A tér

– A legutóbbi két videóban arról beszéltünk, hogyan segítenek a vonalak és a formák a történetmesélésben. A vizuális nyelvet a térérzet megteremtésére is használjuk. Ha megnézed ezt a fényképet, láthatod, hogy az út párhuzamos vonalai látszólag közelednek egymáshoz, ahogy a távolság növekszik. Emellett a hozzánk közelebbi golyók lejjebb vannak a képen, és úgy tűnik, egymástól távolabb vannak. Azok viszont, amelyek tőlünk távolabb vannak, egymáshoz közelebb látszanak a képen és nyilván sokkal kisebbek. Ezeket a jellegzetességeket utánozzuk a forgatókönyv rajzolásakor, hogy megteremtsük a mélység illúzióját. Ezt lineáris perspektívának nevezik. A függőleges vonalak elhelyezésével a tér vagy a mélység illúzióját tudjuk elérni, például a messzeségbe nyúló út ábrázolásakor. Ha vastagabb vonalat használunk a keret alján és vékonyabbakat a képkocka felső része felé haladva, azt tudjuk érzékeltetni, hogy egyre távolabb kerülünk. Hozzájárul az illúzióhoz, ha használjuk az elemek képkockán belüli helyzetét is. Feljebb helyezzük azokat, amelyek távolibbak. Még hatékonyabban használhatjuk a pozíciót a mélység jelzésére, ha kombináljuk a méretkülönbségekkel, mert a kisebbnek ábrázolt dolgok távolibbnak tűnnek fel. Nézzük meg, hogyan jön létre a térérzet a forgatókönyvekben és a grafikai tervekben. Nekem nagyon tetszik ez a kép. Szeretem ezt a forgatókönyv szekvenciát. Ez az, amikor lebeg a ház. A kétdimenziós síkon a rajzoló azáltal teremtett mélységet, hogy távlatpontot adott a háttérhez. Így egy pontperspektíva alapvetően egyetlen pontban mutatja meg a mélységet. Tegyük fel, hogy erre a pontra nézel, ez a te távlatpontod. Aztán van egy horizontot jelző vonal, ami itt keresztbe megy, majd az összes vonal ebben az egy pontban fut össze. Nézd meg: ez a vonal erre jön, ez a másik vonal arra megy, aztán ezek a vonalak erre jönnek, ez pedig errefelé. De mindegyik ide mutat. Ez az egyszerű módja annak, hogy megmutassuk, hogyan fognak a formák kinézni a távolban. Ha megnézed ezt a kocsit – az elején általában kockákból indulunk ki, mert tényleg könnyű így látni –, tehát itt egy kocka és itt is egy kocka, és mint látod egyre kisebbek és kisebbek. Vannak tehát ezek a nagyon egyszerű geometriai formák, amilyenek itt ezek a nagyobb épületek is. Ezek mind csak egyszerű geometriai alakzatok. Ez itt egy remek kép „A hihetetlen család” grafikai tervéből, amelyen Bobot látjuk. Többé már nem szuperhős, egy irodaépületben dolgozik biztosítási ügynökként. Amit a legjobban szeretek ebben a képben az az, hogy mindenki kap egy boxot. Bob pedig, ez a csodálatos fickó, aki állítólag szuperhős, azt a boxot kapja meg, amelyben egy óriási oszlop van. A teret tehát úgy mutatjuk meg, hogy van egy érzelmi összetevő, ami arról szól, hogy Bob nem azt teszi, amit elvárnak tőle. Bob nem teheti szabadon azt, amit akar, és a tér jelzi nekünk, hogy el van nyomva. A szűk tér összenyomja ezt a hatalmas srácot, az itt látható tér szinte a börtöneként szolgál. Ezen a Verdák 3-ból származó képen a kompozíciós elemek valódi térérzetet keltenek. Ez a távoli görbe – mivel tudjuk, hogy ezek a rácsos minták a művész fejében egyforma hosszúságúak – valóban azt az érzetet kelti, hogy a görbe körül mozgás van. Térérzetet kelt, mivel ezek a nagyobb formák a görbe körül kisebbé válnak. És ugyanígy jelzésszerűek egy helyben állónak tűnő dobozaink. Lehet, hogy lassabbak, mint Villám McQueen, akinek a formája sokkal dinaminkusabb, de mindegyik Villám McQueen felé fordul. Így mindig tudjuk, merre nézzünk, mert irányítják a tekintetünket. Tényleg irányítják, mert a vonal a szemünket abba az irányba fordítja. Jópofa dolog eljátszani a gondolattal, hogy mi történik, ha eltávolítjuk ezeket a vizuális jeleket a térből. Az Absztrakt Gondolat szekvencia egyfajta szórakozós szekvencia lett, amelyben játszhattunk a perspektívával, és valamiképpen érzékcsalódást kelthettünk. Amikor nincsenek vizuális jelek, hogy megmutassák, van-e valami körülötted, itt vagy ebben a szobában, aminek még sarkai sincsenek, mindent eltüntettünk, csak fehér fény van. Először azt gondolod, „tudom, hogy van itt egy fal valahol de rögtön előttem van vagy 300 méterre?” Nem tudod megmondani, és ez tényleg megtévesztő. Csak amikor ezek a dolgok nincsenek ott, akkor jössz rá, hogy minden nap adottnak veszed ezeket a dolgokat, és mi is adottnak vesszük őket a történetmesélés során. De mi történik, ha mindezt eltűntetjük? Arra gondoltunk az Absztrakt Gondolatnál, hogy csak eltüntetjük a hátteret és az összes olyan vizuális jelet, amivel indítottunk a helyiségben, és tényleg csak a térrel játszunk. Elég elképesztő, hogy létre tudsz hozni egy teljes 3D-s világot mindössze néhány vonal és forma segítségével. A következő feladatban majd még többet foglalkozhatsz a térrel és a perspektívával.