If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:16:39

Videóátirat

Az előző videóban említettem azt a két hadjáratot, melyek végül Napóleon bukásához vezettek. Az egyik a félszigeti háború volt, ahol Napóleon és a Francia Császárság jelentős mennyiségű erőforrást vesztegetett el Spanyolország legyőzésére és hatalma megtartására. A másik, sokkal közvetlenebb kiváltó oka Napóleon bukásának az oroszországi hadjárat volt. Látni fogjuk ebben a videóban, miért volt ez olyan katasztrofális Napóleon számára. Minden bizonnyal a világtörténelem öt leghíresebb hadjáratai közé sorolható. Emlékezzünk vissza, milyen volt a viszony Napóleon vagyis a Francia Császárság és Oroszország között. A negyedik koalíció felbomlása után – biztos emlékszel a tilsiti békére –, barátok voltak. Oroszország részt vett a kontinentális zárlatban, ami azt jelentette, hogy a tagok bojkottálták, azaz nem kereskedtek Angliával, illetve Anglia nem használhatta Oroszország egyetlen kikötőjét sem. Emellett Oroszország kedve szerint járhatott el az Oszmán Birodalom ellen. Minden szép és jó volt tehát. De aztán elérünk 1811-hez. 1811-et írunk és Oroszország elkezdett kibújni a kontinentális zárlat megkötései alól. Ez azt jelenti, hogy elkezdett apránként kereskedni Angliával. Ez bosszantani, dühíteni kezdte Napóleont. Hogy az embargó működjön, hogy a kontinentális zárlat működjön, a kontinens minden államának tartózkodnia kellett a kereskedéstől Angliával. Mert ha valaki elkezd Angliával kereskedni, akkor Anglia is kereskedhet vele, és rajta keresztül Európa többi államával is. Csak teljeskörűen tudott működni a blokád. Ez tehát már eleve bosszantotta Napóleont. Főleg azért, mert legyőzte az oroszokat a negyedik koalícióban, és a tilsiti béke aláírásakor úgy érezte, rendes volt Oroszországgal. „Csak ne kereskedjetek Angliával, és cimborák leszünk.” Ami végképp felingerelte Napóleont, az 1812-ben történt, mikor is azt hallotta, Oroszország el akarja elfoglalni a Francia Császárság lengyelországi területét, a Varsói Hercegséget. Tehát Oroszország el akarta foglalni Lengyelországot. Napóleon így arra a következtetésre jutott, hogy már nem áll a barátság Oroszországgal, elővigyázatosságból jobb lesz őket megtámadni. És bár többen óva intették Oroszország lerohanásától, Napóleon mégis úgy döntött, megteszi. Ez vezetett tehát közvetlenül Oroszország megtámadásához. A másik lehetőség – nyilvánvalóan – az lehetett volna, hogy megvédi Lengyelországot Oroszországtól. De Napóleon nemet mondott erre, azt gondolván: „Ha az oroszok ilyen kétszínűek, akkor teljes erővel támadok és megmutatom nekik, ki a főnök. 1812 áprilisában Napóleon eldöntötte, hogy támadást indít. Napóleont nem ejtették a fejére. Tudta, hogy az orosz tél nagyon kemény, ezért azt mondta: „Ha tavasz végén indulok, folyamatosan támadom az oroszokat és mindenhol elsöprő győzelmet aratok, az egész hadjárattal végzek, és én leszek Oroszország uralkodója is, mielőtt beköszönt a tél." Hogy bemutassam, milyen elkeserítő véget ért ez a hadjárat Napóleon számára, a grafikonok történetének leghíresebb grafikonját fogom használni. Sokan ezt tartják a legjobban megtervezett grafikonnak, amely valaha készült. Készítője Charles – hadd használjak itt egy másik színt, folyton ezt (halványlilát) használom –, tehát Charles Joseph Minard készítette. A térkép egy nagyobb változatát megtalálhatod a Wikipédián, de az túl nagy lett volna az én képernyőmre. Ez egy kisebb változat. Ez egy remekbe szabott grafikon. Megmutatja Napóleon hadseregének méretét végig az oroszországi hadjárat alatt. A hadsereg méretét ennek a barna vonalnak a vastagsága mutatja. Amikor megtámadja Oroszországot, 450 000 főt számlál a serege. Ez van ide is írva, ha el tudod olvasni. Találhatsz kinagyított változatokat is az interneten. Ha rákeresel arra, hogy oroszországi hadjárat, megtalálod ezt az ábrát. Nagyon, nagyon híres. Azon túl, hogy segít a történelem tanulásban, erre a takaros grafikonra öröm ránézni. Olyan dolog, amivel jó, ha megismerkedsz előbb vagy utóbb. De ahogy láthatod –hogy érzékeld a történések dimenzióit –, nem csak a haderő méretét mutatja meg, hanem a megtett utat is. És itt látható, hogy ahogy halad a sereg, a katonák száma egyre csak csökken. A számokat folyamatosan aktualizálja. Tehát itt a sáv szélessége kisebb, mint emitt és ebből látszik, hogy a hadsereg száma itt már a felére csökkent ehhez a ponthoz képest. És hogy értsük, hol is zajlik mindez, íme Kelet-Európa térképe. Charles Joseph Minard térképe itt indul, Litvániában. Itt volt Napóleon hadserege a legerősebb, ahol 450 000 katonája volt. És így megy tovább. Itt van Moszkva, ez a végállomás. Ha fel akarnám vázolni a grafikon alakzatát a térképre, valahogy így nézne ki. Csak próbálom az útvonalat megmutatni, nagyjából ilyen lenne. És akkor elérkezünk Moszkvához. Ez a vonal ugyanaz, mint emez. Csak hogy el tudd helyezni mindezt Európa térképén: innen indul, majdnem pontosan a mai Lengyelország északkeleti határától, avagy Litvánia délnyugati határától. Napóleon átkel azon a területen, ami most Belorusszia, és behatol Oroszország területére. Láthatod, ahogy azt korábban már kiemeltem, hogy ahogy halad előre, ahogy halad előre a sereg, ez a 450 000 ember, lovakkal, fegyverzettel, ágyúkkal, egyebekkel, a hadsereg mérete egyre csökken. Egyrészt, és ez alapszintű katonai logisztika, nyitva kell tartani az utánpótlási útvonalakat. Folyamatosan egységeket kell hátrahagyni, hogy azok biztosítsák az utánpótlási útvonalakat. Tehát minél tovább tart a hadjárat, minél mélyebben hatolunk be egy ellenséges területre, annál több embert kell hátrahagyni, hogy őrizzék az utat. Napóleon terve szerint mindez idő alatt harcolni akart az oroszokkal. Útja során végig arra várt, hogy összecsaphasson az orosz csapatokkal, de ahogy épp csak elkezdtek volna harcolni, az oroszok máris egy kicsit hátrébb vonultak. És ez így ment végig. Voltak kisebb összecsapások, ezeknél is vesztett embereket. De leginkább azért, mert biztosítani akarta az utánpótlást. Végül aztán sikerül kicsikarnia egy, mondjuk így, csetepatét, bár nem akarom ezt a kifejezést használni, mert valójában ez egy rövid csata volt az oroszok ellen augusztusban, Szmolenszknél. És ez, hadd nézzem meg, hogy jól mutatom-e a térképen, ez itt volt. Itt Napóleon győzelmet aratott. De az oroszok visszavonultak, így ez nem számított döntő győzelemnek az orosz hadsereg fölött. Végül is Napóleon tovább űzi őket, míg el nem érünk 1812. szeptember 7-hez. Látod, ez már az ősz. Oroszországban pedig gyorsan érkezik a lehűlés. Kezd tehát kétségessé válni a hadjárat kimenetele. De Napóleon biztos a dolgában. Azt mondja: „Tudjátok mit? Ha végső győzelmet tudok aratni az oroszok fölött, elfoglalhatom Moszkvát. Moszkvában pedig lesz élelem." És így is tesz. Itt bejön egy újabb dolog. Emlékszel, mikor a harmadik koalíciós háborúról beszéltünk? Napóleon általában működőképes katonai taktikája az volt, hogy a hadjáratokat ősszel indította. Ősszel van ugyanis az aratás ideje. Így nem kellett rengeteg élelmet magukkal cipelni. Nem kellett olyan körültekintően őrizni az utánpótlási útvonalakat. Egyszerűen elvehették a parasztoktól a terményt, hogy azzal biztosítsák a katonák ellátását. Az oroszok viszont bevetették a „felperzselt föld" taktikáját, amelyet szó szerint kell érteni. Ahogy az orosz csapatok vonultak vissza, felégettek mindent, ami Napóleon hadait táplálhatta volna. Felgyújtottak minden termőföldet visszavonulás közben, így Napóleon csapatai nem juthattak hozzá a helyi élelemforrásokhoz. Azoknak így fenn kellett tartani egy meglehetősen költséges utánpótlási útvonalat egészen a kiindulási ponttól, ahelyett, hogy az útba eső termőföldekből éltek volna. Az oroszok pedig tovább folytatták ezt, egyre tovább, egészen Moszkváig. Egészen 1812 szeptemberéig, amikor megvívták a borogyinói csatát – remélem jól mondtam. 1812. szeptember, borogyinói csata. Ekkorra Napóleonnak már csak 135 000 katonája maradt az eredeti 450 000-ből. A többieket hátra kellett hagynia, hogy őrizzék az utánpótlás útját, vagy megszöktek az éhezés miatt, vagy elestek a kisebb csatározások alatt útközben. Végül a borogyinói csatában, egy hosszú, elhúzódó, igen véres csatában, amelynek – hadd írjam le ezeket a számokat: 44 – ez csak becslés ugyan –, 44 000 orosz áldozata volt, többségük elesett, vagy megsebesült, fogságba esett, és 35 000 francia. Sok történész szerint ez volt a legvéresebb csata az addigi történelemben. A franciák győztek. Tehát ez itt egy francia győzelem. Napóleon elégedett magával, Borogyinó közvetlenül Moszkva mellett fekszik. Azt mondja: „Nosza, vonuljunk be Moszkvába. Átadják majd nekem a város kulcsait, és a csapataim végre jól érezhetik magukat, teleehetik magukat az ottani készletekből. És most már én leszek Oroszország uralkodója is." És mikor nagyjából egy héttel később bevonult Moszkvába, a várost teljesen üresen találta. A lakosok elmentek és magukkal vitték az összes élelmet. Ráadásul Moszkva lángokba borult. Vita tárgya, hogy miért égett le Moszkva. Egyes történészek szerint az oroszok szándékosan gyújtották fel. Mások szerint a város bármikor lángra lobbanhatott és Napóleon csapatai felelőtlenül gyújtottak tüzeket mindenfelé. Nem tudni, mi az igazság. De mondanom sem kell, ezek után Napóleon nem sok hasznát vette a városnak. És ez itt egy fontos fordulópont. Napóleon erre számított: „Ha döntő csapást mérek hadseregetekre, mint Borogyinónál tettem, akkor én győztem és elfoglalom a várost, ételt és szállást kell adnotok nekem, én vagyok az új császárotok." De az oroszok egészen máshogy gondolták ezt. Azt mondták: „Nem, Oroszországot sosem kapod meg. Tiéd lehet Moszkva, a porig égett Moszkva, nincs benne semmi. Mi pedig majd kivárjuk, amíg a moszkvai tél visszavonulásra nem kényszerít." Napóleon saját szavaival élve, s itt idézek tőle: „Minden csatáim legszörnyűbbikét Moszkva előtt vívtam. A franciák bebizonyították, hogy megérdemlik a győzelmet, – ez itt Borogyinóra vonatkozik – de az oroszok bebizonyították, hogy legyőzhetetlenek." Anélkül, hogy bárki elismerte volna uralmát, segített volna neki, élelmezte volna seregét, ott állt hát a hasznavehetetlen Moszkva közepén. Úgy határozott, hogy visszafordulnak, főleg mivel közelgett az orosz tél. A grafikonon láthatod, hogy eljutottak egészen Moszkváig, maradt 135 000 katonájuk. Ott elvesztettek 35 000-et. 100 000 fő indult el visszafelé. A fekete vonal mutatja a visszavonulás útját. És akkor elkezdett hidegre fordulni az idő. Nagyon érdekes ez a grafikon, amit Minard készített. Jó pár dolgot megmutat. Láthatjuk az útvonalat, amelyen Napóleon serege Oroszország felé haladt. Aztán feketével azt, amelyen visszavonult. Egyre vékonyabb és vékonyabb és vékonyabb. Az is látszik, merre mentek. Ráadásul még mutatja a hőmérséklet változását is, a visszavonulásuk során. A hőmérsékletet Reamur-fokban mérik, egyszerűen csak meg kell szorozni 1,25-tel hogy megkapd a celsius fok értéket. Láthatod, itt még nem is volt annyira rossz, de itt már fagypont alatt van a hőmérséklet. Itt pedig jócskán fagypont alatt. A leghidegebb, ha Minard adatai helyesek, – és vannak történészek, akik kétségbe vonják ezeket a számokat, de mindenképpen nagyon hideg volt –, mínusz 37 fok volt, ahogy közeledett november és december. Napóleon serege korábban fenntartott egy teljes utánpótlási láncot. De felperzselték a földeket. Nem volt élelmük. Még mindig nem volt élelmük. Aztán kezdett hideg lenni, és a hidegben, visszavonulás közben voltak, akik megszöktek. Őket a parasztok támadták meg. Itt is, ott is támadások érték őket különböző orosz csapatok részéről. És a végső csapás akkor érte a franciákat, mikor megpróbáltak átkelni a Berezina folyón. Ez itt a Berezina folyó. Minard grafikonján látható, hogy a létszámot mutató sáv itt még elég tekintélyes. De a folyón való átkelés megtizedelte őket. A katonák csaknem fele elesett vagy eltűnt. Ezek a képek, festmények mutatják Napóleon hadainak visszavonulását az orosz télben. Ez pedig a berezinai átkelést ábrázolja. Mire a hadsereg visszatért a kiindulási helyére 1812 végén – végig ezen az úton, Minard térképe szerint – már csak 10 000 főt számlált a kezdeti 450 000 helyett. Tehát minden 45 katonából csak 1 tért vissza. A többiek fogságba estek, megszöktek, vagy meghaltak. Mindezzel Napóleon nem csak sok-sok katonáját veszítette el, hanem 200 000 lovát is. Ebben az egyetlen hadjáratban összesen körülbelül 300 000 francia katona veszett oda. Az oroszok veszteségeiről talált adatok nagyjából 200 000 főt említenek. És emeljük ki, a francia hadsereg egy jókora része a visszavonulás közben pusztult el. Nagyon sok orosz polgári áldozata is volt a hadjáratnak. És ott voltak még a más országokból való katonák, akik főleg a franciák oldalán harcoltak. Mindent összevetve több, mint 1 millió áldozata volt ennek a hadműveletnek. Az emberi áldozatokon túl elveszítette 200 000-es lóállományát. Elfelejtettem a pontos számot, de több ezer ágyút. Képzelheted, milyen hatalmas veszteség volt ez a francia hadseregnek. Mire tehát mindez elvégeztetett, Európa nagyhatalmai végre láthatták Napóleont meggyengülni. Már megszorongatták az Ibériai-félszigeten, az oroszországi hadjárattal súlyos vereséget szenvedett. A nagyhatalmak végre ráébredtek, hogy eljött az ideje, hogy létrehozzák a hatodik koalíciót, hogy végleg megbuktassák Napóleont.