik, amelyik kézenfekvő ebben a helyzetben. Lehet, hogy végül nem fogom felhasználni, de próbálkozom. Arra gondoltam, hogy profilból kezdem venni őket. Musztafa Ego felé sétál, itt találkozik vele és elhelyezkedik, valahogy így. Odamegy, hogy felvegye a rendelést. Azt már eldöntöttem, hogy valahogy így akarom megalkotni a felvételt: Ego fogja uralni a felvételt. Alsó kameraállásból fogjuk venni, ahogy Musztafa felveszi a rendelést. „Mit hozhatok?” Ide fog kelleni a kiegészítő felvétel, amiről az előbb beszéltem. Valahogy így fog kinézni, itt van Musztafa. Kissé a válla fölött mutatom, de Ego nagy teret kap a képernyőn. Ezután az következik, amikor Ego Musztafára mered. Arra gondoltam, hogy Musztafán túlra exponálok. Vagyis a kamerát Ego felé kezdem közelíteni, és esetleg Musztafa a plánon kívülre kerül, mert ki akarom emelni, amit Ego mondani fog. A párbeszéd valahogy úgy hangzik, ha jól emlékszem, hogy „rendelni szeretnék, rálátást kérek!”. Itt jó lenne ráközelíteni. Egy kissé ráközelítek, itt lesz Ego, és Musztafa még mindig kis helyet foglal el a plánon belül, de most már közelebbről látjuk. Kérdezi, hogy „öh...tessék?”. Visszatérek arra a felvételre, amelyet oldalról veszek, amelyről korábban beszéltem. Ebben Ego felpattan és Musztafa arcába bámul. Ezután a nyomaték kedvéért itt vágunk. Amikor Ego rábámul, Musztafa visszahúzódik, ugyebár. Ez a dominancia. Ego uralja a plánt. Azt mondja Musztafának, hogy „a lehető legjobbat kérem, amivel a séf elő tud rukkolni, mert nem hiszem, hogy ez a hely olyan nagy szám”. Itt van a csúcspont. Pontosan ez az, amiről a jelenet szól. Én csak nagyjából fejben megragadtam a lényegét. Ezeket a vázlatokat szem előtt tartva most már elkezdhetem tanulmányozni a teret és kidolgozni azokat a felvételeket, amelyek ezeknél jobban passzolnak. De ez egy jó kiindulópont számomra. Lássuk, hogy néz ki a képes forgatókönyv végleges változata! A rajzok ennek a forgatókönyvnek a végső változatában nagyon részletesek. De amikor a saját képes forgatókönyvedet készíted, nincs szükség puccos rajzra. Általában a szimpla rajzok is elegendőek egy jó történet bemutatásához. (Sóhajtás) „Tudja már, hogy mit óhajt fogyasztani, uram?” „Igen, tudom, mit kérek.” „Miután egy rakás túlfűtött ömlengést olvastam az új séfről, tudja mire vágyok? Egy csepp rálátásra. Ez az! Szeretnék némi friss, tiszta, jól fűszerezett rálátást. Javasolna megfelelő bort mellé?” „Hogy...mit, uram?” „Rálátást. Kifogyott, jól értem?” „Öm...Elnézést...” „Nem számít! Úgy látom, vannak hiányosságok, ami groteszk módon aláássa az önök hírnevét. Mivel kifogyott a rálátásból, és látszólag senki másnak nincs ebben a tetves városban, van egy ajánlatom: Önök adják az ételt, én adom a rálátást, amihez pont illik egy üveg 1947-es Sauvignon Blanc.” „Hát... attól tartok, hogy... öh...sikerült választania?” „Mondja meg Linguine séfnek, hogy azt kérek, amit fel mer nekem tálalni! Nyűgözzön le engem a legjobb főztjével!” (Lágy zongoraszó) Most már készen állsz arra, hogy elkészítsd a te történeted képes forgatókönyvét. Sokat kell gyakorolnod, finomítanod és ismételned. Számíts rá, hogy többször neki kell futnod, mire meg leszel elégedve! Tarts ki és ne bátortalanodj el!