Napóleon és a negyedik koalíciós háború

A legutóbbi videót ott hagytuk abba, hogy Napóleon számára meglehetősen jól alakultak a dolgok. Emlékeztetőül: 1804-ben kikiáltotta magát császárnak. I. Napóleon császárnak. A teljes előző videó a harmadik koalícióról szólt, amely 1805-ben jött létre. Azt láttuk, hogy 1805 végén, az austerlitzi csata után Napóleon szétzúzta a harmadik koalíciót, amely elsősorban Oroszországból és Ausztriából állt. Ez mind ismétlés. Mindezt a legutóbbi videóban láttuk. Oroszország és Ausztria. És ennek egyik fontos velejárója az volt – azon túl, hogy mindenki ráébredt, ez a Napóleon egy elég félelmetes alak –, hogy véget vetett a Német-római (vagy Szent Római) Birodalomnak. Ami, emlékszünk, nem volt sem szent, sem római, sem birodalom. Tulajdonképpen számos német nyelvű állam közössége volt. Mindenesetre véget vetett a hivatalos Német-római Birodalomnak. Német-római Birodalom. Napóleon pedig ekkor annyira meg volt magával elégedve, különösen, miután Austerlitznél szétzúzta az osztrák és orosz haderőt, hogy megépíttette a Diadalívet. Ha most Párizsba utazol, ez az egyik dolog, amit meg kell nézned. Ezt ő építtette. Ma ez emlékeztet valamennyi katonára, aki meghalt Franciaországért. De eredetileg Napóleon építette, vagy Napóleon megbízásából épült az Austerlitznél aratott győzelme dicsőítésére. Ez tehát a Diadalív. A helyesírásom mindig kicsit gyenge. Különösen gyenge, amikor valamit franciául írok. Diadalív (Arc de Triomphe). Itt látható a képen. Napóleonnak tehát meglehetősen jól álltak a dolgai. Az egyenlet másik oldalán, képzelheted, a többi európai nagyhatalom a sebeit nyalogatta. Nem értették, mi történik és kezdték fenyegetve érezni magukat. Nevezetesen ez az ember kezdte különlegesen fenyegetve érezni magát. Ő Frigyes – a helyesírásom megint nem a legjobb, különösen, amikor németről van szó –, III. Frigyes Vilmos, németül Friedrich Wilhelm. Sok időmbe került, amíg rájöttem, hogy Vilmos és Wilhelm ugyanaz a név. Vilmos a magyar változata. Ez III. Frigyes Vilmos, ő Poroszország királya. Ő Poroszország királya. A harmadik koalíció idején ő kimaradt a harcokból. Poroszország még ebben az időben is jelentős európai hatalom volt, de fenyegette Napóleon felemelkedőben lévő hatalma. Napóleonnak sikerült tönkretennie vagy csaknem megszüntetnie Ausztria befolyását a Német-római Birodalomban. Így alakult ki a Rajnai Szövetség. Megmutatom a térképen. Ez az egész terület itt. Mindez a terület itt nagyrészt a mai Németország része, de korábban a Német-római Birodalomhoz tartozott. Császára Ausztria uralkodója volt. Ausztria nem feltétlenül volt a birodalom része, de ez valamifajta kapcsolatot jelez. Ez itt Franciaország, Ahogy Napóleon Austerlitznél legyőzte Ausztriát – Ausztriát és Oroszországot – ebből a területből jött létre a Rajnai Szövetség. Hadd emeljem ki jobban! Tehát ez a terület. A Német-római Birodalom megszűnt. Most pedig Franciaország valamiféle csatlós területévé válik. Franciaországnak hatalmas a befolyása. Elképzelhetjük, hogy Poroszország királya némileg fenyegetve kezdi érezni magát. Poroszország határos Franciaországgal, amely megmutatta, hogy könnyedén képes más hatalmakat legyőzni. Így a porosz király kicsit paranoiássá válik. Vagy azért, mert úgy érzi, hogy Franciaország fenyegetheti Poroszország hatalmát, vagy egyszerűen nem tetszett neki ez a jöttment, aki nem állt rokonságban Európa többi uralkodójával. Lehet, hogy meg akarta neki mutatni, hol a helye. III. Frigyes Vilmos tehát hadat üzen. 1806-ban vagyunk. Poroszország hadat üzen Franciaországnak. Ezt a sémát többször is látni fogod. Egy dolgot érdemes kiemelni, ha a fontosabb témákat akarod csak felidézni: állandóan szóba kerül az első koalíció, a második koalíció, a harmadik koalíció, a negyedik koalíció, valamennyi. Ezekben valamilyen módon mindig részt vesz Nagy-Britannia. Nagy-Britannia már uralja az óceánt. Amikor ezekről a szárazföldi csatákról beszélünk, nem sokat említjük Nagy-Britanniát. De mindez idő alatt Nagy-Britannia végig próbál a háttérben kellemetlenséget okozni Franciaországnak. Az összes koalíció Poroszország, Ausztria és Oroszország valamiféle társulása. Itt-ott néhány más országgal együtt. Láthatjuk, hogy eddig az időpontig egymás után folyamatosan ellenszegülnek Napóleonnak. Napóleon legyőzi őket, egyre több földet, területet és befolyást vesz el tőlük. Így egyre csökken a biztonságérzetük és újabb koalíciókat akarnak létrehozni. Ez tehát újra megtörténik. Itt kezdődik a negyedik koalíció. A legutóbbi videóban a harmadikról volt szó. Most a negyedik alakul. A koalíció akkor alakul ki, amikor valaki más is beszáll Nagy-Britannia mellett a harcba. Nagy-Britannia ugyanis szinte folyamatosan háborúzik Napóleonnal ebben az egész időszakban. Eljutottunk tehát a kialakuló negyedik koalícióhoz. Benne van Poroszország, benne van Nagy-Britannia, és Oroszország ismét részt akar venni a harcokban. A harmadik koalíció megszűnése, gondolhatod, nem sokáig tartotta távol Oroszországot a harcoktól. Le is írom ide: Poroszország, Oroszország és Nagy-Britannia. – mindig vannak más szereplők is, de ezek a legfontosabbak. Elég buta dolog volt Poroszország részéről. Mert Poroszország sokkal jobb helyzetbe került volna, ha támogatja a harmadik koalíciót. Talán más lett volna a végkifejlet. Most azonban, legalábbis kezdetben, egyedül támad Napóleonra. Mert Oroszország mindig Ausztria vagy Poroszország háta mögött van, attól függően, hogy melyik koalícióról beszélünk. Így mindig Poroszország és Ausztria képviseli a támadók első vonalát. Ebben az esetben, a negyedik koalícióban Poroszország. A jéna-auerstedti csatában a poroszok vereséget szenvednek. Megmutatom, hol van. A képen Napóleon, ahogy összevonja csapatait Jéna-Auerstedt közelében. Itt támadnak a francia katonák. Hadd írjam fel: Jéna-Auerstedt. Két szomszédos város Németországban. Nagyjából itt vannak. Kicsit nehéz ezt a térképet leolvasni. De nagyjából ezen a területen vannak, itt. Napóleon megint legyőzi Poroszországot. Poroszországot eltávolította az útból. Ez 1806 októberében történt. Ezután Napóleon végigüldözi az oroszokat a mai Lengyelország területén. Rendkívül véres patthelyzet alakul ki Eylaunál, amit nem is tudom, hogy kell kiejteni. Itt van, ha jól látom, a térképen. Tehát patthelyzet. Ez 1807-ben történik. Patthelyzet 1807 februárjában Eylaunál, amit így írnak helyesen. Rendkívül véres ütközet. A franciák megnyerik a csatát, de nem sikerül döntő vereséget mérniük az orosz csapatokra vagy az orosz hadseregre. Becslések szerint ebben az egyetlen csatában mindkét oldalon 15-25 ezer áldozat volt, ami abban az időben óriásinak számított. Még ma is, ha a modern háborúkra gondolunk, egyetlen csatában ez nagyszámú áldozat lenne. Napóleon azonban kitart és végül döntő csatát vív az oroszokkal Friedlandnál, ami nagyjából itt található. Ez Friedland itt. Ez 1807 júniusában történik. Ezután döntő győzelmet arat a negyedik koalíció felett. Elértünk tehát 1807 nyaráig. Friedland júniusban van, az oroszokat véglegesen legyőzik. A poroszokat már hónapokkal ezelőtt legyőzték. Aztán 1807 júliusában Franciaország aláírja a tilsiti békeszerződéseket. Azért tilsiti békeszerződéseknek hívjuk, nem pedig tilsiti békeszerződésnek, mert Napóleon külön szerződést írt alá Oroszországgal és Poroszországgal. Erre az időre Napóleon már minden tiszteletét elveszítette Poroszország iránt, amit ki is akart mutatni. Ezért külön szerződést írt alá Poroszországgal és külön szerződést Oroszországgal. Az Oroszországgal kötött szerződés sokkal tisztességesebb volt. Hangsúlyozta, hogy Napóleon és I. Sándor cár már barátok. Itt van I. Sándor cár. De látni fogjuk, hogy ez a barátság csak ideiglenes, hiszen őt győzte le nem sokkal korábban Napóleon Austerlitznél. Úgyhogy ezt a barátságot valószínűleg idézőjelbe kellene tenni. De az Oroszországgal kötött szerződés ennek ellenére nagyon baráti volt. Azt hiszem, Napóleon még mindig méltányolta Oroszország erejét. Annyira baráti volt Oroszországgal, hogy szövetségesének nyilvánította. De a másik tilsiti békeszerződés feldarabolta Poroszországot. Feldarabolta Poroszországot. A fő dolog, ami történt, ha ránézünk erre a térképre, ami Közép-Európa térképe, vagy talán Poroszországé, Ausztriáé és Franciaországé a harmadik koalíció végén. A fő dolog benne, hogy elvette az Elba-folyótól nyugatra fekvő területet Poroszországtól. Ez itt az Elba-folyó. A kék szín Poroszország területét jelöli a harmadik koalíció után. Mindezt tehát elveszik Poroszországtól, és nagy része francia csatlós királysággá válik, amit Vesztfáliai Királyságnak neveznek. Ez a porosz tilsiti békeszerződés része. Ez a Vesztfáliai Királyság. És kihangsúlyozandó, hogy ez valóban Franciaország csatlós állama, és hogy a poroszokat még jobban megsértse, Napóleon megteszi öccsét, Jérôme-ot királynak. Tehát tényleg francia csatlós állam. Végeredményben a többi európai hatalom nem tanulta meg, hogy ez a Napóleon, dicső hadseregével, – hatalmas hadsereget volt képes felállítani –, harci taktikájával, valóban félelmetes ellenfél. A harmadik koalíció először megtart, majd elveszít területeket. A negyedik koalíció még több területet veszít. Az történik a negyedik koalíció végén, pontosabban a negyedik koalíció idején, hogy miután Napóleon legyőzte Poroszországot, rájött: Európa egy jelentős részét közvetlenül vagy közvetve uralma alatt tartja. Ugyanakkor tudta, hogy Nagy-Britannia tökéletesen uralta az óceánokat. Felemelkedő ipari hatalom volt. Kezdődött az ipari forradalom. Napóleon azt gondolta: nem tudja legyőzni Oroszországot a vízen. Bocsánat, Nagy-Britanniát nem tudja legyőzni a vízen. Oroszországot mondtam? Nem, a lényeg, hogy Nagy-Britannia az úr az óceánokon. Napóleon rájön, hogy a tengeren nem tud betörni Nagy-Britanniába. A vízen semmit sem tehet Nagy-Britannia ellen azon kívül, hogy piszkálja. Ezért megpróbál gazdasági háborút indítani Nagy-Britannia ellen. Kihirdeti 1806 végén a kontinentális blokádot. Ezt ide írom. Ez 1806 novemberében történik. Közvetlenül azután, hogy legyőzte a poroszokat Jéna-Auerstedtnél. 1806 novemberében nagyon elégedett erejével magán a kontinensen. Bevezeti a kontinentális blokádot vagy kontinentális zárlatot. Ez a Nagy-Britannia elleni gazdasági hadviselés. Aki a Francia Császárság része, a Francia Császárság uralma alatt áll, vagy a Francia Császárság szövetségese, Nagy-Britanniát embargóval sújtja. Ez a kis sziget uralja a vizeket, de kereskedelem-függő. Napóleon terve, hogy a kontinentális blokáddal embargó alá helyezze az Egyesült Királyságot vagy Nagy-Britanniát, nevezzük bárhogy is. Embargo alá helyezi Nagy-Britanniát. És elérte az oroszoknál, – ami hatalmas engedmény volt, hiszen Oroszország akkoriban nagyhatalom volt –, hogy a tilsiti békeszerződés értelmében csatlakozzanak a kontinentális blokádhoz. Olyan színnel írom, ami látszani fog. Csatlakoznak a kontinentális blokádhoz. Emellett kapott némi területet is, néhány szigetet, a Jón-szigeteket Görögország nyugati partja mentén. És némi területet a dalmát tengerparton. Mutatom, itt. Ezt a területet. Oroszország pedig cserébe, ami meglehetősen kedvező volt, hiszen elvesztette a háborút, cserébe azt kapta, hogy azt tehet az Oszmán Birodalommal, amit csak akar. Későbbi videókban még bővebben lesz szó az Oszmán Birodalomról, de ha szeretnél egy általános képet arról, hogy mi az Oszmán Birodalom, azt hiszem az utolsó maradványa a mai Törökország. Akkor azonban birodalom volt. Oroszország és az Oszmán Birodalom hadilábon állt egymással. Úgyhogy Oroszországnak remek volt azt mondania, hogy azt teszek az Oszmán Birodalommal, amit akarok. Ezt megelőzően ugyanis Napóleon névleg az oszmánok szövetségese volt. Úgyhogy ez valóban nagy engedmény volt Oroszországnak. Mindennek a végén megint olyan a helyzet, amit, azt hiszem, a többi hatalom nem ismert fel. Megismétlődik minden: a harmadik koalíció idején Napóleon elintézi az oroszokat és az osztrákokat. Megsemmisíti a Német-római Birodalmat, amiből létrehozza az ellenőrzése alatt álló Rajnai Szövetséget. Poroszország le akar számolni Napóleonnal. Ismét hadat üzen, negyedik koalíció. Ennek az egyetlen következménye, hogy elvesztik ezt a területet. Napóleon még erősebbé válik. Az öccsét teszi meg a Vesztfáliai Királyság uralkodójának. Most pedig Oroszország szövetségesként segíti Anglia elleni embargóját. A negyedik koalíciót követően sok történész szerint Napóleon hatalmának csúcspontjára jutott Európában.