Prezentálás

(kattogás) Szia, Madeline Sharafian vagyok. Az előző videóban már láthattál engem. A lecke hátralevő részében végigvezetlek a prezentáció, a visszajelzés és a vágás folyamatán. Képesforgatókönyv-rajzoló vagyok a Pixarnál, és mint általában, ennél a leckénél is csatlakozik hozzám néhány művész-, és vágótársam. Szia, Bob Peterson vagyok. Író a Pixarnál. Axel Geddes vágó vagyok. Anna Wolitzky vágó vagyok. Szia, Domi vagyok, emlékezhetsz rám a történetmesélésről szóló első leckéből. Ahogy azt az előző videóban láthattad, a történeteket másoknak prezentáljuk, hogy megtudjuk mi működik, és mi nem. Ha egy nagyszerű történetet akarsz létrehozni, többek között a prezentálást is sokat kell gyakorolnod. Andrew Stanton a prezentáció mestere. Nézzük meg egyik első prezentációját a Némó nyomában-ról. A hatéves fia, Némó ébreszti fel. Némónak a barracudával történt balesetben megsérült az uszonya, azóta egyenetlenül és furán úszik, de ma össze-vissza pattog mindenfelé, mert ma lesz az első napja az iskolában. Ma nagyon izgatott, mert erre a napra várt már régóta, apja viszont pont ettől a naptól rettegett a bizalmatlansága, a bizalomhiánya, az óceántól való félelme miatt. Most minden a felszínre tör, mert Némó természettudományt oktató tanára, Mr. Ray, a különc tüskésrája szereti a gyerekeket terepgyakorlatra vinni a korallzátonyhoz az első tanítási napon. Az apja tehát idegesen kíséri Némót, aki izgatottan bombázza kérdések sorozatával. Apa, lehet, hogy látunk majd cápákat? Tudod, cápákat!? Nem, nem, nem szeretnék találkozni eggyel sem. És a tengeri teknősök? Sandy Plankton szerint a tengeri teknősök 350 évig élnek. Szerintem Sandy Plankton túloz, de ha találkozom eggyel, rákérdezek. Végre odaérnek az iskolához, jön Mr. Ray, a gyerekek rámásznak, az apa pedig a többi szülővel együtt lebegve kénytelen aggódva végignézni, ahogy a gyerekek eltűnnek a korallzátonynál. Nem tudja palástolni a szorongását, a szülőtársak pedig oldalba bökik és nyugtatják: „Ó, ne aggódj, a legtöbben visszatérnek.” „Ja, ne aggódj!” „Emlékszem, mikor először voltam a szakadéknál, ó, hogy megijedtem!” Mire az apa: „A szakadék? A szakadékhoz mennek? Nem mehetnek a szakadékhoz, az túl veszélyes. Némó nem tud úszni!” Pánikba esik és indul a korallzátonyhoz. Észrevetted, Andrew hogy hagyja kibontakozni a történetet? Lépésről lépésre halad. Azt is észrevehetted, hogyan használja saját energiáját a drámai és érzelmekkel teli légkör megteremtéséhez. Kedved támadhat visszatekerni és újranézni, megfigyelni azt, ahogy a hangját és a testbeszédet segítségül hívja a történet bemutatásához. A Pixarnál messze mi, forgatókönyvrajzolók prezentálunk leggyakrabban. Többször prezentáljuk a képes forgatókönyveket a rendezőnek és egymásnak is azért, hogy a történet egyre jobb legyen. Íme Valerie LaPointe prezentációja az Agymanók-hoz rajzolt képeiről. „A mindenit, miért nem jártunk még itt soha?” „Azért, mert anya és apa eddig eltitkolta előlünk.” (morgások) Több különböző karakter szerepét játszotta el, párbeszédüket felolvasva mindig változtatott a hangján, hogy megkülönböztesse a szereplőket. Ezek az elemek segítenek a közönségnek, hogy megértse a történet fontos pillanatait, beleértve a szereplők érzéseit is. Amikor prezentálsz, nem szükséges a rajzaid minden részletét bemutatnod, mert többnyire magukért beszélnek. Leíró nyelvezetet érdemes használni, mozgósítva a hallgatóság képzelőerejét, hogy elképzeljék a képekről hiányzó részleteket. Például érdemes azt mondanod, hogy: „egy homályos alak lassan bevonul a terembe” ahelyett, hogy „egy fickó besétál”. A leíró nyelvezet segít, de a tempóra is érdemes odafigyelni. Arra, hogy milyen gyorsan vagy lassan meséled a történetet. Egy akción esetleg gyorsan átfutsz, míg egy szomorú résznél lelassítasz, hogy minden pillanatnak teret engedj, egy rajznál a hangsúly kedvéért elidőzöl. Minden forgatókönyvírónak van saját stílusa, és különbözőképpen állnak hozzá a prezentáláshoz. Lássuk további tippjeiket! Adnál még pár prezentációs tanácsot? A legjobb tanács, amit prezentációhoz valaha kaptam, az volt, hogy legyek rettentő lelkes, bármiről is prezentálok a közönségnek. Ne félj attól, hogy esetleg zavarba jössz, csak csináld szívvel-lélekkel, és az energiád ragályos lesz. Magával fogja ragadni a nézőket. A prezentációd legyen gördülékeny. A film legyen filmszerű. Ez azt jelenti, hogy nem kell túlmagyarázni. Voltam például olyan prezentáción, ahol az előadó így fogott neki: „Ok, szóval, a fickó sétál az utcán, pontosabban nem is az utcán, hanem bent, és az az árnyék nem lesz ott, és szemüveget visel, nem, mégsem visel szemüveget, és kettes ceruzát kellett volna használnom, de nem azt használtam, és Tom Bo kéne hogy legyen, de mindegy, szóval sétál az utcán.” Inkább így kellene hozzálátnod: Egy nap Sully sétál az utcán, jön Mike: „Mit csinálsz, Sully?” „Mit csinálsz?” „Nyugi, Mike.” Vidd tovább, legyen folyamata! Ha egyszer csak a nézők felkapják a fejüket és nevetnek, az azt jelenti, hogy nem pusztán felolvasod, hanem el is játszod. A második, hogy gyakorolj. Gyakorolj a tükör előtt, gyakorolj a hozzád legközelebb álló kollégáiddal, barátaiddal! Minél többet beszélsz róla, minél többször ismétled el, annál könnyebb lesz, és annál kevésbé fog a beszéded akadozni. Annál inkább fogsz arra fókuszálni, hogy minél jobban átadd a gondolataidat az előtted ülőknek. Természetesen hangosan gyakorlok. Az asztalomnál ülök, sorra veszem a képeket és eljátszom őket. Olykor segít, ha tükörben nézem magam. Végigcsinálom ötször, hatszor, hétszer. Ha sokszor csinálod, elkezded érezni a ritmusát. Ez nagyon fontos, mert nem csak egyenletes lehet, lassítani vagy gyorsítani is tudod. A cél, hogy életre keljen. És ez változást hoz, és ezzel a változással gyakran ráérzel valamire. Egy karakter boldog helyett szomorú lesz, szomorú helyett álmos. Érezned kell ezeket a változásokat, és ebben az segít, ha elpróbálod. Nagyon sok használható technika van. Például tehetsz azért, hogy az energiát kívülről nyerd, ne tarts mindent magadban. így amikor prezentálsz, nem csak úgy felböffented. Mint amikor kifakadnak belőled a szavak, amiket felhalmoztál a bensődben. Én szeretek a fürdőszobában, a tükör előtt lelkileg felkészülni. Lélegezz párszor mélyen! A légzés nagyon fontos. Aztán csak gondolj arra, hogy az előtted ülő nézők, akiknek prezentálsz, nem utálnak téged. Semmi szörnyűség nem fog történni, ha elakadsz. Azért vannak itt, hogy az ötleteidet meghallgassák, érdekli őket, amit mondani szeretnél, és a történeted is. Csak gondolj arra, hogy a teremben kedvező légkör lesz, és semmiképp ne aggódd túl magad. A legrosszabb, ami történhet, hogy meg kell ismételned valamit vagy elakadsz, de azzal sincs gond, ettől még nem fognak utálni. Végig szoktam pörgetni ezeket a fejemben újra és újra, veszek pár mély levegőt, megpróbálom kitisztítani a fejem, aztán belépek a terembe. Sok mindent át kell gondolnod, mikor prezentálsz, szóval kell hozzá a gyakorlat. Kezdj is neki a következő feladat segítségével!