If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:5:47

Videóátirat

Nyilvánvaló, hogy az első világháború az egész emberi történelem egyik legvéresebb eseménye volt. Gondolkoztam azon, hogy felteszek ide néhány képet, és arra biztatlak, hogy keress a világhálón első világháborús képeket tömegsírokról, éhező emberekről és halott katonákról a lövészárkokban. Rosszul érzed majd magad tőle. Valószínűleg jól teszed, ha keresel ilyen képeket, mert emlékeztetnek arra, mennyire undorító, durva és őrült tud lenni egy háború. Utólag időnként elvonatkoztatunk és csak a számokról beszélünk. Az első világháború főleg azért volt borzalmas, mert ekkor használtak első ízben nagyiparilag gyártott fegyvereket háborús körülmények között. A vérontás sokkal nagyobb volt, mint amekkorára a hadviselő felek számítottak. Ha számszerűsítünk, ezek hatalmas számok, elvont számok, olyan számok, amiket nehéz felfognunk. Nem ismerjük a pontos számokat, hiszen nem könnyű összegyűjteni a számadatokat. A katonaságnak pontosabb adatai vannak azokról, akik valószínűleg elestek vagy eltűntek. De a polgári áldozatokat szinte lehetetlen összeszámolni. Voltak, akiket véletlenül megölt egy bomba, voltak, akik éhen haltak, akik az éhínség miatt haltak meg. Nagyon nehéz ezeket a számokat összeszámlálni, de van némi egyetértés az első világháború összes áldozatára vonatkozó közelítő becsléseket illetően. Én itt most a halottakra fogok koncentrálni. Amikor az emberek veszteségről beszélnek, gyakran a sebesültekről is szó van. Csak a halálozásokra vonatkozóan, az általam látott becslések szerint – és biztatlak, hogy nézz magad is utána és próbáld eldönteni, milyen eredményre jutnál –, szóval az általam látott becslések szerint nagyságrendileg 16 millió halálozás volt az első világháború alatt vagy annak következtében. Ha ezeket a halálozásokat lebontjuk, 8-10 millió a katonaság vesztesége. Közvetlenül a seregeké. Katonák haláláról van szó, tehát ez a katonai veszteség. Az általam látott beszámolók szerint nagyjából e halálozások 60%-a jutott az antantra, 40%-a pedig a központi hatalmakra. De mindkét oldalon több millió halottról beszélünk az első világháborúban. A többi, nagyságrendileg 6-7 milllió fő, polgári áldozat volt. 6-7 millió civil. Az általam látott becslések szerint közelítőleg több, mint 1 milliót közvetlenül katonai művelet okozott. Azaz a polgári lakosságot érintő katonai akció. Ez aránytalanul erősen érződött az antant, a szövetségesek oldalán. Ha megnézzük, hol folytak a harcok elsősorban a nyugati fronton és hol a keleti fronton, mindez érthető lesz. A keleti fronton a harc nagy része orosz területen folyt vagy ott, amit abban az időben az Orosz Birodalom uralt. A nyugati fronton pedig sok vagy a legtöbb csatára Franciaországban és Belgiumban került sor, de Olaszországban is jelentős számú ütközetet vívtak. Ezért van az, hogy a szövetségesek, az antant aránytalanul nagyobb polgári veszteségeket szenvedett közvetlenül a katonai akciók következtében. Ezen felül a további polgári veszteségeket – és erről őszintén szólva igen nehéz pontos számot kapni – az éhínség okozta, az éhezés, betegségek. Korábban beszéltünk a központi hatalmak blokádjáról. Voltak, akik nem tudtak rendesen enni, ott volt a spanyolnátha. Az általános helyzet nagyon rossz volt. Amit tovább rontott a helyzeten – és a történelemkönyvek erről gyakran megfeledkeznek –, az az, hogy előfordultak nyilvánvaló népirtási kísérletek is az első világháború alatt. Azt hiszem ezek közül a legismertebb, de gyakran feledésbe merülő az örmény genocídium. Az oszmánok nyílt kampányt folytattak, ami tulajdonképpen az első világháború előtt kezdődött, de az első világháborúban teljesedett ki, amikor az általam látott becslések szerint 1 - 1,5 millió örményt módszeresen ... férfiakról, nőkről, gyerekekről beszélek, akiket az oszmán kormányzat módszeresen megölt. A háború csúnya és a legrosszabbat hozza ki az emberekből, ahogy ezekből a számokból is láthatod. Helyezzük ezt az egészet kontextusba... Nagyon könnyű elvonatkoztatnunk ezektől a dolgoktól, de szerettem volna, hogy bevésődjön, mennyire borzalmas volt. Hogy még érthetőbb legyen, íme egy bekezdés az Atlantic Monthly 129. kötetéből, ami 1922-ben jelent meg . Az írás Joseph Tumulty könyvéről szól. Joseph Tumulty Woodrow Wilson elnök magántitkára volt, akit ma kabinetfőnöknek neveznénk. Ebben a részletben idézik a szerző beszámolóját a Woodrow Wilsonnal töltött, az I. világháborúba való belépés kihirdetése utáni percekről. Rendkívül érdekes, mert őszintén szólva a legtöbb háborúra, vagy az összes háborúra érvényes. A háborús elnök és a háború a címe. „Akkor, amikor elmondta nagyhatású háborús beszédét 1917 áprilisában, az elnököt megéljenezték az utcákon összecsődült tömegek, ahogy elhaladt előttük a Fehér Házból a Kapitóliumba, majd onnan visszafelé menet. Ezt írta Tumulty, – azaz Woodrow Wilson kabinetfőnöke vagy ahogy akkor hívták, magántitkára – Ezt írta Tumulty saját beszámolójában a visszaérkezésről: »Egy darabig, – Woodrow Wilsonról van szó – »Egy darabig csendben és sápadtan ült a kabinet üléstermében. Végül azt mondta: ’Gondolj bele, hogy mit tapsoltak meg. A mai beszédem a halál üzenete volt az ifjaink számára. Milyen furcsának tűnik, hogy ezt megtapsolják.’«