If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:6:47

Videóátirat

Már számos videóban tekintettük át a keresztes hadjáratokat. Csak emlékeztetlek rá, hogy nagyjából 200 évig tartottak az érett középkorban. Az első keresztes hadjárat a 11. század legvégén tulajdonképpen a legsikeresebb keresztes hadjárat volt. Lehetővé tette, hogy a nyugat-európai hatalmak elfoglalják Jeruzsálemet és a Szentföld nagy részét. Ezen az ábrán láthatjátok, ahogy Jeruzsálem színe zöldről vörösre vált, ahogy elfoglalták a nyugat-európaiak, a latin rítusú keresztények. És meg is tartották a hódítást a keresztes királyságok segítségével egészen 1187-ig, amikor Szaladin visszafoglalta Jeruzsálemet. Aztán néhány évtizeddel később, ahogy eljutunk a hatodik keresztes hadjárathoz és a fejedelmek keresztes hadjáratához, amely itt nem látható, a nyugat-európaiaknak sikerült ismét hódítaniuk, de végül a muszlimok elfoglalták Jeruzsálemet. Majd a 14. század elején az egész Szentföld uralmuk alá került. Mindeközben Konstantinápolyt is feldúlták a negyedik keresztes hadjárat végén maguk a keresztesek. Bár még sikerült visszafoglalni, ez valójában a Bizánci Birodalom végének a kezdete. Gondoljuk kicsit végig, hogyan változtatták meg a keresztes hadjáratok Európát és az egész világot. A keresztes hadjáratok egyik nyilvánvaló következménye az általuk okozott halálozások száma. A keresztes hadjáratok halálos áldozatainak számát csak Nyugat-Európában két és hatmillió közé teszik. Ha az arányokat tekintjük, ebben az időben Európa lakossága 60-70 millió fő volt. Tehát a lakosság 4-10 százaléka halt meg a keresztes hadjáratok során. És ebben még nincs benne az összes halálozás és pusztítás, amely a keresztes hadak útvonalán vagy a Közel-Keleten történt. Ha megnézed a térképen, milyen volt ez a régió a 14. század elején, láthatod, hogy bár a Közel-Kelet még mindig a muszlimok uralma alatt állt, a muszlimokat nagyrészt már kiűzték az Ibériai-félszigetről. Mindössze itt, Granadában tudták még valamennyi területet megtartani. A rekonkviszta, a visszahódítás folytatódik egészen 1492-ig, amikor a későbbi spanyolok végül kiűzték az összes muszlimot az Ibériai-félszigetről, ugyanekkor a zsidókat is kiűzték innen. Észak-Európában is terjeszkedtek, amit kicsit nehezebb látni ezen a térképen. Mint az előző videóban említettem, a keresztesek gondolkodásának egy része nem csak arra irányult, hogy területeket szerezzenek vissza a bizánciak számára vagy területeket vegyenek vissza a muszlimoktól. Arra is törekedtek, hogy területeket szerezzenek vagy megtérítsék az északon élő, általuk pogánynak tartott germán törzseket, akik még nem vették fel a kereszténységet. Ez pedig segített a területi terjeszkedésben Európa északi részén. A keresztes hadjáratok alatt fontos kérdés volt a pápa hatalma. Ne feledjük, hogy a keresztes hadjáratokat egy pápa indította el, azzal lelkesítve az embereket, hogy: „Gyerünk, segítsünk a bizánciaknak!” „Gyerünk, vegyük vissza a területeket a muszlimoktól!” mondta II. Orbán pápa. Ez alatt a 200 év alatt, mialatt a pápa a keresztes hadjáratokat szervezte, nagy volt a vallási buzgalom. Az emberek istenfélelmet éreztek. Mielőtt elindultak a keresztes hadjáratba, sokan az egyházra hagyták birtokukat. Haláluk esetén – és ezek közül az urak közül végül sokan meghaltak – tulajdonukat a pápa által vezetett egyház kapta. A keresztes hadjáratok alatt nőtt a királyok hatalma is. Más videókban beszélünk a feudális rendszerről. Sok esetben a király hűbéresei, a hercegek, grófok, bárók nagyobb hatalommal bírtak birtokukon, mint a királyok, és állandóan civakodtak egymással. De ahogy az emberek elkezdték energiájukat a keresztes hadjáratnak hívott külföldi kalandra fordítani, először is sok úr meghalt, vagyonuk pedig visszaszállt az államra, visszaszállt az uralkodókra. A belső széthúzás mérséklődni kezdett. Valahogyan bevált az a gondolat, amit II. Orbán pápa eszelt ki a 11. század végén: „Inkább kifelé irányítom az emberek figyelmét, hogy így ne foglalkozzanak azzal, ami belül történik.” Egy másik tendencia a városok jelentőségének növekedése. A feudális rendszerben minden az uradalmi birtokról szólt, a földbirtokokról. A keresztes hadjáratok finanszírozásában viszont a kereskedelmi központok fontosabbá váltak. Emellett, mivel több volt a kapcsolat kelet és nyugat között, és több ember utazott, elképzelhetjük, hogy ez fellendítette a kereskedelmet, ami viszont a városokban koncentrálódott. Ezzel eljutunk a következő megállapításhoz: a keresztes hadjáratok fellendítették a kereskedelmet. Nem csak harcok folytak. A velenceiek és más kereskedő városállamok elősegítették a fegyverek és az emberek mozgását nyugatról keletre, a visszaúton pedig eladásra szánt árukat is hoztak. Ezáltal sokkal, de sokkal hatalmasabbakká váltak. A kereszteshadjáratok végére, ahogy eljutunk a 14. századba, Velence – amit itt láthatsz a térképen – Európa leggazdagabb és leghatalmasabb városává vált. Velence gazdagsága a kereskedelemből származott, de nem csak a kereskedelemből. Előző videókból emlékezhetsz rá, hogy amikor Konstantinápolyt feldúlták, ezt részben velencei kereskedők tették. Ők ezután birodalmat építettek. Szétverték a Bizánci Birodalmat és egy részét megtartották maguknak. Nem véletlen tehát, hogy amint eljutunk a 14. és 15. századba, az olyan helyek, mint Velence vagy a híres bankárcsalád, a Mediciek által patronált Firenze, ezek a kereskedelmi központok lettek azok a helyek, ahol a reneszánsz először virágzásnak indult. És utoljára, de nem utolsósorban, bármennyire is véres és sötét volt a keresztes háborúk kora, a tudáshoz is volt köze, mivel rengeteg ember ment Nyugat-Európából a Közel-Keletre és a Szentföldre. És ebben az időben, ne feledjük – vannak videóink az iszlám aranykoráról –, az iszlám számos módon őrizte az ókori görögök és rómaiak tudását. Ötvözték ezt az indiaiak és a kínaiak tudásával és saját újdonságokkal is megjelentek. És a nyugat-európaiak jó része elhozta mindezt Európába.