If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:9:21

Videóátirat

A durhami székesegyházban vagyunk, egy hegy tetején, Anglia észak-keleti részén. Ez az egyik legcsodálatosabb korai székesegyház. Kevesebb, mint harminc évvel a normann megszállás után épült, vagyis azután, hogy Hódító Vilmos seregei élén átkelt a La Manche-csatornán és egy kegyetlen megszállás végezetével elfoglalta Angliát, s felváltotta az addigi angolszász rendet az új, normann uralommal. Közben számos új templomot építtetett, melyek közül az első a durhami katedrális. Az épület egy folyókanyarulatban fekszik, és természetes védelmet ad neki a meredek domboldal, melynek legmagasabb pontjára épült a katedrális, és mellette a vár. Egyenesen azzal a céllal épült, hogy itt helyezzék el egy igen jelentős angol szent, Szent Cuthbert ereklyéit. Cuthbert egy ideig egy szigeten élt Anglia keleti partjainál, azon a vidéken, amelyet akkoriban Northumbriának neveztek. A sziget neve Lindisfarne, és talán már hallottál róla, hiszen az egyik legszebb kora középkori, képekkel gazdagon díszített kódexet, a Lindisfarne-i Evangéliumot itt, a lindisfarne-i kolostorban készítették. Úgy tartják, Szent Cuthbert tiszteletére készült ez a kódex, és a szent maradványaival együtt menekítették ki a szigetről biztonságosabb vidékre, amikor a vikingek támadása fenyegette a partvidéket. Furcsának tűnhet a gondolat, hogy egy szent holttestét utaztassák, de Szent Cuthbert ereklyéi hihetetlenül fontosak voltak, csodatévő erőt tulajdonítottak neki és még egy szentélyt is emeltek Szent Cuthbert tiszteletére, melyet aranyozással és drágakövekkel díszítettek. Szent Cuthbertnek igen sok híve volt, még az ország határain túl, és az európai kontinensen is. Angliát ekkorra már elfoglalták a normannok és politikailag egybetartozott a mai Franciaország északi részével. Ami nem más, mint Normandia, és innen származott Normandia hercege, aki 1066-ban elfoglalta Angliát. A herceg nemcsak saját püspökeit és nemesi udvartartását hozta magával a kontinensről, hanem építészeti módszereket is. Így aztán van egyfajta hasonlóság azok között a normann templomok között, mint ez, és azok között, amelyeket Észak-Franciaországban láthatunk, amiért aztán ezt a stílust anglo-normann stílusnak nevezzük. Anglia történelme bonyolult. Itt vannak az őslakosok, akiket leigáztak a rómaiak, akik aztán elhagyták a szigetet az i.sz. 5. század elején. Ezt a politikai űrt más megszállók töltötték be, a mostani Dánia déli-, és a mai Németország északi részéről érkező népek: az anglik és szászok, más néven angolszászok. Majd az angolszászokat kiszorítják a normannok, és a durhami katedrális az egyik első anglo-normann építésű templom. Érződik rajta, hogy milyen ősi ez az épület, milyen súlyos, erődszerű, az ember tudja, hogy román stílusú templomban áll. Ezek voltak a legelső nagyszabású építkezések, mióta a rómaiak elhagyták a szigetet. Azért nevezzük román stílusú építészetnek, mert az építészeti megoldások arra a technológiára támaszkodtak, amelyet a rómaiak alkalmaztak eredetileg, vagyis a félköríves boltívek használatára. Az egyik első dolog, ami szembetűnik, hogy milyen díszesek a felületek, ami az anglo-normann stílusú építészet egyik jellemző vonása, és ami megkülönbözteti attól a stílustól, amely a kontinensen, Franciaországban dívott. Itt állunk a főhajóban, körülöttünk vaskos oszlopok, melyek a nehéz boltozatot tartják fölöttünk. Alapjában véve kétféle oszlop váltakozik. Az egyik egyszerű, henger alakú oszlop, a másik pedig bonyolultabb, nagyobb pillérköteg, amely több oszlop összekapcsolódásából áll össze. A henger alakú oszlopokon csodálatos vonalakból álló díszítmények láthatók. Ahogy a templom nyugati része felé haladunk, bordázott oszlopokat (kannelúra) láthatunk. Ahogy a keleti rész felé haladunk, a legszentebb templomrész felé, a henger alakú oszlopok farkasfog mintával, vagyis egyfajta cikk-cakk mintával díszítettek. Aztán rombuszmintákkal találkozunk, és minden mintát jó mélyen bevéstek, sötét barázdákat hozva létre, melyek eredetileg festettek lehettek. Ha alaposabban megnézzük, észrevehetjük, hogy a korabeli építőmesterek milyen ügyesen megvalósították a tömegtermelést, hiszen minden építőkő teljesen egyforma és mégis, mikor egymáshoz illesztik őket, folytonos mintázatot hoznak létre. Ez is bizonyíték arra, hogy milyen mértékben fejlődött az építőmesterek szaktudása a román kor alatt. Keleti irányba haladva zömök, csavart oszlopokat látunk, melyek a római Szent Péter-bazilikában, Szent Péter sírja körül lévő oszlopokra emlékeztetnek. Ezek az oszlopok Szent Cuthbert sírjának közelében állnak, párhuzamot vonva Szent Cuthbert és Szent Péter között. A templom méretei is hasonlók a régi Szent Péter-bazilikáéhoz. Ez gyakran előfordul a középkori építészetben, hogy újra létrehoznak olyan jelentős korábbi alkotásokat, mint a Szent-Péter bazilika vagy Jeruzsálem templomai. A belmagasság három részre tagolódik. A főhajó árkádja fölött széles, súlyos galéria látható. Lenyűgöző az árkádsor mélysége, és a faragott bélletek, ahogy a galéria felé vezetik a tekintetet, és láthatjuk, hogy a bélletek faragványait is ezzel a farkasfog–cikk-cakk mintával díszítették, csodálatosan összetett hatást keltve. Ezt a farkasfog–cikk-cakk mintázatot mindenfelé láthatjuk ebben a templomban. Különösen életteli mintát hoz létre, ami felélénkíti a kőfelületeket. A templom viszonylag sötét, mint a legtöbb román stílusú templom. Az emeleti ablaksor meglehetősen kicsi, és érdekes módon az ablakok kissé mélyen ülnek, tehát ismét érzékelhetővé válik a fal vastagsága. Valójában egy keskeny folyosó húzódik meg az ablakok előtt. Ez az elképzelés tehát, ahogyan kiemelik a falak vastagságát, az izgalmas, díszes faragványok, ezek mind azok a jegyek, amelyekre a művészettörténész úgy tekint, mint ami átvezet a román kort követő angol gótikába. Nagy kedvencem az a díszítési forma, ami a mellékhajókban látható. Íme ezek a dupla, összeérő oszlopok, tetejükön összefonódó boltívekkel, Csodálatosan harmonikus. Úgy kell elképzelnünk mindezt, hogy vörös, zöld és sárga színekben pompázott, úgy igazán egyedülálló látvány lehetett. A művészettörténészek szerint hatással lehetett erre a díszítési módszerre a Spanyolországban honos iszlám művészet. Például a cordobai nagymecsetben láthatók hasonló összefonódó minták. Ami igazán lenyűgözi a művészettörténészeket ebben a templomban, az a boltozat szerkezete, mivel itt látható egy igen korai példa a bordás keresztboltozatra. A bordás keresztboltozat valamennyire az ókori Róma építészetére vezethető vissza, de ahogyan itt használják különösen fontos, mivel tudjuk, hogy mi követi majd a gótikában. A kőből készült boltívek elterjedése előtt a templomok tetőzete fából készült, néha lapos famennyezettel. A kő boltív nemcsak sokkal tűzállóbb volt, de azt is lehetővé tette, hogy a rendelkezésre álló tér jóval díszesebb alakzatokat öltsön. Ha követjük a boltívek vonalát, látható, hogyan vezeti le a tekintetet az oszloptörzsre, amely pillérkötegekhez kapcsolódik. Ezzel létrejön az egész templomhajó egységes szerkezete, amely a padlótól indulva vezet egészen fel, a túloldalra átívelő homlokíven át a templomhajó másik oldalára. A térnek ez az egységes keretbe foglalása később a gótika idején különösen fontos lesz. Most beléptünk az előcsarnokba. Ezt azután építették, hogy a templom fő részei már elkészültek és építészeti szempontból teljesen más képet mutat. Itt a nagyon vaskos, nehéz, henger alakú oszlopok és pillérkötegek helyett négyes oszlopcsoportok kapcsolódnak össze, ami könnyedebb érzetet kelt és a tér sokkal nyitottabbnak tűnik tőle. Ezek használatát az tette lehetővé, hogy a templom ezen részében nincs nehéz kőboltozat, hanem fából készült tető, így az építész megtehette, hogy finom, karcsú oszlopokat használ. Amelyek itt is míves boltíveket tartanak, melyeket hihetetlenül alaposan megmunkált farkasfog minták díszítenek. De itt, mivel a mennyezet alacsonyabb, közelebb vannak ezek az oszlopok, és így élet-telibbé teszi a teret, szinte felvillanyozzák az egész előcsarnokot. És itt ez a jókora tér a boltívek felett, amelynek jó részét, ahogy láthatjuk, festmények borították, néhányuk szinte csak nyomokban maradt fenn a mellékhajó falán. Úgy gondoljuk, ez az első előcsarnok, amelyet egy templomépülethez csatoltak Angliában. Ismert, hogy ezeket a tereket gyülekezőhelyként használták, talán a vallási szertartások kezdetekor, és az angol szó az előtérre (galilee) Krisztus Jeruzsálembe történő bevonulására utal, mivel amikor Krisztus megérkezett Jeruzsálembe, egyenesen Galileából jött. Nos, elbúcsúzunk a durhami katedrálistól és a vasútállomás felé tartunk, még egyszer megcsodálva a katedrálisra, a várra, és az őket körülölelő folyóra nyíló kilátást, és eszünkbe jut maga Szent Cuthbert, aki kiválasztotta ezt a stratégiailag kiváló helyszínt. Legalább is a legenda szerint, ahogy földi maradványait egy szekéren szállították, a szekér, nem messze innen, egyszerre megállt és nem mozdult tovább. Mintha maga a szent irányította volna. És hála egy látomásnak, melyben még egy barna tehénke is szerepelt, rátaláltak erre a szent helyre. Nagy örömmel tölt el, hogy ez a normann építésű vár és katedrális kiállta az idő próbáját.