If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom

A párizsi Notre-Dame székesegyház (a tűzvész előtt)

A párizsi Notre-Dame székesegyház építése 1163-ben kezdődött (a felvétel a tűzvész előtt készült). Narrátorok: Dr. Beth Harris és Dr. Steven Zucker. Készítette: Beth Harris és Steven Zucker.

Szeretnél részt venni a beszélgetésben?

Még nincs hozzászólás.
Tudsz angolul? Kattints ide, ha meg szeretnéd nézni, milyen beszélgetések folynak a Khan Academy angol nyelvű oldalán.

Videóátirat

Párizs városát az ókori rómaiak alapították egy folyó közepén, az Ile de la Cité nevű szigeten. Itt állunk most a nagy gótikus székesegyházak egyike, a párizsi Notre-Dame előtt. Párizs szívében vagyunk, Párizs vallási központjában a Notre-Dame templommal, de egyben a politikai központban is, nagyon közel a Louvre-hoz, ami a királyi palota volt. A Louvre-ot megelőzően pedig a király palotája még közelebb volt ehhez a katedrálishoz. A katedrális jól szimbolizálja mind az egyházi hatalmat, mind a világi hatalmat. Ezért érthető, hogy a francia forradalom idején megtámadták a templomot. Láthatjuk a háttérben Delacroix „A Szabadság vezeti a népet” című festményén, ami a forradalmat ábrázolja. Így van. 1830-ban készült. A képen láthatjuk is a forradalmi Franciaország jelképét, az egyik tornyon lengő trikolórt. Természetesen az 1830-as forradalom előtt itt koronázták Napóleont Franciaország császárává. Úgyhogy itt van ez a nagyon erős történelmi hagyomány, ami a középkorban kezdődött és egészen a modern korig fennmaradt. Építése idején a párizsi Notre-Dame a legmagasabb gótikus katedrális volt. Minden korábbi gótikus templomot felülmúlt, még a világ akkori legnagyobb templománál, a clunyi apátságnál is magasabb volt. A gótika építészei számos eszközt használtak, hogy megvalósítsák ezt a magasba törést. Közülük a legszembetűnőbbek a külső támívek. Ezek a külső váz gyönyörű formái, amelyek a hatalmas boltozatból eredő oldalirányú nyomást veszik részben át a hatalmas kőtetőzettől és a templomon kívülre irányítják. Így a templomon belül át lehetett törni a templom falait, ezáltal a lehető legtöbb fényt beengedni. A gótika építészei a falakat ablakokkal akarták áttörni. Az üveg természetesen nem bírja el a súlyt. Az üveg nem tudja megtartani a súlyt, elsősorban a boltozat súlyát. És itt felmerül egy jelentős probléma, hogy nem lehet a súlyt meredeken lefelé irányítani, mert a súly kifelé gyakorol nyomást. Ezért meglehetősen vastag falakra, ebben az esetben támpillérekre és támívekre van szükség. A támpillér és a támív közti különbség meglehetősen egyértelmű. A támpillér a katedrális falaira merőleges vastag kőfal, aminek meg kell akadályoznia, hogy maguk a falak kifelé dőljenek. A támív nem tömör fal. Mindössze egy olyan bordázat, ami levezeti a nyomást az alatta levő tömörebb támpillérhez. Ilyeneket látunk körben a Notre-Dame-on. A katedrális nagy részét a 19. században restaurálták, de fontos tudni, hogy a templomot a kezdetektől folyamatosan építették és felújították. Már a 12. és 13. században is több építési szakasz volt. A 14. században és azt követően pedig számos változtatás. Egy gótikus templom esetében nem szokatlan egy ilyen hosszú ideig tartó építkezés. Aztán később gyakran restaurálták őket a 19. és a 20. században. Látványos ez a templom, nem? Igen, és láthatóan rengeteg ember élvezi ezt. Amikor az ember először lép be és végignéz a főhajón, hosszú, keskeny, nagyon magas térben találja magát. Ez részben azért van így, mert a három szint ebből a szögből nem látszik, ahogy az ember végigtekint a templom egész hosszában. De ha végigsétálunk rajta, elsősorban az mellékhajókban, feltárul a templom teljes szélessége a maga komplexitásában. Ahogyan a kőfalak ezáltal összezsugorodnak és helyüket üvegfalak foglalják el, véleményem szerint csodának tűnhetett. Ha felnézünk az ablaksorra, az üvegtáblák, ezek a fényleplek, szinte lebegni látszanak. Valóban érezzük a csodát. Aztán ahogy áttérünk a karzatra, látjuk a példátlanul törékeny oszlopokat. Úgy tűnik, ezek csodálatosképpen mindent megtartanak, ami fölöttük van, beleértve a boltozatot is, de valójában persze a súly kívülre nehezedik. Aztán, ahogy az első szintre érünk, a templomnak arra a részére, amely valójában a terhet viseli, látjuk a hatalmas támpilléreket, amiket a 13. században külön kápolnákká alakítottak. Ha megnézzük az óriási pilléreket, amik valójában oszlopkötegek sorozatai, sok közülük egészen a tetőig emelkedik. Mivel összekötegelték ezeket a vékony elemeket, fel sem tűnik, mennyire tömörek a pillérek. Ennek az álcázásnak a nagyszerűsége és a magasba törés, az egyenesek hangsúlyozása a gótika legfontosabb jellemzői. Ez a lebegés, ami szinte a magasba emeli az embert, az ég felé. A videó az előtt készült, hogy 2019. április 15-én a párizsi Notre-Dame katedrálisban tűzvész pusztított.