Napóleon hadjáratai az Ibériai-félszigeten

A negyedik koalícióról szóló videóban elfelejtettem megemlíteni egy roppant fontos következményét a tilsiti béketárgyalásoknak. Éspedig a Poroszországgal kötött békét. Arról már beszéltem, hogy a lényeg Poroszország szétmorzsolása és megszégyenítése volt, valamint hogy kikerüljön a jelentős nagyhatalmak köréből. Másról sem beszéltem, mint azokról a porosz területi veszteségekről, amelyek az Elbától nyugatra feküdtek. Ez az a terület itt. De legalább ilyen fontos volt Poroszország lengyel földön lévő területeinek sorsa. Ezt a területet itt keleten szintén elcsatolták Poroszországtól és Franciaország csatlósállamává vált. Ez volt a Varsói Hercegség. Azt szeretném kiemelni, hogy a tilsiti békénél korábban arra tértem ki, mi is történt a nyugati területekkel, de Poroszország keleti része is felosztásra került. Poroszország lényegében elveszítette területének felét. Komoly megaláztatás volt Poroszország számára a tilsiti béke megkötése. Azaz a tilsiti békeszerződések megkötése. Ezt a témát lezárva, az előző videóban arról is beszéltünk, hogy a negyedik koalíció megszűnésével Napóleon szinte hatalmának csúcsára ért. Bármit tett, jól sült el. Volt egy egyenletes, felfelé ívelő lendülete, vagyis Franciaország volt lendületben. De ebben a videóban látni fogjuk Napóleon bukásának első jeleit. Ez nem is tűnik majd egyértelműnek a térképre tekintve. Mert az ország területét nézve azt látjuk, hogy még terjeszkedni is tudott. De itt már belevág azokba a kalandokba, amelyek végül a bukását okozzák. A legutóbbi videóban tehát beszéltünk a kontinentális zárlatról, aminek segítségével Napóleon rögeszmésen igyekezett elérni, hogy Európa népei bojkottálják Angliát, vagyis hogy senki ne kereskedjen vele. Úgy vélte, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy megtörje Anglia tengeri fölényét, vagy akár úgy általában aláássa Anglia tekintélyét. Tehát ahogy az már elhangzott, a tilsiti békével Oroszország csatlakozott a kontinentális zárlathoz. Napóleon arra törekedett, hogy minden állam részt vegyen benne. És egyetlen állam volt csak ekkor –1807-et írunk – tehát egy állam volt, amelyik vonakodott betársulni a kontinentális zárlatba, és ez Portugália. Ez itt Portugália. Napóleon beszélgetni kezdett erről – persze igazából nem közvetlenül beszélgettek – és sikerült is kicsikarnia egy megállapodást az alábbiakról a spanyol királytól. Ez itt IV. Károly (spanyol király) – és most ebben a videóban meglehetősen nagy tökfilkónak fog tűnni. Ő tehát IV. Károly. Napóleon azt mondja hát: „Károly, menjünk oda, menjünk Portugáliába, ebbe a kis pökhendi országba, amely nem akar része lenni a kontinentális zárlatnak. Mi ketten együtt szálljuk meg őket. Ezzel valamennyire az érdekszféránkba vonjuk őket, aztán mindketten fosztogathatjuk az országot és megszerezhetjük Portugália kincseit.” IV. Károly belement. És így az egyesült francia és spanyol haderő megszállta Portugáliát. 1807-ben, 1807 végefelé, pontosabban októberben. Októberben történik tehát, hogy az egyesített francia és spanyol haderő megszállja Portugáliát. És el is foglalják. De látni fogjuk, hogy nem tart sokáig ez az állapot. Említettem, hogy IV. Károly tökfilkónak fog látszani ebben a videóban. És ennek az az oka, hogy azzal az ürüggyel, hogy utánpótlásra van szükség Portugália elfoglalásához, keresztül kell vonulni a francia hadaknak Spanyolországon. Napóleon tehát az utánpótlás ürügyén 1808-ban, 1808 elején, egészen pontosan márciusban, tehát az utánpótlás ürügyén csapatokat küld a portugál hadjárat támogatásához. A spanyolok ezt hagyják, mondván, „szövetségesek vagyunk, persze, küldj csak nyugodtan több százezer katonát az országunk területére, minket ez nem aggaszt.” Így Napóleon oda tudott küldeni 100 000 katonát, és végül elfoglalta – Madridot. Elfoglalta Madridot. Ez jó lecke arra, hogy miért ne legyünk túl mohók. Károly túl mohó volt és segíteni akart Napóleonnak. És azt hiszem van itt még egy tanulság: nézd meg jól, kivel barátkozol. Meg akarta szállni Portugáliát, de úgy mellékesen Madrid francia kézre került. IV. Károlyt pedig megfosztották trónjától. Így állunk tehát: a franciák megszerezték az uralmat Spanyolország felett. 1808 májusában – és ez lesz az első pici jel, amely Napóleon bukását előrevetíti – 1808. május 2-án felkelés tör ki Madridban. Ez a május 2-i felkelés, népfelkelés Madridban. [Felkelés Madridban.] Nagyjából ezzel egyidőben, vagy talán kicsit később – képzelheted, milyen zavaros idők voltak ezek: megtörtént Portugália megszállása, márciusban az utánpótlásküldés ürügyével a francia csapatok elfoglalták Madridot. [Madrid elfoglalása] Aztán májusban – tehát pár hónappal később – felkelés tör ki Madridban. Ez pedig felkelések sorozatát indítja el Spanyolország-szerte. De ezzel egyidőben – valamivel a májusi felkelést követően – Napóleon azt gondolja, „Á, ez csak egy kis elégedetlenkedés, Spanyolország attól még az uralmam alatt áll. Kinevezi a másik bátyját – emlékezz csak vissza, bevett szokása, hogy a testvéreit fontos hivatalokhoz juttatja szerte a császárságban –, megbízza tehát bátyját, Joseph-et, kinevezi őt, vagy mondhatjuk inkább úgy, hogy a bátyját a spanyol királyi trónra ülteti. Ő lesz a spanyol király. Mindez 1808 elején - közepén történik. Spanyolországban teljes a felfordulás. Új királyt neveztek ki, aki Napóleon testvére. A régi király már nincs uralmon, tart a háború Portugáliával, és még nem sikerült megvetni ott a lábukat. És 1808 második felében robban ki a felkelés Spanyolország-szerte, amely sikeresen kényszeríti meghátrálásra a francia sereget. [A franciák meghátrálnak.] Szerintem a felkelés egyik legfőbb jelentősége abban van, hogy ez az első igazi, nemzeti felkelés a történelemben. A nép az, aki kimondja: „Mi spanyolok vagyunk, nem tetszik, hogy franciák uralkodnak felettünk. Nem tetszik, ahogyan a királlyal bántak, és egy nemzetként tiltakozunk.” A másik érdekesség ebben az egész felkelésben, amely ugyan Madridban kezdődik a május 2-i felkeléssel, de utána elterjed az országban, az a gerilla háború módszere. [Gerilla hadviselés.] Nem gorilla, gerilla. [Gerilla.] A gerilla szó jelentése spanyolul „kis háború", nem pedig a főemlős elnevezése. És amit takar, – már biztosan hallottad ezt a szót a hírekben –, hogy ez egy nem szokványos hadviselési módszer. Itt kis csapatok küzdenek az ellenséggel, mindenféle szokatlan módszerrel. Kimondottan kellemetlenné vált – legalábbis Napóleon seregei számára – ezekben a nem szokványos csatákban harcolni Spanyolország egész területén. Végül sikerült visszavonulásra kényszeríteniük a franciákat. Napóleon erre mit tesz? Ha azt akarod, hogy a munka jól el legyen végezve, csináld magad. Így az év végén ő maga jön és visszafoglalja Madridot. Tehát 1808 decemberében Napóleon visszatér Madridba. [Napóleon újra Madridban.] Mondhatnánk, hogy ezzel minden jól végződött, Napóleon visszatért, szilárdan kézben tartja Spanyolországot. De igazából nem ilyen rózsás a helyzet. Mert számos egyéb politikai szereplő van, akik továbbra is szövetségeket hoznak létre Napóleon mellett illetve ellen. Még ha a felszínen a szövetségesei is, tudjuk, hogy titokban alig várják, hogy újra hadat üzenhessenek neki. Végül 1809-ben – le is írom ide: 1809 – Ausztria hadat is üzen. [Ausztria hadat üzen.] Mivel Anglia ezidőtájt „örökös” hadban áll Franciaországgal, megszületik az ötödik koalíció. [Ausztria hadat üzen. Ötödik koalíció.] De ez elég rövid ideig tart. Napóleon szemszögéből keletről támadást indítottak ellene, Ausztria újra hadat üzent. Elhagyja tehát Spanyolországot, hogy ezt a másik hadműveletet vezesse. És hadseregének legjobb 300 000 katonáját hagyja hátra Spanyolországban, hogy ott megtartsa hatalmát. Őszintén, az az ötödik koalíció legfontosabb „mellékhatása", hogy elvonja Napóleont az Ausztria elleni harcokhoz, és már nem Spanyolországgal foglalkozik. Ezzel, – és nem tudom, mennyire fontos tényező az, hogy Napóleon maga már nem volt jelen, de valószínűleg pont azért mert nem volt ott, Spanyolország folyamatos bosszúságot okozott Napóleonnak. A gerillaharcok folytatódnak, és ez így megy oda-vissza. A franciák nyernek egy csatát, majd újra nyernek, de mégsem sikerül felülkerekedni. A gerillák bele-belecsípnek a franciákba, és tovább szítják a felkelést. Ez pedig kimeríti a francia hadsereget. Apránként teljesen tönkreteszi, egészen Napóleon uralkodásának a végéig, vagyis 1814-ig. Még nem jutottunk el odáig, de ez folyamatosan tart egészen 1814-ig. Ahogy a videó elején mondtam, ez az egyik első állomás a Napóleon bukásához vezető események sorában. Mindez amiatt, mert ott ragad Spanyolországban 1808 óta, folyamatosan küldenie kell csapatokat, ellátmányt, utánpótlást és pénzt, hogy tovább folyhasson a félszigeti háború. [Félszigeti háború.] Ez végül teljesen kimeríti. Kimeríti az erőforrásait, az erejét, és súlyosan csökkenti képességét arra, hogy más népekkel szemben megvívja harcait. Ez az egyik legfőbb oka a bukásának. A másik, amelyikről valószínűleg a következő videóban fogunk beszélni, vagy az azután következőben, az oroszországi hadjárat, melyre 1812-ben kerül sor. Vitatható, hogy ezek közül melyik szívja el jobban Franciaország erejét. De az oroszországi hadjárat valóban megtizedelte Napóleon seregét, és alkalmat adott arra, hogy győzelmet arassanak felette az angolok és a többi szövetségesek. Ezt majd látni fogjuk a következő videókban. Tehát itt van a félszigeti háború, mely folyamatosan szipolyozza Napóleon erejét. Mindez azért kezdődött, mert szerette volna ráerőltetni Portugáliára a kontinentális zárlatot, és egy kicsit elszaladt vele a ló, és szerette volna meghódítani Spanyolországot is. Csak hogy világos legyen, miért félszigeti háború a neve, most egy kis földrajz következik: ez az Ibériai-félsziget, az, amit bekarikázok. Vagyis hívhatnánk Ibériai-félszigeti háborúnak is, mert a félsziget egész területén zajlanak az események, Spanyolországban és Portugáliában. [Ibériai-félsziget] Ha most egy kicsit visszamegyünk az időben 1808-ig, amikor kitört a felkelés Spanyolországban, és a spanyolok meghátrálásra kényszerítették a franciákat, ugyanekkor, szintén népfelkelés tört ki Portugáliában, nagyjából ősszel, 1808 nyarának végén, vagy őszén. Az angolokat ez felvillanyozta. Meglátták benne a lehetőséget, hogy Napóleont ki lehet űzni Portugáliából. Íme itt ez az úriember, Sir Arthur Wellesley. Ő lesz később Wellington hercege. Ő az, akinek végül sikerül kiűzni Napóleont Spanyolországból, de legalábbis Madridból. [Sir Arthur Wellesley.] Ő, az angolok és a portugálok közös erővel kiűzik a franciákat 1808 augusztusában. Fel is írom erre a nem túlságosan rendezett idővonalra. Napóleon tehát decemberben visszatér Madridba, miután ugye augusztusban kiverték a franciákat Portugáliából. Ettől Napóleon újra ihletet kap, hogy azt mondja: „Na, tudjátok mit? Nem áll jól a szénánk az Ibériai-félszigeten, nekem magamnak kell kézbe vennem a dolgokat.” Mindeközben, – csak érdekességképpen, vagyis nem is annyira érdekesség, ugyanis valójában óriási jelentőségű a világra gyakorolt hatása: mondhatni, rendben, itt az Ibériai-félsziget, Spanyolországot felváltva uralják a franciák és a gerillák, Portugáliában pedig egy teljesen másik probléma adódik: a királyt megfosztják a trónjától, de aztán az angolok segítségével visszaszerzi azt. De képzelheted, micsoda zavaros állapotok uralkodtak ezekben az országokban. Tegyük még hozzá, hogy a spanyol király nem csak Spanyolország, hanem az egész Spanyol Birodalom uralkodója volt. És a Spanyol Birodalom legnagyobb kiterjedésű területe az amerikai kontinensen volt. Itt. Ez volt ekkoriban a Spanyol Birdalom. A 400 éves Spanyol Birodalom. Azóta, hogy 1492-ben Kolumbusz Kristóf áthajózta a hatalmas kék óceánt, létezett a hatalmas Spanyol Birodalom. Az egyik igen fontos „mellékhatása" Spanyolország Napóleon általi megszállásának és ennek az elhúzódó háborúnak az lett, hogy felgyorsította ezeknek a gyarmatoknak a függetlenségi törekvéseit. A témának majd egész videókat szentelünk. De ez volt az egyik olyan körülmény, ami lehetővé tette számukra a függetlenség kiharcolását. Nyilván, ha az egész birodalom fel van bolydulva, a gyarmatok jogosan kérdőjelezik meg a spanyolok fennhatóságát. Azt sem biztos, ki ott az uralkodó. Ugyanebben az időben ugyanez történt Portugáliában is. Brazília függetlenné válása nem történt meg, csak egy kicsit később, de Napóleon hadjárata hatására kezdett zűrzavar támadni Portugáliában. Végül ez volt az egyik ok, amely Brazília függetlenné válásához vezetett. Ez még úgy 10-15 évet váratott magára. De ehhez az időszakhoz lehet visszavezetni számos eseményt. Egy másik érdekesség, ami ugyanekkor történt. Tényleg, el sem mondtam, mi történt az ötödik koalícióval. Azt elmondtam, hogy Ausztria hadat üzent, Anglia már természetesen hadban állt. Ez volt az ötödik koalíció. Napóleonnak el kellett hagynia Spanyolországot, amit így nehezebb volt uralma alatt tartania. És ezen vérzett el szép lassan Franciaország. Az Ausztria elleni háborút azonban képes volt Napóleon kézben tartani. Még egy kis plusz területet is el tudott venni tőle. Galíciát, a Monarchia ezen részét a Varsói Hercegség kapta meg, amely Franciaország csatlósa volt. Ekkor Ausztriának ismét meg kellett hajolnia, mondván: „Napóleon, a barátaid vagyunk, mindent megteszünk, amit csak kérsz.” Képzelheted, területeit tekintve ekkor Napóleon birodalma elég drámai méretű volt. Hozzávehetjük még Spanyolországot is. Bár rengeteg erőforrást emésztett fel, hogy megtartsa Spanyolországot. Itt van aztán Ausztria, aki legalább az ő oldalára került. Poroszországnak ugyan nem nagyon tetszett, de ez a teljes terület itt, Lengyelország nyugati fele francia uralom alatt állt. Németország is, vagyis a Rajnai Szövetség, ami a mai Németország. Valamint egy jó darab Itáliából, az Itáliai Királyság, szintén Franciaország csatlósállama volt. De Napóleon természetesen azt akarta, hogy mindenki vegyen részt a kontinentális zárlatban. Ez az egyetlen módja annak, hogy Angliát legyűrje. A pápai állam pedig nem volt partner a kontinentális zárlatban. Tehát a pápai állam nem akart részt venni benne. Napóleon hát követeket küldött, hogy meggyőzze a pápát. Amikor ez nem sikerült, elfoglalták a pápai államot. Tehát a francia csapatok megszállták a pápai államot. Ismétlem, ez még mind 1808-ban történt. Igazából 1808 elején, csak egy másik fronton. Tehát 1808 februárjában, még azelőtt, hogy elfoglalta Madridot. Tehát 1808 februárjában a franciák megszállják a pápai államot. [A franciák megszállják a pápai államot.] Tulajdonképpen átadják az ellenőrzését az Itáliai Királyságnak, amely ez idő tájt a franciák csatlósa. Tehát majdnem olyan, mintha Franciaországhoz csatolták volna. És miután végzett az ötödik koalícióval, Napóleon annyira elégedett volt magával, hogy lényegében bekebelezte a pápai államot. Most 1809-ben járunk. 1809-ben tehát a pápai állam hivatalosan is Franciaországhoz tartozik. [A pápai államot Franciaországhoz csatolják.] Képzelheted, mennyire nem örült ennek a pápa. Aki ekkoriban VII. Pius pápa volt. [VII. Pius] Nem tetszett neki, ezért kiátkozta Napóleont. A kiátkozásnak egy egész külön videót szentelek majd. Ez a legnagyobb kár, amit valakinek okozhatnak a katolikus egyház hatalmának korlátain belül. Így hallgatólagosan már nem tagja az illető az egyháznak, és valószínűleg a pokolra jut, legalább is, ha a pápán múlik, akkor biztosan. Napóleon meg ettől nem volt boldog. Újabb követeket küldött a pápához, hogy megbeszéljék ezt vele. Miért akarja kiátkozni Napóleont? Miért nem viselkedik rendesen? Miért nem teszi azt, amit Napóleon mond? A pápa viszont nem megy bele ebbe, ezért elrabolják. Ezért ilyen érdekes ez. Napóleon nem fél drasztikus eszközökhöz nyúlni. Tehát francia tisztek segítségével 1809-ben elraboltatja a pápát. [1809-ben francia tisztek elrabolják a pápát.] Nem teljesen tiszta és egyértelmű, hogy Napóleon parancsára tették-e. De miután elrabolták, elkezdték körbe hurcolni Franciaországban, aszerint, hogy kinek kellett beszélnie vele. De az is lehet, hogy csak féltek, hogy az angolok kiszabadítják az egyik kikötővárosban, és ezért vitték máshova. Az ugyan nem nyilvánvaló, hogy Napóleon parancsára történt mindez, de ő maga sosem rendelte el a pápa szabadon bocsátását. Tehát nyugodtan mondhatod, hogy mindez Napóleon jóváhagyásával történt. Így mindezen zűrzavar azzal kezdődött, hogy Napóleon ujjat húzott a pápával. Közben folyamatosan gyengül a spanyol háború miatt. Ami végül azzal végződik, hogy 1812-ben Sir Arthur Wellesley visszafoglalja Madridot. De ez az egész időszak nagy mértékben kimeríti a Francia Császárság erőforrásait.