A kereszténység terjedése

A kereszténység központi alakja nyilvánvalóan Jézus, de fontos megjegyezni, hogy nem egyedül alapította meg e vallást. Valójában keresztre feszítése idején és a keresztény hit szerinti feltámadása és mennybemenetelekor csak néhány száz követője volt. A vallás terjesztésének és létrehozásának tényleges munkáját tanítványai végezték el, konkrétan azok, akiket apostolokként ismerünk. Mikor megvizsgáltuk az Evangéliumokat, amelyek Jézus Krisztus életéről és tanításairól szólnak, az Újszövetség első négy könyvét, Máté, Márk, Lukács és János evangéliumait, 12 tanítványról beszéltünk, akik Jézus legelső követői voltak. Gyakran 12 apostolnak is nevezik őket, mert a keresztény hit szerint Jézus a feltámadása és mennybemenetele közötti időben azt mondja ezeknek az apostoloknak, hogy menjenek és terjesszék az igét. Az apostol szó görög eredetű és azt jelenti: „aki az igét terjeszti”. Ők voltak az első keresztény hittérítők. A legelső apostolnak Pétert tartják. Íme Péter, itt a képen. Őt az Evangéliumokban is megemlítik, ő az aki Jézus mellett áll Jézus színeváltozásakor. A római katolikusok őt tartják az első pápának, és csakugyan ő a feje a keresztény vallás követőinek, akiket ekkor még nem is hívtak keresztényeknek Jeruzsálemben, errefelé. De egy másik fontos apostolról is szót kell ejtenünk ebben a videóban, és ez Pál. Láthatjuk, hogy Pált nem említi meg a Biblia első négy könyve, ő nem volt Jézus kortársa, vagy legalábbis nem ismerte Jézust személyesen. Ugyanakkor élt, és ez látható itt ezen az idővonalon, hogy mikor született Jézus, kicsivel időszámításunk kezdete előtt. Az i. sz. első évnél kezdem, mert nincs olyan, hogy nulladik év, és láthatjátok, hogy Péter a történészek szerint i. sz. 1 körül született, Pál pedig röviddel utána. Ami Pállal kapcsolatban érdekes az az, hogy élete korai szakaszában konzervatív farizeus volt. Ekkor még üldözte a keresztényeket, majd bekövetkezett egy meglehetősen drámai változás. Sokszor Pálnak nevezik, de hallhattad már a Saul vagy a tarsusi Pál nevet is, ezek mind ugyanazt a személyt jelzik. Tarzus itt van, a mai Törökország déli részén. Pál, ahogy említettem, konzervatív zsidó családban nő fel, de egyben római állampolgár is. Ezért van római neve Pál, és héber neve Saul. Jeruzsálemben végzi tanulmányait, és nem kerül képbe egészen az Újszövetség 5. könyvéig, az Apostolok cselekedeteiig. Az Apostolok cselekedetei sokat mesél Péterről, hogyan terjeszti a vallást, hogyan üldözik, hogyan tesz mindenféle csodákat, de egyben ez az, ahol megismerkedünk Pállal. Első megjelenésekor, ahogy leírják, még üldözi a keresztényeket. Ahogy a jeruzsálemi keresztény község megalakul Péter egy társát, Istvánt bízza meg, hogy a hozzá folyamodó özvegyeknek alamizsnát osszon. István – és ezt a magyarázatot gyakran olvashatjuk az Újszövetségben – kezdi felingerelni a vallási vezetést, a zsidó vallási vezetést, akik szerint István istenkáromló, és a hitelvei veszélyt jelentenek számukra, ezért aztán egy híres pert indítanak ellene, megint csak a Szanhedrinnel, ez István vértanú pere. Itt megemlítik Istvánt, és a tárgyalást is, vagyis a tárgyalás utolsó részét az Apostolok cselekedeteiben, és eszerint a tárgyaláson István elkezd hosszasan beszélni arról, hogy mik Jézus tanításai és hogyan támasztják alá azokat az Ószövetség egyes részei. Elég hosszan beszél erről, és meglehetősen lázadó módon. Azt mondja: idefigyeljetek, ti a hatalom emberei, melyik prófétát nem üldöztetek korábban? Ez igazán feldühíti a vallási vezetőket és ahogy az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk, mind rárontanak, kihurcolják a városból és megkövezik. Mindeközben a szemtanúk köntöseiket egy fiatal ember, Saul elé terítik, itt láthatjuk őt, ezen a festményen megörökítve. Saul engedélyt ad István kivégzésére. Még aznap óriási hajsza indult meg a jeruzsálemi keresztény egyház ellen. Minden keresztény, az apostolokat kivéve, szétszéledt szerte Júdeában és Szamáriában. Az istenfélő emberek eltemették Istvánt, és meggyászolták. De Saul hozzálátott az egyházuk elpusztításához. Házról házra haladva férfiakat és nőket egyaránt előállított és börtönbe küldött. Buzgón üldözte a keresztényeket. De még nincs vége. Olvassuk csak tovább az Apostolok cselekedeteit. Saul továbbra is halálos veszélyt jelent a tanítványok számára. Elment a főpaphoz és megkérte, adjon neki írásos parancsot a damszkuszi templomoknak címezve, amely szerint ha bárkit talál ott, aki ezt az utat követi, legyen férfi vagy nő, magával vihesse fogolyként Jeruzsálembe. Ahogy Damaszkusz közelébe ért útján, nos, ez egy érdekes dolog lesz. Olyan buzgó, hogy elmegy a főpaphoz és azt mondja, el akarom fogni ezeket a keresztényeket, legyenek bárhol is. El akarok menni Damaszkuszba, hagy lássam, találok-e ott belőlük. Ahogy közeledett Damaszkuszhoz hirtelen egy fénysugár csapott le az égből körülötte. Ő a földre rogyott és egy hangot hallott, ami ezt mondta neki: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Íme egy kép, mely a történet bibliai ábrázolása. „Ki vagy te, Uram?”, kérdezte Saul. „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!” – jött a válasz. „De kelj föl és menj be a városba...” – a város Damaszkuszt jelenti – „...ott majd megmondják neked, mit kell tenned.” Paul megvakul a történtek hatására, három napig vak. Elmegy Damaszkuszba, és ott Jézus egyik követője meggyógyítja. Ekkor teljes fordulatot vesz az élete. Az egyik legfőbb keresztényüldözőből az egyik legfőbb hívővé válik, és nagy erőkkel kezdi terjeszteni a hitet. Ez hoz el minket ide, nézzük meg tehát ezt a térképet, mert ami még fontos Pállal kapcsolatban az az, hogy Pétert és őt tekinthetjük az egyház első vezetőjének, különösen Jézus után, és hogy Péter úgy tartotta, hogy ezt a hitet a zsidók között kell terjeszteni. Vannak olyan események például az Apostolok cselekedeteiben, ahol ráébred, hogy Jézus tanításainak helye lenne a zsidóságon túl is. El kellene jutnia a nem-zsidókhoz, akiket „idegeneknek” szoktak nevezni. De Pál – és ez látható itt ezen a térképen – megvilágosodott, mondhatjuk így, úton Damaszkusz felé. Visszamegy Jeruzsálembe, és megpróbálja meggyőzni a többi követőt, és gondolhatod, mennyire szkeptikusan állhattak hozzá, hiszen nem sokkal korábban még az üldözőjük volt, de végül meggyőzi őket, és több hittérítő utat jár meg terjesztve a hitet. Működésének központja Antiochia, ahol fontos személynek számít, ő az, aki segít megalapítani az antiochiai egyházat. Ami az antiochiai egyházzal kapcsolatban érdekes, amely végül ez egy nagyon jelentős egyházzá válik, az az, hogy az antiochiai egyház, a kereszténység vagy a keresztény hit nem csak a zsidók között terjedt el, hanem elterjesztették a nem-zsidók, az "idegenek" között is. Az antiochiai egyház az, amelyre Jézus követői, a Biblia szerint, úgy utaltak, mint kereszténységre. Amit itt ezen a térképen láthatunk, azok a hittérítő utak, ahol Pál, aki mint római polgár – de nevezhetjük Saulnak is, attól függ, melyik néven szeretnénk nevezni – beutazhatja a Római Birodalmat, elsősorban annak keleti részét. Az i. sz. 40-es évek közepe táján, az i. sz. 40-es évek közepén, itt errefelé végez térítőmunkát. Tehát Antiochia a bázisa, aztán Ciprusra utazik, majd a déli, középső részére annak a területnek, amit ma Törökországnak nevezünk. Az i. sz. 50-es évek elején egy viszonylag hosszú útra indul a mai Törökország területén, Makedónián és Görögországon át. Mindeközben Jézus Krisztus tanításait terjesztette. Segített templomokat létesíteni ezeken a fontosabb helyeken, mint Filippi, Thesszaloniki, Korintia, mindenfelé. Itt láthatod a harmadik útját sárgával jelölve, melynek útvonala nagyon hasonlít a másodikéhoz. Ezt az i. sz. 50-es évek végén tette. Tehát folyamatosan alapítja az egyházközségeket. Amit fontos megjegyezni Pállal kapcsolatban, az ez az ellentmondás: milyen mértékben kellene Jézus tanításait az „idegenek”, a nem-zsidók között terjeszteni? Erről jelentős viták folytak és Pál szerint nem, nem kellene a nem-zsidókra erőltetni mindent, amit a zsidóknak meg kell tenniük, a körülmetélést, az étkezési előírásokat. Képzelheted, hogy ez még jobban feldühítette a vallási vezetőket. Nem csak hogy Jézus tanításait terjeszti, ami már eleve végtelenül bosszantotta őket, de még a nem-zsidók között is terjeszteni akarja, de azzal már nem ért egyet, hogy a nem-zsidóknak be kellene tartani azt a sok mindent, amiről a zsidó vallási vezetők úgy gondolják, hogy Mózes törvényei, a zsidó vallás diktálnak. A körülmetélés egy erősen vitatott kérdés. A körülmetélés, az étkezési előírások, stb, stb. Végül visszatér Jeruzsálembe, hogy találkozzon a vezetőkkel, és most ismét – az i. sz. 60-as évek elején – ismét bíróság elé állítják. Római állampolgárként, mint mondja, joga van találkozni az uralkodóval. Rómába viszik hát, és az úton viharba kerülnek, de mégis eljut Rómába, ahol fogságba vetik. Úgy tartják, hogy mind Pétert, mind Pált Néró császár végeztette ki. A korábbi videókban említettük, az i. sz. 64-es római tűzvészt, ami a város jelentős részét elpusztította. Néhányan úgy tartják, Néró volt az, aki a tüzet okozta, így akarván üres telkekhez jutni palotája építéséhez. A keresztényeket okolta a tűzvész miatt, ami után rengeteg keresztényt gyilkoltak meg. Több forrás szerint Néró feszíttette keresztre Pétert. Egyesek szerint ő maga, Péter kérte, hogy fejjel lefelé feszítsék meg, mert nem méltó arra, hogy ugyanolyan kereszthalált haljon, mint Jézus, és Pált, ahogy néhányan állítják, lefejezték. Tehát meghalnak a Néró által elrendelt keresztényüldözésekben. Láthatod itt, ha a források igazat mondanak. Nos, ez igazán érdekes, már beszéltem arról, hogy Pál a nem-zsidók hittérítője volt. Ő volt az, különösen az antiochiai egyház révén, ahol a kereszténység elkezd különválni a judaizmustól, elkezd önálló vallássá válni. Ez a folyamat felgyorsult pár évvel Péter és Pál halála után vagy talán nagyjából halálukkal egy időben, attól függően, hogy az mikor történt valójában. I. sz. 66-tól 70-ig zajlott az első zsidó felkelés, más néven első római-zsidó háború, és azzal végződött, hogy a Római Birodalom leromboltatta a jeruzsálemi templomot, a zsidó vallás központját. A jeruzsálemi Második Templomot, amelyet részben Nagy Kürosz építtetett újjá. Ennek eredményeképp a zsidóknak el kellett menniük, és nem volt már meg többé a népnek ez a központja. Ez a zsidók diaszpórája, amely során szétszóródtak a Római Birodalom és más birodalmak területén, mint pl. a Pártus Birodalomban, Perzsiában. I. sz. 73-ban volt a híres maszadai ostrom (ez egy hegyormon lévő erőd volt), ahol a rómaiak... végül is ez egy tömeges öngyilkossággá vezetett, de igazából a zsidók véres kiirtása volt Jeruzsálemben és környékén, ez az, amiért elvándoroltak. Ezek a nyilvánvalóan fontos események a zsidók számára, de fontosak a kereszténység szempontjából is, mert Jeruzsálem volt a keresztény vallás középpontja is. Most tehát a kereszténység követői is szétszóródnak, és azok a helyek, ahova Pál eljuttatta az evangéliumot, a kereszténység új központi helyeivé válnak. Hogy kiemeljük Pál jelentőségét a keresztény vallásban, íme a Biblia fejezeteinek listája. Jézus élete és tanításai elsősorban az Evangéliumokból származnak. Amit a mai videóban elmondtam, annak a legnagyobb részét az Újszövetség ötödik könyvéből idéztem, az Apostolok cselekedeteiből. A legtöbb modern Bibliában sorrendben ezután következő néhány könyvet apostoli leveleknek vagy leveleknek hívják. Ezek elsősorban Pál levelei, azok, amelyeket követőinek írt különböző helyekre. Ahogy láthatod, itt a legtöbb név olyan város neve, ahol Pál hittérítőként tevékenykedett. Levél a korinthosziakhoz, Korinthosz itt van, ezek azok a levelek, amelyeket Pál az ottani gyülekezethez írt. Levél a galatákhoz, Galáciát itt láthatjátok a mai Törökország közepén. Az epheszosziakhoz Efezusba, a filippibeliekhez Filippibe, a kolosszeieknek Kolosszeibe, a thesszalonikaiakhoz Thesszalonikába, íme itt van. Ez jókora részét képezi a Bibliának, amelyet Pál írt, vagyis vannak akik úgy vélik, hogy Pál írta őket, tehát Pálnak tulajdonítják. Amiket itt sötét narancssárgával jelöltem, azok azok a könyvek, amelyeket a történészek szerint csakugyan Pál írt. Világosabb narancssárgával azokat, amelyeknél ezt vitatják, és sárgával azokat, amelyekről azt tartják, hogy valószínűleg nem Pál írta őket. Láthatod, hogy a Bibliának mekkora része az, amelyet Pál írt, vagyis amit neki tulajdonítanak. Csakugyan nagyon jelentős hittérítő volt ő, eljuttatta a keresztény vallást a zsidó népen kívüli népek közé is.