A hosszú kések éjszakája

Láttuk, hogyan kerülnek hatalomra a nemzetiszocialisták 1933-ban, és 1933 júliusára ők maradnak az egyetlen legális párt Németországban, Hitler pedig lényegében Németország teljhatalmú urává válik. A nemzetiszocialisták célja azonban nem csupán a hatalom konszolidálása; biztosítani akarják, hogy hatalmon maradjanak. Elérkezünk 1934-hez, folytatják hatalmuk megszilárdítását, és most már nyíltabban kezdenek megszabadulni ellenfeleiktől. A megszabadulás szó szerint bizonyos emberek meggyilkolását jelentette. Egy teljes nemzetiszocialista hatalmi apparátus működik, de ez a három szereplő az, akik Hitler mellett a legfontosabbak. Ő Joseph Göbbels, a náci propagandaminiszter. Hermann Göring, a náci titkosrendőrség – a Gestapo – vezetője. A szervezet később a Heinrich Himmler vezette SS ellenőrzése alá került. Göring kulcsszerepet játszott a német újrafegyverkezésben, a háborús felkészülésben. Később a Luftwaffe, a II. világháborús német légierő parancsnoka lett. Heinrich Himmler a Schutzstaffel (védőosztag), közismert nevén az SS parancsnoka; a szervezet a náci párt félkatonai alakulata volt, amelyet a párt a politikai ellenfelek megfélemlítésére és megsemmisítésére használt fel. Az SS felelős magának a holokauszt kiterveléséért és a megvalósításáért is. 1934-re Hitler ég a vágytól, hogy még több ellenfelétől megszabaduljon, és itt nemcsak a párton kívüli ellenfelekről van szó, hanem a párton belüli riválisokról is. Közülük kiemelkedik Ernst Röhm, aki, ahogy a képen is látható, maga is náci volt. Ő a Sturmabteilung (rohamosztag) vagy SA parancsnoka volt. Ebből a paramilitáris alakulatból vált ki az SS. Az SA Hitler elképzeléseihez képest jóval nagyobb függetlenséget élvezett. Erőszakos akciói miatt nem volt népszerű a lakosság körében. Ugyanakkor Hitler és követői Röhmre lehetséges vetélytársként tekintettek, aki veszélyt jelenthet Hitler hatalmára a nemzetiszocialista pártban. Ezért 1934. június 30-án – vagy inkább június 30-tól július 2-ig – bekövetkezett az úgynevezett hosszú kések éjszakája, amit valójában hosszú kések éjszakáinak kellene neveznünk. [hosszú kések éjszakája] Azzal az ürüggyel, hogy Röhm hatalomátvételre, puccsra készül, az SS és a Gestapo lecsapott Röhmre és híveire és mindenkire, akit Hitler az ellenfelének tartott. Begyűjtötték és kivégezték őket. Ernst Röhmöt letartóztatták, és amikor nem tudták rávenni az öngyilkosságra,, börtöncellájában lőtték le, közvetlen közelről. Gregor Strassert, Hitler korábbi riválisát a nemzetiszocialista pártban kivégzik. Kurt von Schleicher korábbi kancellárt, akit Hitler szintén ellenfelének tartott, feleségével együtt lőtték le. Gustav Ritter von Kahrt, aki ekkor már semmilyen politikai veszélyt nem jelentett Hitler számára, de főszerepet játszott az 1923-as müncheni sörpuccs megbuktatásában, csákánnyal verik halálra. És ez még csak négy személy a jelentősebb áldozatok közül. Azon a néhány éjszakán legkevesebb 85 vezető tisztségviselőt gyilkoltak meg. Ahogy látni fogjuk, ez csak a kezdete a náci hatalom megszilárdításának, amit most már törvényen kívüli eszközökkel érnek el.