Fő tartalom
Történetmesélés
Tantárgy/kurzus: Történetmesélés > 1. témakör
1. lecke: Mindannyian történetmesélők vagyunk- Történetmesélés: bevezetés
- A te egyedi nézőpontod
- 1. feladat: Emlékek kifejezése
- Kedvenc történeteid
- 2. feladat: Három kedvenc filmed
- Mi lenne, ha...
- 3. feladat: Mi lenne, ha...
- Világ és karakter
- 4. feladat: Karakterek és világok
- Jótanácsok történetmesélők számára
- Szójegyzék: Történetmesélés
© 2023 Khan AcademyFelhasználási feltételekAdatkezelési tájékoztatóSüti figyelmeztetés
Világ és karakter
Történet akkor születik, ha egy világ és egy karakter találkozik.
Szeretnél részt venni a beszélgetésben?
Még nincs hozzászólás.
Videóátirat
A „mi lenne, ha” kérdés végső soron összefügg egy világgal és egy karakterrel. Amikor azt mondjuk, világ, valójában az egész környezetet vagy egy szabályrendszert értjük alatta, amelyben a történetünk játszódik. Ez lehet konkrét, mint pl. egy korallzátony, vagy áttételesebb, mint pl. egy fiatal lány gondolatvilága. A karakter természetesen a tárgyakra vagy egyénekre vonatkozik, akiket a történet során elkísérünk. Mi lenne, ha már csak egyetlen robot maradna a Földön? Hallgassunk meg néhány elgondolást a világokról és karakterekről, amelyek megihlették történetrajzolóinkat a Pixarnál. „Melyik világot vagy karaktert szeretted igazán?" A Csillagok háborújában itt van ez a nagy „mi lenne, ha” kérdés, vagyis, hogy mi lenne, ha lenne egy lázadók csoportja, akik az emberi szellem őrei próbálnának lenni, és mondjuk folyna ez a nagy háború, az érzésektől mentes technológia ellen, amely megpróbálja elsöpörni ezt a fajta finom emberi érzést, és ebben megvan ez a nagy, erős „mi lenne, ha” kérdés, amely berántott engem abba a világba. Az óriási dolog a Játékháborúban (Toy Story) ez a gyönyörű metafora a felnőtté válásról. És ez azért zseniális, mert kívülről nézve végtelenül egyszerűnek tűnik, de belülről nagyon is bonyolult és gyönyörű. Szóval azt hiszem, ez egy igazán jó példája annak, ahogy egy világ vezeti a történetet és ahogy ennek a világnak a metaforája mindannyiunkat magával ragad és fogva tart. Az egyik kedvenc mozim az Arizonai ördögfióka (Raising Arizona), a Coen testvérek filmje. Nos, itt a világ háttérbe szorul a főszereplő karaktere mellett, aki valahogy el akar rabolni egy csecsemőt, hogy neki és a feleségének is legyen családja. Ez a karakter számomra annyira élő, hogy ha csak egyszerűen ott állna a képernyőn, már akkor is teljesen meggyőző lenne. „Neked a karakter vagy a világ az első?" Én a magam részéről mindig azt hiszem, hogy először a karakternek kell meglennie, és a világ ezután jön. Például, ha egy vak ember elfelejt nadrágot húzni és úgy indul munkába, az teljesen más történet, mintha egy látó ember felejti el felvenni a nadrágját, mielőtt elindul dolgozni. A két karakternek teljességgel különböző lesz a története, miközben az összes tárgy és a beállítások és minden más teljesen megegyeznek. Szóval nekem a karakter a király. Mindenki kicsit másképp dolgozik. Én a világ felől szeretem először megközelíteni és azután megtalálni a karaktert, vagy hogy ki is legyen ez a karakter, aki belép ebbe a világba. Meg kellett teremtenem a színhelyet egy csomó más szereplő számára is, és ez volt a mód a történetek megjelenítésére. Néha a világ jön először, máskor pedig a karakter alakul először. Akárhogy is, a történet akkor születik meg, amikor e kettő, világ és karakter találkoznak. Melegeítsünk be a következő gyakorlattal, ahogy a karakterekre és a világokra gondolunk a történetekben, amiket szeretsz.