Az iszlám kultúrák kialakulása és elterjedése

Az iszlám kultúra kibontakozása és virágzása a 9–12. századra tehető. Ebben az időszakban alakult azzá, amit ma iszlámnak nevezünk. A korábbi katonai hódítások kizárólag névleg terjesztették az iszlámot; csak később következett be az iszlám kultúra valódi elterjedése azáltal, hogy az emberek nagy számban váltak az iszlám követőivé.

Az iszlám kultúra terjedésében fontos szerepet töltött be a kereskedelem, a hitterjesztők tevékenysége és az iszlám társadalom politikai szerkezetének megváltozása. Ennek eredményeként az iszlám számos értelmezésével találkozunk a különféle iszlám társadalmakban.

A hatalmas Abbászida birodalom, mely több, mint 6000 km-re terjedt ki, igencsak lenyűgöző volt. Méretei miatt azonban fenntartása nagyon nehézzé vált. Mivel egyre többen vették fel az iszlám vallást, a nem muszlimoktól beszedett adóbevételek lecsökkentek, és az Abbászida udvar már nem tudta fedezni kiadásait. Az Abbászidák vallásos hatalma szintén megingott, mivel az új vallási intézmények élén álló tudósok erősödő osztálya megkérdőjelezte a kalifátus-rendszer legitimitását.

Végül az erősen központosított Abbászida Kalifátus több kisebb, független politikai egységre darabolódott fel. Ezek az új politikai egységek nagymértékben csökkentették az Abbászidák hatalmát.

Valószínűleg ez a politikai decentralizáció és destabilizáció vezetett ahhoz, hogy az iszlám az Abbászida Birodalom határain túlra is átterjedt. A helyi uralkodók, akiknek nem kellett ilyen hatalmas területeket igazgatniuk, sokkal hatékonyabban tudtak terjeszkedni egy-egy irányba. Például az észak-afrikai Fátimidák és a berber dinasztiák a szubszaharai Afrikáig, a Gaznavidák pedig távolabbra, egészen Indiáig tudtak terjeszkedni.

A modern iszlám számos felekezetre oszlik. Bár az ezek kialakulását eredményező feszültségek minden bizonnyal jelen voltak már az iszlám korai történetében is, mégis évszázadok kellettek ahhoz, hogy a különböző vallási értelmezések elkülönült szellemi irányzatokká váljanak. A tudósok a történelem, a törvények és a filozófiai tanulmányok összegyúrása révén alkották meg a fő jogi irányzatokat.

Miközben a vallási intézmények egyre jobban megerősödtek, a politikai rendszerek még inkább instabillá váltak. A muszlim törökök bevándorlásával egy időben más csoportok, köztük a mongolok is betörtek az iszlám birodalmakba. A politikai instabilitás másik forrását a nyugat-európai muszlimok és a keresztények konfrontációja, az inkvizíció és a keresztes hadjáratok jelentették.

E politikai felfordulás árnyékában átalakultak az iszlám politikai struktúrák, és a hagyományos arab muszlim eliten kívül álló új vezetők tűntek fel. A kurd vezetők, mint például Szaladin, az Ajjúbida-dinasztia egyik tagja, hihetetlenül befolyásosak voltak. A török származású mamlúk rabszolga harcosok szintén egyre nagyobb hatalomhoz jutottak.

Végül több kis állam alakult ki az egykor kizárólag az Abbászidák által uralt területeken. Az Abbászidák öt évszázados uralma végül 1258-ban ért véget, amikor a mongolok feldúlták Bagdadot.

Az Abbászidák bukása után különböző társadalmi és politikai struktúrák töltötték ki az űrt. Az egyik ilyen struktúrát a szúfi vallási intézmények alkották. A szúfi hittérítők sokakat térítettek meg Afrika Szaharától délre eső részein, valamint Dél- és Délkelet-Ázsiában.

Egyes vallásokról, mint például a kereszténységről és a judaizmusról az áttérés viszonylag egyszerű és gyors volt a közös vallási alapoknak köszönhetően. A pogány és a politeista vallások tekintetében ez sokkal nehezebbnek bizonyult. A szúfi hittérítők ezeket a nehézségeket hatékonyan áthidalták és vonzóvá tették az iszlámot azáltal, hogy beépítették a meglévő vallási szokásokba.

A szinkretikus vallási rendszerek iszlám előtti hitvilágának és az iszlám szokásoknak a keveredésében szemmel látható ez az összeolvadás. Például a kebatinan, a mai Indonézia területén a 16. század körül feltűnt vallás egyesítette az animista, a buddhista, a hindu és az iszlám – különösen a szúfi – hitvilágot és vallásgyakorlatot.

A késői Abbászida korszakban a muszlim uralom már nem csak arab uralkodók kezében összpontosult. Az iszlám vallású kurd, perzsa, török, mongol és afgán vezetők olyan, egymástól távol eső területeken ragadták meg a hatalmat, mint a mai Törökország és Észak-India. Innen terjedt el az iszlám a mai Malajziába és Indonéziába.

Sőt, a modern iszlám világ éppen abból a későbbi perzsa Szafávida- és az Oszmán-Török Birodalomból alakult ki, melyek egyike sem volt arab.

Az iszlám kultúrát a hittérítők és a politikai terjeszkedés vitték magukkal, de a kereskedelemmel is terjedt. A karavánok, olyan utazók csoportjai, akik a szárazföldön teveháton közlekedtek és szállítottak árukat, rendkívül fontosak voltak az iszlám elterjesztésében. Ahogy a tevék tették lehetővé, hogy az első kalifák megnöveljék birodalmukat, a karavánok tették lehetővé az Abbászidák és más uralkodók számára, hogy az egymástól távol eső tartományok összekapcsolásával elterjesszék civilizációjukat és gazdagítsák kultúrájukat. A fejlett úthálózatoknak köszönhetően a katonákból, zarándokokból, követekből, kereskedőkből és tudósokból álló karavánok hatalmas területeket járhattak be.

A kereskedelmi útvonalak mentén kereskedőtelepek jöttek létre. A nyugati selyemút egy részét a muszlimok ellenőrizték és jelentős szerepet játszottak a Szaharán átvezető kereskedelmi útvonalakon is. A Vörös-tengeren, a Perzsa-öblön és az Indiai-óceánon átvezető tengeri kereskedelmi útvonalakon is nagy befolyással rendelkeztek.

A kereskedelmi kapcsolatoknak kétségtelenül fontos következményei voltak, de a kultúra területén is jelentős szerepet játszottak. Megteremtették a nemzetköziség és a multikulturalizmus érzetét. Ez a kulturális párbeszéd mai szemmel természetesnek tűnik, de abban az időben egészen új világképet jelentett.

Az új kulturális kapcsolatok következménye volt a technológia, a tudományos eredmények és a kultúra más elemeinek továbbadása. Például az arab muszlim hadak és a Tang-dinasztia érintkezésének köszönhető a papírgyártási technológia átadása, ami forradalmasította a muszlim világot és később Európába is eljutott.