If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:11:47

Videóátirat

1914 augusztus első napjaiban Németország hadat üzent Oroszországnak, ugyanekkor Oroszország is mozgósítani kezdte csapatait az Osztrák-Magyar Monarchia ellen. A mozgósítás oka a Monarchia Szerbia elleni hadüzenete volt. Az oroszok Szerbia védelmezőjének szerepében, a balkáni állam szövetségeseként léptek fel a Monarchia ellen. A Monarchia szövetségese Németország volt, így Németország hadat üzent Oroszországnak, és mert az oroszok szövetségesei a franciák voltak, nekik is. A keleti front első hadieseménye az Oroszország által indított offenzíva volt. Két hadserege, az 1. és a 2. orosz hadsereg támadta meg Németországot itt, Kelet-Poroszország területén. Velük szemben állt a németek 8. hadserege. Elméletben súlyos vereséget kellett volna szenvednie a német 8. hadseregnek. Az oroszok létszámfölényben voltak, a két orosz hadsereg külön-külön irányból nyomult előre. De a seregek mozgásának összehangolatlansága, a hadvezetés hibái és taktikai tévedések miatt az oroszok szenvedtek megsemmisítő vereséget. Tehát az I. világháború a keleti fronton nagyon rosszul kezdődött az oroszok számára. Óriási vereséget szenvedtek a tannenbergi csatában. A tannenbergi csata érdekessége, hogy nem is Tannenbergnél zajlott. Tannenberg erre található, és ugyan nincs messze az összecsapás helyétől, mégis, más városokról is kaphatta volna nevét a csata. De mivel a csatát a németek nyerték, ők nevezték el, egy, az 1400-as években itt zajlott ütközet után, ahol szláv népek seregei győzelmet arattak a Német Lovagrend hadserege fölött. Középkori, lovagok által vívott csatáról van tehát szó. A németek visszavágásnak tekintették az 1914-es csatát, ahol szintén szláv-német összecsapás zajlott. Szerintük ez volt a második tannenbergi csata. Ez tehát hatással volt a németek hazafias érzésére. A oroszok számára ez a csata megsemmisítő vereség volt. A 2. orosz hadsereg megtizelődött. Az orosz második hadsereg létszáma egyes becslések szerint kezdetben 150-180 000 fő volt. Hozzávetőleg a fele elesett. Körülbelül 10 000 fő maradt az eredeti létszámból. Rendkívül megalázó vereség volt ez a 2. orosz hadseregnek. Olyannyira, hogy a hadseregparancsnok, Szamszonov tábornok – remélem, jól ejtem a nevét –, tehát Szamszonov tábornok főbe lőtte magát. Öngyilkos lett a megalázó vereség miatti szégyenérzetében. Tehát, a háború nem kezdődött fényesen az oroszok számára, de 1914 végére újra támadóképesek lettek, képesek voltak előrenyomulni, és ezen a környéken, Galíciában arattak győzelmeket, ami akkor a Monarchia északkeleti részéhez tartozott. Itt tehát jókora terület került orosz megszállás alá. 1915 elejére, ahogyan arról már a nyugati fronttal foglalkozó videókban szó volt, a front itt megmerevedett, patthelyzet alakult ki. A Schlieffen-tervet nem sikerült kellő gyorsasággal végrehajtani, de a védekezők hatalmas előnyben voltak. Így a németeknek lehetőségük volt arra, hogy innen csapatokat vonjanak vissza a keleti frontra. Most már jobban összehangolták a műveleteket a Monarchia hadseregével. Tehát 1915-ben a központi hatalmak ismét támadásba lendültek, és lényegében kiszorították az oroszokat Lengyelország akkori orosz fennhatóságú területéről nagyjából eddig a vonalig, tehát hozzávetőleg idáig. A videóban Orosz-Lengyelországról beszélünk, a mostani Lengyelország – 2013-mat írunk jelenleg – a mai Lengyelország területe tehát lényegében az orosz és a német birodalom között volt felosztva. Ma Lengyelország területe nagyjából itt helyezkedik el. A terület két, majdnem egyforma részre volt osztva, mint valami yin-yang szimbólum, a két birodalom között. De 1915 folyamán az oroszok kiszorultak a fennhatóságuk alatt levő területről, ami nagyrészt azért következhetett be, mert bár óriási létszámú hadsereg, emberanyag állt rendelkezésükre, rossz volt a kommunikációs összeköttetésük, a felszereltségük pedig még annál is rosszabb volt. Az orosz ipar nem tudott lépést tartani a megnövekedett szükségletekkel, nem tudták ellátni a hadsereget megfelelő mennyiségű fegyverrel és lőszerrel. 1916 elején azonban az oroszok újra erőre kaptak. Az eddigiekből is jól látszik az események ciklikus változása. Az orosz ipar 1916-ra, összeszedte magát, fokozta termelését, így az oroszok újra akcióképesek lettek. Orosz-Lengyelországból kiszorultak, de most, 1916-ban, képesek voltak támadást indítani a központi hatalmak területei ellen. A frontvonalak azonban nagyjából ebben a vonalban maradtak. 1916 végére Románia belépett a háborúba az antant, vagyis az oroszok oldalán, a központi hatalmak ellen. Úgy tűnhet tehát, hogy az oroszok helyzete javulni kezdett. Az orosz ipar fokozta a termelését, sikereket arattak a központi hatalmak ellen. De mindeközben az orosz birodalom gazdasági krízisbe került, és 1917-re az orosz gazdaság az összeomlás szélén állt. Súlyos élelmiszerhiány alakult ki, tüntetések sorozata vette kezdetét. 1917 februárjában kitört a forradalom, amely a Romanov-dinasztia 300 éves uralmának vetett véget. II. Miklós cár – mindez tehát februárban történt –, II. Miklós cár március elején lemondásra kényszerült. Ez az úriember itt II. Miklós. Az orosz forradalmakkal, és a cári család további történetével külön videóban fogunk foglalkozni. Ideiglenes kormány került hatalomra. És itt van egy kis történelmi érdekesség. Az ideiglenes kormány demokratikus alapokon kezdte meg működését. Ez 1917 februárja. Ne feledjük, az Egyesült Államok ezen a ponton még nem volt a hadviselő országok között. De talán emlékszel, hogy áprilisban az Egyesült Államok a demokrácia védelmének a jelszavával lépett hadba. Amihez jól jött, hogy az antant szövetségét alkotó három fő résztvevő mindegyike demokrácia volt. Az oroszországi ideiglenes kormány, Franciaország, és a Brit Birodalom. Nyilván ezekben a demokráciákban még csak egy szűk rétegnek van választójoga. Az Egyesült Államok elsőként ismerte el az orosz ideiglenes kormányt II. Miklós lemondása után. De még nincs vége az 1917-es évnek. 1917 nagy jelentőségű év a világ történelmében, különösen Oroszország történelmében. Az ország helyzete tovább romlott, ahogyan a hadseregé is. A hadseregben a bomlás jelei mutatkoztak. A bolsevikok nyugtalanságot kezdtek szítani. 1917 végén, szeptemberben... a központi hatalmak közül Németország elfoglalta Rigát, amely egy nagyváros a Baltikumban. Ezzel a központi hatalmak megközelítették az orosz fővárost, ami hozzájárult az addig is nyugtalan közhangulat további romlásához. November 7-én a bolsevikok puccsa megbuktatta a demokratikusnak mondható ideiglenes kormányt. A bolsevikok kerültek hatalomra Vlagyimir Iljics Lenin vezetésével, ez itt ő. 1917. november 7. jelentős történelmi dátum. Ő tehát itt Lenin, a bolsevik hatalomátvétel vezetője. A bolsevikok be akarták fejezni a Németország elleni háborút. Az időközben kialakuló orosz polgárháború kötötte le a figyelmüket. Otthon akarták stabilizálni helyzetüket. így 1917 decemberében fegyverszüneti tárgyalásokat kezdtek a központi hatalmak képviselőivel. Oroszország kedvezőtlen pozícióból tárgyalt, mivel sürgősen ki akart szállni a háborúból. 1918 márciusában békeszerződést köt Oroszország a központi hatalmakkal, a breszt-litovszki békét – biztosan rosszul ejtek ki mindent. A békeszerződésben az oroszok – mivel a bolsevikok oly mértékben igyekeztek a kialakuló polgárháborúra koncentrálni és a helyzetük megszilárdítására törekedtek –, óriási területet engedtek át a központi hatalmaknak. Oroszország európai területeinek nagy része, túlnyomórészt nem orosz nemzetiségű területek kerültek a központi hatalmakhoz. A szerződés jelentősége, hogy az oroszok I. világháborús részvételét lezárta. Lényegében ezzel megszűnt a keleti front. Az oroszokkal kötött béke lehetővé tette a németeknek, hogy újra a nyugati frontra összpontosítsanak, és oda vezényeljék erőiket. Megindították nagy tavaszi hadjáratukat a nyugati fronton. Ha az Egyesült Államok nem lett volna hadviselő fél az antant oldalán – de az volt, emlékezzünk, hogy 1917 közepén deklarálta hadbalépését – elképzelhető, hogy a német offenzíva győzelemmel zárult volna 1918 tavaszán. A breszt-litovszki béke jelentősége, hogy általa befejeződtek a keleten folytatott hadműveletek, ami lehetővé tette a németek utolsó nagy offenzíváját a nyugati fronton. Nagyerejű offenzíva volt. De az amerikai haderő segítségével sikeresen megállították. A területi nyereség, amit a breszt-litovszki béke biztosított a központi hatalmaknak, végül nem jelentett nyereséget. 1918 novemberében ugyanis – kicsit lefutottam az idővonalról – de 1918 novemberében – ez itt körülbelül 1919-et jelöli az idővonalon – a központi hatalmak számára világossá vált, hogy ezt a háborút nem nyerhetik meg. Fegyverszünetet kötöttek november 11-én, az év 11. hónapjának 11. napján, a 11. órában lépett életbe a fegyverszünet. Az I. világháborút az antanthatalmak nyerték, így az ő szavuk érvényesült e terület további sorsát illetően.