If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:6:09

Videóátirat

Ahogy arról már több videóban is beszéltünk, a keresztény vallás a Római Birodalom határvidékén fejlődött ki. Kezdetben csak egy zsidó vallási szekta volt Júdeában és Galileában, melynek tagjai Jézus és korai követőinek tanításai szerint éltek. Fontos észben tartani, hogy Jézus keresztre feszítésének idején, i.sz. 30 körül, legfeljebb pár száz követője volt csak. A korábbi videókban szót ejtettünk apostolairól, akik elkezdték terjeszteni a hitet, nem csak a zsidók körében, de a nem-zsidók, az „idegen vallásúak” körében is. Beszéltünk Nero császárról és hírhedt keresztény-üldözéseiről. Külön szó esett a római tűzvészről, vagy Róma i.sz. 64-i leégéséről, amellyel Nero a keresztényeket vádolta, és az esetet ürügyként használta arra, hogy Rómából kiűzze őket. Sok történész szerint Péter és Pál apostol is ekkor vesztette életét. Íme egy festmény, amely Nerót ábrázolja, amint élve gyújtatja fel a keresztényeket büntetésül a tűzvész miatt. További birodalmi események, amelyek ezután következtek szintén nagy hatással voltak a korai keresztény egyházra. Már beszéltünk a Második Templom elpusztításáról Jeruzsálemben, i. sz. 70-ben, amely Vespasianus uralkodása alatt történt. És ez természetesen nagyon nagy jelentőségű esemény a zsidó nép számára, de a keresztény vallásra is nagy hatással volt. Emlékezz csak, a kereszténység központja Jeruzsálem volt. Keresztény szekta volt, vagyis kezdetben a kereszténység egyik szektája volt, de a templom lerombolásával a zsidók elvándoroltak, szétszóródtak Jeruzsálemből, és sokan a korai keresztények közül is. Így a kereszténység központjai birodalomszerte olyan helyek lettek, mint például Antiókhia. A keresztények továbbra is zavaró tényezőként hatottak a birodalomban, főleg ahogy egyre többen és többen lettek és egyre nagyobb hatalomra tettek szert. Itt vannak hát ezek az emberek, akik nem hajlandók a római isteneknek engedelmeskedni, elvégezni a szertartásokat és a római isteneket imádni. Emlékezzünk vissza, a császár is isteni személynek számított. A probléma az volt, hogy a zsidó vallású zsidókkal szemben, akik eléggé zárkózottan gyakorolták vallásukat, a keresztények egyben hittérítők is voltak. Vallásukat a római polgárok között is terjesztették. Családok szakadtak szét, mikor egyes családtagok úgy döntöttek, hogy áttérnek a kereszténységre, és nem gyakorolják tovább a római vallást. Folynak a keresztényüldözések, a tisztogatások, egyre nagyobb mértéket öltenek, ahogy előre haladunk a 2. és valamennyire a 3. századba, ahogy a keresztények egyre jelentősebb erőt jelentenek, és egyre többen lesznek. Emlékezzünk, a keresztények buzgó hittérítők. Nagymérvű keresztényüldözés folyik Diocletianus uralkodása alatt. A korábbi videókban már említettük Diocletianust. Ő az, aki két részre osztja a birodalmat, keleti és nyugati birodalomra, de az általa elrendelt keresztényüldözések miatt is ismert. A legnagyobb, államilag elrendelt keresztényüldözésről a Római Birodalom történetében. De ami érdekes, az az, hogy közvetlenül, vagyis röviddel a tisztogatások után, – pár évtizedről van szó – a következő uralkodó, aki az egész Római Birodalom fölé kiterjeszti uralmát, Nagy Konstantin császár lesz. Ő, legalábbis a keresztényekkel kapcsolatban, pontosan az ellentéte Diocletianusnak. Ugyanis miközben megpróbálja megszilárdítani hatalmát, i.sz. 312-ben zajlott a híres Milvius-hídi csata, a Róma határában lévő Milvius-hídnál. A csata folyamán Konstantin előtt egy látomásban megjelent egy kereszt a napban. Ezt ő égi jelnek vélte, hogy a kereszt jele alatt kell harcolnia. Ráfesteti ezeket a jeleket (nap és kereszt) a katonái pajzsára és csakugyan győzedelmeskedik. Ezt a dátumot, i.sz. 312-t, a Milvius-hídi csata időpontját, úgy tekintik, mint Nagy Konstantin keresztény hitre térésének kezdetét, amikor ez lett választott vallása. I.sz. 313-ban a római császár, vagyis maga a birodalom kiadja a milánói ediktumot, amely hivatalosan is engedélyezi a kereszténységet. Legalizálja a kereszténységet, ami nagyon nagy dolog, mert a keresztényeket mindeddig üldözték, ha nem imádták a római isteneket. Aztán i.sz. 325-ben Nagy Konstantin még ennél is tovább megy, és összehívja a nikaiai (niceai) zsinatot, ahol összegyűlnek a keresztény felekezetek püspökei, hogy közösen megalkossanak egy egységes hitrendszert. Létrehozzák tehát a nikaia–konstantinápolyi hitvallást. A vita nagy része arról szólt, hogy vajon Jézus, mint Isten fia Istennel egyenlőnek tekintendő-e, vagy maga is istenségnek, vagy annál kicsit kevesebbnek, mivel ő Isten fia. Ha ő Isten fia, lehet, hogy volt olyan időszak, amikor még nem volt a fiú, csak Isten létezett. A nikaiai-konstantinápolyi hitvallás erre nemet mondott, Isten és Jézus egy és ugyanaz, tehát egyenlőek. Ezután Nagy Konstantin a halálos ágyán megkeresztelkedik, és kereszténnyé lesz. Ő az első keresztény uralkodó a hatalmas Római Birodalom történetében. Elképzelheted, hogy már eddig is egyre több követője lett a kereszténységnek, de ekkor, úgymond, felragyogott a kereszténység csillaga. A római császár, a Római Birodalom uralkodója áttért a keresztény hitre, ami most már törvényes vallás. Mindezek a változások még nagyobb lendületet kapnak, ahogy elérkezünk az i.sz. 4. század végéhez. I. Theodosius császár (aki már keresztény) uralkodása alatt a kereszténység lesz a hivatalos vallás a Római Birodalomban, ugyanabban a birodalomban, ahol egykor a kereszténység tiltott vallásnak számított és követőit üldözték. Most pedig ez lesz a Római Birodalom hivatalos vallása. I. Theodosius, róla más videókban is szót ejtek, mellesleg az utolsó uralkodó, aki mind a Keletrómai, mind a Nyugatrómai Birodalom felett uralkodik. Itt van tehát ez a birodalom, amely kezdetben nagyon keresztényellenes, amelynek vezetése nem igazán veszi észre, mi történik Júdeában és Galileában, de aztán egyre erősebben fellép a kereszténység ellen. Aztán ahogy eltelik pár száz év, keresztény állammá válik.