1941– A tengelyhatalmak fölényének erősödése a II. világháborúban

Ahogy az előző néhány videóban láthattuk, a háború 1939 szeptemberi kirobbanásától kezdve a tengelyhatalmak 1939 végére és 1940 folyamán fölénybe kerültek. Az előző videónkban foglalkoztunk ezzel. Ezzel eljutunk 1941-ig. Ekkor, mint látni fogjuk, – és ez videónk központi témája –, a tengelyhatalmak egyre sikeresebbek lesznek. A sikeres előrenyomulásnak köszönhetően talán kissé elbízzák magukat, illetve elkezdik túlvállalni magukat. Nézzük csak meg, mi történik 1941 folyamán. 1941 tavaszán, márciusban Bulgária csatlakozik a tengelyhatalmakhoz. Képzeld csak el: nagy nyomás nehezedik rájuk, látják, melyik oldal van fölényben. Bulgária a sikeres oldalon akar állni, tehát csatlakozik a tengelyhatalmakhoz. Ezután Észak-Afrikában, talán emlékszel rá, 1940-ben a szövetségesek, pontosabban a britek győzelmet arattak az olaszok felett, és visszaszorították őket Líbia területére; Azonban 1941 márciusában az olaszok csapataikat megerősítik, és a Rommel által vezetett német hadtesttel kiegészülve – ő volt a „Sivatagi róka”, a híres sivatagi hadtest parancsnoka –, visszavetik a briteket az egyiptomi határig, és ostrom alá veszik Tobruk városát. Biztos észrevetted, amit az imént rajzoltam fel: az utánpótlási vonalak az észak-afrikai hadjárat esetében nagyon, nagyon hosszúak; részben ezért van az, hogy az egyik fél... az egyik fél vonalai, amikor előrenyomulnak... mondjuk a szövetségesek benyomulnak Líbiába, az utánpótlási vonalaik meghosszabbodnak, míg az ellenfél utánpótlása egyszerűbb lesz. Aztán, mikor a tengelyhatalmak visszavetik a szövetségeseket Egyiptomba, akkor az ő utánpótlásvonalaik hosszabbodnak meg, és az ellenfél utánpótlása lesz könnyebb; az észak-afrikai hadműveleteket ez az állandó oda-vissza dinamika határozza meg. 1941 elejére úgy tűnik, hogy a tengelyhatalmak offenzívája képes a briteket Egyiptomba visszaszorítani, és Tobruk városát ostrom alá veszik. Hadd írjam ezt le... Észak-Afrika. Tehát csak Észak-Afrikaként hivatkozom erre a területre. Rommel Észak-Afrikában visszaszorítja a briteket. Itt kell beszélnünk arról, mi történik közben a Balkánon. Ugyanezen a tavaszon, 1941 áprilisára.... Csak hogy az események hátterét felvázoljuk, – amit már pár videóval ezelőtt meg kellett volna tennem –, 1939-re visszatekintve, még a II. világháború kezdete előtt, 1939 tavaszán Olaszország megszállta Albániát, szóval ezt már pirossal kellett volna jelölnöm. Ez 1939-ben történik. Majd 1940 végén Olaszország Albániát hadműveleti kiindulópontként használva, megpróbálja lerohanni Görögországot, de megállították őket. Valójában az volt az egyik oka annak, hogy a briteket [1941-ben] Észak-Afrikában vissza tudták szorítani, hogy miután a britek sikerrel harcoltak az olaszok ellen, a brit erők nagy részét Görögországba irányították, Görögország védelmére, 1940 végén. Tehát 1939-ben Olaszország lerohanja Albániát, majd 1940 végén, októberben megtámadja Görögországot, de megállítják a támadást. A görögök megsegítésére a szövetségesek sok csapatot küldtek át az észak-afrikai haderejükből, miután ezek sikeresek voltak Líbiában az olasz erők ellen. Tehát 1941 áprilisára... az előbb elmondottak a háttéresemények: az albániai események a háború előtt, 1939 áprilisában történtek, 1940 októberében volt Olaszország első támadása Görögország ellen, ami sikertelen volt. Ezután a görögök segítséget kaptak a szövetségesek észak-afrikai erőitől; 1941-re a németek is elkezdik támogatni szövetségesüket, valójában átveszik az irányítást a Balkánon és Görögországban. Így német segítséggel a tengelyhatalmak elfoglalják Jugoszláviát és Görögországot, és légitámadást indítanak Kréta ellen. Hangsúlyozom, még az 1941-es év felénél sem járunk, és látjuk, hogy Európa nagy része a tengelyhatalmak befolyása alá kerül. Ide is írom: Jugoszlávia és Görögország és Kréta bombázása. Lássuk 1941 nyarán mi történik. Kulcsfontosságú lépés van készülőben. Képzelheted, hogy a tengelyhatalmak, különösen Hitler eléggé nyeregben érzi magát. Még csak nemrég kezdődött a háború; még két év sem telt el, és úgy tűnik, a tengelyhatalmak nyerésre állnak. Talán emlékszel arra, hogy paktumot kötöttek a Szovjetunióval, amiben sok kelet-európai területet a befolyási övezetükbe rendeltek, most azonban Hitler úgy gondolja, hogy készen áll megtámadni a szovjeteket, A Szovjetunió elleni támadás valóban jelentős lépés. Télen nem lehet támadást indítani a Szovjetunió ellen, vagyis Oroszország ellen – Oroszország a Szovjetunió szíve –. Ezt már Napóleon is megtanulta, és sok más katonai parancsnok is: télen nem lehet Oroszországban harcolni. Így 1941 nyarán Hitler úgy gondolja, most jött el a tengelyhatalmak esélye. Júniusban elhatározza, hogy megtámadja a Szovjetuniót. [Megtámadja a Szovjetuniót.] Ez nagyon-nagyon vakmerő lépés, tekintve, hogy közben a britekkel is harcban állnak. Emlékeztetőül, itt Nyugat-Európában a britek nem gyenge ellenfelek; és most a németek még keleten megtámadják a Szovjetuniót is, egy nagy-nagy világhatalmat. Az elején, mint mindig, úgy tűnik, sikeresek a németek. Szeptemberre egészen Leningrádig előrenyomulnak. 1941 szeptemberében elkezdik ostromolni Leningrádot. Hosszú és véres ez az ostrom. Tehát most itt vagyunk. A legtöbb történész szerint ez volt Hitler egyik elhibázott lépése; ezzel nagyon nagy mértékben túlvállalta magát. Két világhatalommal kell háborúznia, a Szovjetunióval és Nagy-Britanniával; az Egyesült Államok még nem lépett be a háborúba. Most mindjárt erre térünk rá. Mert ha Ázsiát vesszük szemügyre, itt történik valami, szintén 1941-ben, júliusban. Röviddel azután, hogy Hitler úgy dönt, megtámadja a Szovjetuniót, visszakozva a paktumtól, a megnemtámadási egyezménytől. Júliusban az Egyesült Államok – amely régóta elégedetlen volt a Japán Császárság csendes-óceáni ténykedésével, a befolyásukkal Kínában, Mandzsúriában, vagy a Kínával folyó második kínai-japán háborúval. Rosszallták, hogy Japán megszállta Francia-Indokínát. Van tehát egy nagyhatalom itt, a Japán Birodalom, egy másik nagyhatalom itt, az Egyesült Államok, amelynek sok területe van a csendes-óceáni térségben, így az Egyesült Államok 1941 júliusában – ne feledjük, még mindig 1941-ről van szó –, úgy dönt, hogy zárolja az országban levő japán vagyont, aminek a legfontosabb része a Japán elleni olajembargó bevezetése. [Olajembargó Japán ellen.] Ez nagyon nagy jelentőséggel bír. Japán éppen Kínával háborúzik; világhódító törekvései vannak, de az ország alapjában nem bővelkedik nyersanyagokban; ezért is próbál gyarmatosítani, hogy nyersanyaghoz jusson. Tehát Japán háborúzik, és nincsen saját olaja, most még olajembargót is bevezettek ellene és az Egyesült Államok abban az időben az egyik fő olajkitermelő volt, sőt, ma is az. Ez elég súlyos csapás Japánnak, mert, egyes becslések szerint csak két évre elég tartaléka volt, és az éppen zajló háborújuk ezt gyorsabban felemésztette. Gondold csak el: a japánok a birodalmi ambíciókat akarják megvalósítani. Valószínűleg, különösen most az olajembargó miatt, több nyersanyagra vágynak, nyilván ki akarják ütni az Egyesült Államokat, vagy legalábbis a sarkában lenni, lefoglalni, hogy az ne tudja Japán terveit megakadályozni. S ekkor rövid idő leforgása alatt, 1941 decemberében, – az események december 7-8-án történnek; zavaró tényező, hogy mindez a nemzetközi dátumválasztó vonal területén zajlik. – December 7-e és 8-a folyamán Japán nagyszabású támadásba lendül a Csendes-óceánon. Néhány óra, maximum egy nap leforgása alatt megtámadja Malaya brit gyarmatot, és támadást intéz Pearl Harbor ellen, hogy elpusztítsa az Egyesült Államok ott állomásozó csendes-óceáni flottáját, abban a reményben, hogy így az Egyesült Államok a japán célokat nem fogja tudni megakadályozni. Itt az Egyesült Államokban sokat foglalkozunk Pearl Harborral, de ez csak egy volt azon célpontok közül, amelyeket e néhány óra leforgása alatt Japán megtámadott; a célpontok között volt Malaya, Pearl Harbor, Szingapúr, Guam szigete, – az Egyesült Államok katonai bázisa –; a Wake-sziget; a Fülöp-szigetek, amely a spanyol-amerikai háború óta az Egyesült Államok gyarmata volt; és Hong Kong, amely brit gyarmat volt. December folyamán a továbbiakban a japán offenzíva folyamán, [japán offenzíva] december második felében Japán számára a legfőbb hadizsákmány az akkor Holland Kelet-India néven ismert Indonézia lett. Ezen a térképen Holland Kelet-Indiaként szerepel. Idézzük fel, Hollandia ekkorra már német megszállás alá került. A németalföldi országok már német megszállás alá kerültek. A japánok tudták, hogy [Holland Kelet-India] bővelkedik nyersanyagokban, különösen kőolajban. Erre akarták rátenni a kezüket, így 1941 végére a Holland Kelet-Indiákat és Burmát is megtámadják; agresszív és nagyon vakmerő lépések ezek, Japán birodalmi ambícióitól fűtve. Nyersanyag- és élelmiszerigénye hajtotta Japán lépéseit, de ezeknek a legfontosabb következménye az lett, hogy maguk ellen fordították az Egyesült Államokat, amely már eddig is a szövetségesek felé húzott. A Egyesült Államokat aggasztották az európai és a kínai történések is; mindez azt eredményezte, hogy az Egyesült Államok a szövetségesek oldalán lépett be a II. világháborúba, amire válaszul a tengelyhatalmak hadüzenetet küldtek az Egyesült Államoknak, aminek óriási jelentősége volt.