Jótanácsok a vizuális nyelvvel kapcsolatban

Milyen tanácsot adnál a történetmesélőknek? Emlékszem, amikor egyszer csak rájöttem, hogy képes-forgatókönyvet szeretnék csinálni, megnéztem a filmek végén a stáblistát. Végignéztem az összes nevet, néha megkerestem őket a neten, kérdezgettem tőlük. Sokszor nagyon kedvesek voltak, ami meglepett. Nem hiszem, hogy valaha is lett volna eközben negatív élményem. Vagy az történt, hogy nem válaszoltak, vagy pedig tanácsot adtak, hogyan csináljam. Szerintem csak erős elhatározás kell. Soha ne add fel, amit csinálni szeretnél, folyamatosan sarkalld magad, állíts magad elé kihívásokat a témában, bármi legyen is az. Csak folyamatosan rajzolnod kell. Csak rajzolnod, rajzolnod, rajzolnod kell. A legjobb tanácsom az, hogy ne nézegess filmeket. Jó dolog filmeket nézni, meg fényképeket nézni, más rajzolókat figyelni, de szerintem inkább a valóságot kell figyelni. Mindig van nálam vázlatfüzet. Gyors vázlatot készítek. Jegyzetelek, néha még csak rajzolnom sem kell. Ez inkább az emberek, a pillanatok megfigyeléséről szól. Jusson eszedbe minden trükk, amit megtanultál a formákról, a vonalakról, a textúráról. Értsd a működésüket, majd tegyél meg mindent, hogy megfeledkezz a tanultakról. Lazulj el és készíts sok gyors rajzot, rengeteg gyors rajzot, és ne félj, hogy elrontod. Megjeleníted az első ötleteidet, az első mozdulatokat, és lehet, hogy teljesen spontán módon rátalálsz valamire, ami nagyon megtetszik. És aztán gondolod át, hogy a tanult elemek segítségével hogyan tudod ábrázolni az ötletedet úgy, hogy dinamikus formaként mondjuk háromszöget használsz vagy blokkoló elemként egy négyszöget. Vagy vonalakat mint irányító eszközt, ami arra irányítja a tekintetedet, amit a gyors rajzolásnak köszönhetően fedeztél fel. Így visszatérhetsz és megörökítheted annak a varázsát, amit a ceruzád szinte magától rajzolt le. Játssz az összes eszközzel, amit megtanultál! Játssz a vonalakkal, formákkal, színekkel! A lényeg, hogy kísérletezz és jól szórakozz. Játssz olyan kompozíciókkal, amelyek nem működnek, de aztán tanulj ezekből a hibákból! Jól gondold át, miért nem működnek, miért nem érik el azt a célt, amit szeretnél elérni. Szerintem légy elnéző magaddal és hagyd, hogy hibázz. Valószínűleg ez a legjobb tanács, amit adhatok. Amikor kapunk egy feladatot, először egy asztal körül ülve olvasunk. Megkapjuk a forgatókönyvet, és átolvassuk együtt a rendezővel, a dramaturggal és általában az íróval is. Csak olvasunk, jegyzetelünk, kérdezgetünk, majd általában visszamegyek az irodámba és egy ideig csak üldögélek, néha csukott szemmel, és csak magam elé képzelem a jelenetet úgy, amilyen szerintem lenne. Amilyen gyorsan és elnagyoltan csak lehet, nagyon gyorsan apró rajzokat készítek, amelyek jelzik, hogy merre is halad a jelenet. Lehet, hogy lesz itt egy autó, aztán egy autó itt, aztán talán ráközelítek itt egy autóra. Mindezt addig csinálom, amíg a teljes forgatókönyvön végig nem megyek. Ekkorra van egy egész oldalam kis négyzetekkel és alattuk azzal, amit mondanak. Aztán megnézem és eldöntöm, hogy ezt képzeltem-e el a fejemben. Ha nem, akkor általában kidobom és újrakezdem, mert ezt annyira gyorsan és könnyen el lehet készíteni, hiszen nem fordítok rá sok erőfeszítést vagy időt. Így a lehető leggyorsabban látom és megértem, hogy hol a hiba. Néha elég csak átrendezni a képeket. Mondhatom például, hogy ezt ideteszem, azt ide fogom tenni, előre, és mindezt azelőtt, hogy nekiállnék a képes-forgatókönyvet elkészíteni. Ez olyan, mint egy terv, mielőtt nekilátnál a jelenet felépítésének. Szerintem a legjobb úgy gondolni ezekre az eszközökre, amiket ma megtanítunk neked, hogy tényleg eszköznek tekintsd őket. Ezek a vizuális történetmesélés építőkockái, amiket ismerned kell. Ezek az alapvető elemek. Gyakorlás útján kell megtanulnod, hogyan használd ezeket a dolgokat, újra és újra ismételve. De mélyen, legbelül, tartsd észben, hogy te egy történetet próbálsz elmesélni. Tehát bizonyos értelemben a tónus és a prespektíva használatának legjobb módja az, ha átgondolod, mit is próbálsz elmondani. Ez segíteni fog, hogy rájöjj, melyik eszközt használd ezek közül és hogyan használd fel őket a legjobban. Emlékszem, hogy gyakornokként nagyon félénk voltam. Be kellett mutatnunk a táblán elhelyezett papírképeket egy pálcával az egész csoport előtt. Amikor rám került a sor, csak nagyon halkan felolvastam a párbeszédet és senkinek nem néztem a szemébe. Emlékszem, Bobby azt mondta: „gyerünk, Mike, ennél jobbnak kell lenned! Mi a baj, miért nem állsz fel és egyszerűen bemutatod?” Azt hiszem ő segített felismernem, hogy amikor épp előadsz, amikor sok ember előtt állsz, ők akkor valójában nem is rád figyelnek. Sokkal inkább arra, amiről beszélsz. Emlékszem, hogy a prezentációk előtt mindig izgultunk. Olyankor kimentünk a folyosóra és hangos zenét hallgattunk, terpesz-zár ugrásokat meg hasonlókat végeztünk. Aztán visszamentünk a terembe. Amikor megkérdezték, ki akar első lenni, én hátul álltam. Jelentkeztem, mire Bobby azt mondta: „Ez az, gyerünk, Mike!” Ez a fajta biztatás sokat segített később is a pályafutásom során. Még mindig csinálok ilyesmit prezentációk előtt. Ez mindig nagyon sokat segít. Köszi, Bobby.