A rosette-i kő

A British Museumban vagyunk, és éppen az egyik legfontosabb tárgyat nézzük a gyűjteményben, a rosette-i követ. Üvegtárolóban van, körülötte emberek, akik fényképezik. Az emberek imádják. Valóban. És az ajándékboltban vele kapcsolatos ajándéktárgyak vannak. Megveheted a saját kis rosette-i kövedet. Pontosan! Vehetsz rosette-i kő plakátokat. Bögrén. Azt hiszem, még rosette-i köves lábtörlőt is kaphatsz. Igen. De történelmileg a kő hihetetlenül fontos. Először tette lehetővé, hogy megérthessük, elolvashassuk, lefordíthassuk a hieroglifákat. A hieroglifák voltak az ősi egyiptomiak írott nyelve. És a 19. század közepéig nem is tudtuk, mit jelentenek. A nyelv maga képírás. És pontosan ez okozta az egyik nagy zűrzavart, mert a korai régészek és nyelvészek úgy vélték, hogy a képek, amelyeket látnak – különböző madarakat és kígyókat és más formákat lehet felismerni, és ezek valamilyen konkrét dologra utaltak. Így van. Tehát ha láttál egy madarat, az valamiképpen egy madarat jelentett. Valójában viszont nem ez a helyzet. Így van. Ez sokkal bonyolultabb nyelv. És a rosette-i kő segített megérteni, hogy az egyiptomi hieroglif írás nem képírás, hanem fonetikus jelölésekből áll. Tehát mindaz, ami képnek tűnik, valójában hangokat jelöl. És végül így sikerült megérteniük és lefordítaniuk az ősi egyiptomi hieroglifákat. És ez azért sikerült, mert a kő ugyanazt a szöveget háromszor írja le, három különböző nyelven. A három nyelv egyike az ógörög, ami legalul van. Ez volt a közigazgatás nyelve. Ez volt a kormányzat nyelve. Ennek oka pedig az, hogy Nagy Sándor meghódította Egyiptomot és létrehozott valamiféle görög uralmat a hellenisztikus korban, és ez fennmaradt az ókori Egyiptomban. Ne feledjük, hogy most az i.e. 200 körüli évekről beszélünk. Ami egyébként a hieroglifák élettartamának is a végéhez közelít. Még további néhány száz évig fennmaradnak, mielőtt végleg kihalnak. Ez tehát valóban ennek a 3000 éves nyelvnek a vége. A középső rész démotikus nyelvű, ami a nép nyelvét jelenti. Ez volt az egyiptomiak mindennapi nyelve. Legfelül volt természetesen a szent írás. Ezek voltak a hieroglifák. Így van. És ez volt az a nyelv, amelyet tényleg nem tudtunk elolvasni. Amíg meg nem találták a rosette-i követ, és a rosette-i kövön lévő írásjelek között kartusokat láttunk, rajtuk az uralkodók nevével. A kartusok olyan hosszúkás alakzatok, amelyek egy uralkodó nevét tartalmazzák. Ebben az esetben ez V. Ptolemaiosz volt. És felismerve ennek az uralkodónak a nevét a három különböző nyelven, találtak egy módszert a hieroglifák megfejtésére. Ez évtizedekig tartott. Hihetetlenül nehéz feladat volt. És még nem is beszéltünk arról, hogyan találták meg. Napóleon hadserege Egyiptomban volt, és Napóleon magával vitt néhány – gondolom hívhatjuk így – régészszerűséget. Azok közül az egyik, akik elkísérték Napóleont, rábukkant a rosette-i kőre. Ez akkor egy erőd alapjának részeként szolgált. Természetesen eredetileg valószínűleg egy templomban vagy egy ókori egyiptomi templom közelében állították fel. Gondolom fontos elmondani, hogy ez az alsó része egy sokkal nagyobb sztélének vagy valamilyen kőtáblának, ami valószínűleg elég magas lehetett. Napóleon tehát hazavitte – várj csak egy kicsit, de hát nem a Louvre-ban vagyunk, hanem Londonban, a British Museumban. Hogy is van ez? Nos, a britek legyőzték Napóleont és elhozták a követ. Aztán egy-két évvel később, azt hiszem 1801-ben vagy 1802-ben elhozták a British Museumba, és azóta is itt van. Nos, nyilvánvalóan még mindig rendkívül népszerű.