If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:10:10

Videóátirat

Ahogy már láttuk, az első világháború harcainak vége, vagyis az első világháború befejezése 1918 végére esett. Tehát 1919-ben eljött az ideje a békéről való tárgyalásnak. Erre a párizsi békekonferencián került sor. Ezen a konferencián megjelent minden fontosabb háborúzó fél, de a béke feltételeit a nyertesek diktálták. A legfőbb nyertes hatalmakat ezek az urak képviselték itt: Lloyd George, az Egyesül Királyság miniszterelnöke, Vittorio Orlando Olaszországból, George Clemenceau Franciaországból, az USA elnöke, Woodrow Wilson. Úgy jöttek a a párizsi békekonferenciára, hogy elég különböző elképzeléseik voltak arról, hogy a békének hogyan kell kinéznie. Már megismertük Wilson elnök 14 pontját. Nagyon idealista volt. Arról szólt, hogyan tegyük a világot biztonságossá a demokrácia számára, hogy az embereknek kell dönteniük saját sorsukról, meg kell valósítani a népek önrendelkezését, véget vetni a birodalmaknak, biztosítani a szabadkereskedelmet, létrehozni a Nemzetek Szövetségét, hogy elkerülhessünk egy újabb világháborút. Az európaiak nem voltak ilyen idealisztikusak, főleg nem a franciák. Képzeld csak el, hogy bár az USA rengeteg katonát vesztett az első világháborúban, a franciák a felnőtt férfi lakosság egy jelentős hányadát elveszítették. A rút nyugati front az ő országukban húzódott. Alig várták, hogy megfizettessék Németországgal azt, amit tett. A Németországgal kötött szerződés feltételeiről, a versailles-i békeszerződésről azt kell tudni, hogy ez csak egy volt a számos szerződés közül, amik a párizsi konferencián keletkeztek. Azért kap ennyi figyelmet, mert ez volt a Németországgal kötött békeszerződés, és sokan ezt tekintik a második világháború egyik okának. Olyan megalázó volt Németország számára, annyira elfogadhatatlan, hogy lehetővé tette egy olyan ember hatalomra kerülését, mint Hitler, aki Németországot újra háborúba vezette. Tehát a versailles-i békeszerződés a németek szerződése volt. Voltak más szerződések is: Ausztriával, és mivel az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott, Magyarországgal, az Oszmán Birodalommal, és így tovább. A versailles-i békeszerződés több rendelkezést hozott. Először is – és ez összhangban volt a francia elgondolással – Németországot nevezte meg bűnösnek. Tehát háborús bűnösség. [Németország háborús bűnössége] És attól függően, hogy honnan nézed, ez egy erős állítás volt. Németország felelőssége mellett szól az az érv, hogy 1914 júliusának végén, augusztusának elején nem tartott sokáig Németországnak, hogy hadat üzenjen Oroszországnak, aztán Franciaországnak, aztán benyomuljon Belgiumba. Az egész napok kérdése volt. Nyilvánvaló volt, hogy Németország már csapatokat készített elő, alig várta, hogy elinduljon, és nem kellett neki sok provokáció mindehhez. Ezen a ponton tényleg csak az orosz mozgósítástól függött. Akik azt állítják, hogy ez azért kicsit erős, azt mondanák, hogy bár Németország fontos szerepet játszott, talán még a háború eszkalálódásához is hozzájárult, de nem ő kezdte. Itt volt a merénylet Ferenc Ferdinánd főherceg, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse ellen. Ebben szerbiai elemek működtek közre. És itt volt az Osztrák–Magyar Monarchia, amely nagyon kemény feltételeket szabott a szerbeknek, követelve az azonnali igazságszolgáltatást, máskülönben hadüzenettel fenyegetett. Úgy tűnt, hadat akarnak üzenni. Hadat is üzentek 1914 júliusában. Az oroszok pedig nem engedték, hogy kis helyi konfliktus legyen belőle, és úgy döntöttek, hogy elkezdenek mozgósítani. Mindez ürügyet szolgáltatott a németek számára támadásaik igazolására, hogy beválthassák a Monarchiának tett korábbi ígéretüket. Tehát több mindenkit lehetett hibáztatni, de a versailles-i békeszerződés Németországot nevezte meg. Emiatt volt, hogy Németországnak kellett fizetnie a háborúért. Ez vezetett a jóvátétel kérdéséhez. [Németországra kirótt jóvátétel] A lényege: „Nézd, Németország, most ki kell fizetned a szövetségeseknek az összes kárukat, főleg a gazdasági kárukat, ami azért keletkezett, mert bűnös vagy a háború elkezdése miatt, a háborús felelősség téged illet." A jóvátétel nem csak pénzt jelentett, hanem aranyat és más anyagi javakat is. Nagyon is kézzelfogható jóvátétel volt. Ez egy érdekes kérdés, mert erre a jóvátételre úgy utalnak sokszor, hogy bénítólag hatott, teljesen bedöntötte a német gazdaságot. És ez egy nyitott kérdés. Nagy összegekről szólt. Mai árfolyamon olyan becsléseket láttam, hogy körülbelül 400 milliárd dollárt érne 2013-ban. Ez egy nagyon-nagyon magas szám, de nem olyan óriási egy akkora méretű gazdaságnak, mint Németország. Bár a gazdaság nem volt jó formában az első világháború végén. Nem világos, hogy csupán ez önmagában valóban megbénította volna-e a gazdaságukat. Inkább az valószínű, hogy ha ez okozta is, többet ártott az ezzel járó megaláztatás, ami németek generációit érintette – sokukat 10, 20, 30 évvel később –, akiknek semmi közük nem volt az I. világháborúhoz, hogy nekik is folytatni kell a kifizetéseket a szövetségeseknek. Tehát kérdés a gazdaságra gyakorolt hatás, és hogy mennyire volt megalázó. És ahogy látjuk, a kártérítések csak kb. 10 évig érkeztek, a németek 60 milliárd dollárnak megfelelő összeget fizetett ki mai árfolyamon, 60 milliárd dollárt 2013. évi árfolyamon. Ez 5 milliárd dollár volt 1920-as árfolyamon. De a jóvátételnél is fontosabb volt, hogy a szövetségesek nem akartak még egy háborút vívni Németországgal, habár visszás módon, azáltal, hogy olyan kemény feltételek voltak a szerződésben, talán épp, hogy hozzájárultak az új háborúhoz, és Hitler felemelkedéséhez. Mivel nem akartak másik háborút Németországgal, lényegében a német hadsereget 100 000 főre korlátozták, ami nagyon kicsi hadsereg, hiszen sok csatában, amit láttunk, 400 000-500 000 katona harcolt. Ez körülbelül akkora, mint egy rendőrség, nem egy igazi hadsereg. És nem lehettek többé tengeralattjáróik, semmiféle nehéz katonai fegyvereik, nehéztüzérségük, katonai repülőik, semmiféle csatahajó. Ez csak árnyéka volt egy hadseregnek, hogy ne legyen még egy, vagyis remélték, hogy nem lesz még egy német támadás. Mindezeken túl Németországtól területeket vettek el. [Területek] Ezek közül néhány közvetlenül Németország határain belül volt. Lengyelországot részben a Német Császárság területéből kanyarították ki. Ez tehát az új Lengyelország, amit kivágtak a párizsi békekonferencián. Ahogy itt láthatod, Németországot két részre vágja. Kelet-Poroszország még mindig Németország része, de teljesen magában áll itt. Tehát kivágták Lengyelországot, Németország elveszíti Elzász-Lotaringiát, amit 1871-ben szerzett meg a francia-porosz háború után. Ásványokban gazdag terület, amit a franciák nagyon szerettek volna visszakapni. A németek pedig – és igazából ez volt az egyik jogos érvük arra, hogy miért akarták megelőzésképp megtámadni Franciaországot – tudták, hogy Franciaország alig várja, hogy visszaszerezze ezt egyszer a jövőben. Mindezek felett Németország elveszítette a gyarmatait. Németország közel sem volt olyan nagy birodalom, mint a brit vagy a francia, hiszen meglehetősen új ország volt, ami 1871-ben alakult, de azért birodalom volt. Voltak gyarmatai Délnyugat-Afrikában, – ezt sötét színnel jelölöm – vagyis egész Afrikában voltak gyarmatai, és voltak a Csendes-óceán térségében is. Még Kínában is volt gyarmata. És mindezt az egészet átadta a szövetségeseknek. Tehát a versailles-i szerződés fő gondolata az volt, – ahogy a legtöbb történész mondaná –, hogy a németek büntetésére koncentrált. A németek ezt megalázónak érezték, és mondhatni, ez vezetett néhány szélsőséges eszme előtérbe kerüléséhez az elkövetkezendő évtizedekben Németországban. Az egyetlen eredmény, amit Woodrow Wilson el tudott érni a versailles-i békeszerződéssel, hogy létrehozták a Nemzetek Szövetségét. [Nemzetek Szövetsége] Ebben az egészben az a vicc, hogy az USA nem ratifikálta a versailles-i békeszerződést, mert gyanakvó volt az ilyen nemzeteken kívül álló szervezetekkel szemben, és nem volt elégedett néhány területi felosztással, ami egyik birodalomtól a másiknak adta ezeket önrendelkezés helyett. Tehát az USA nem volt aláírója, nem írta alá a békeszerződést. Nem ratifikálta a versailles-i békeszerződést. De ettől függetlenül a versailles-i békeszerződés fontos kihatása volt, hogy a németeket tette meg fő felelősnek. Mindezeken túl a párizsi békekonferencia, ahogy már említettük, további szerződéseket hozott létre a központi hatalmak más országaival. Most nem megyek bele részletesen, mi történt, különösen az Oszmán Birodalomban, – ez megér egy külön videót –. De egyik fontos következménye az Osztrák–Magyar Monarchiára nézve, hogy birodalomként megszűnt létezni. Különböző országokra bontották. Ausztria külön ország lett. És a versailles-i békeszerződésben megtiltották Németországnak, hogy bármilyen módon egyesüljön Ausztriával, ami szintén németül beszélő ország. Itt van Magyarország, ami külön állam lett. Új állam lett Csehszlovákia. Új állam Jugoszlávia. Hirtelen az első világháború kiváltó oka, a vágy, hogy jöjjön létre egy egyesült délszláv állam, most valósággá vált. Boszniát, Szerbiát és Horvátországot és Szlovéniát, kihasították az Osztrák–Magyar Monarchiából. Szóval jól átrajzolták Európa térképét. Néhány új nemzet itt, Kelet-Európában a régi cári Oroszországból vált ki, és függetlenné tudták nyilvánítani magukat. Néhány csak rövid életűnek bizonyult, mielőtt a Szovjetunió szatellit állama, majd a része lett, de megvolt a rövid függetlenségük a cári Oroszország bukása után. Tehát Európa térképe drámaian megváltozott a párizsi békekonferencia, a versailles-i békeszerződés, a cári Oroszország bukása, és az I. világháborút követő többi békeszerződés eredményeként.