Az ókori mezopotámiai civilizációk

Körülbelül 6-8000 évvel ezelőtt számos régióban – az ősi Egyiptomban, a Nílus folyó mentén; az Indus völgyében; Mezopotámiában a Tigris és az Eufrátesz között; az ősi Kínában a Huang-ho (Sárga-folyó) és a Jangce (Kék-folyó) partjain – már aktív mezőgazdálkodás folyt. Ennek oka, hogy a rendszeres áradások termékennyé tették a folyók menti földeket és a termények öntözéséhez szükséges vízmennyiséget is biztosították a folyók. Nem véletlen, hogy mivel a mezőgazdaság egyre népesebb és fejlettebb társadalmak kialakulását tette lehetővé, a világ első civilizációi közül több is ezeken a területeken fejlődött ki.

Az elsősorban a mai Irak és Kuvait területén fekvő Mezopotámiát gyakran nevezik a civilizáció bölcsőjének, mivel a legjelentősebb korai városállamok és birodalmak közül jó néhány itt jött létre – noha nem kizárólag ezen a területen. Mezopotámia mai neve görög eredetű, a mesos (középső) és a potamos (folyó) szavakból származik, szó szerinti jelentése „két folyó közötti állam”. A két folyó a Tigris és az Eufrátész. Mezopotámia nem csak a mezőgazdaság kialakulásának egyik legelső helyszíne volt, hanem az egyiptomi és az Indus-völgyi civilizációk találkozási pontja is. A nyelvek és kultúrák így létrejött olvasztótégelye az írásra, a technológiára, a nyelvre, a kereskedelemre, a vallásra és a jogrendszerre is hosszú ideig hatott.

Mezopotámiában jöttek létre olyan ősi kultúrák, mint a sumér, az asszír, az akkád és a babilóniai. Ez az időszak kicsit kaotikusnak tűnhet, mert ezek a kultúrák több ezer éven keresztül voltak hatással és hajtották uralmuk alá egymást. Mindez – a vizsgált időszaktól és a kontextustól függően – vonatkozhat a városállamokra, a nyelvekre, a vallásokra és a birodalmakra.

Kezdjük a sumérokkal. Ismereteink szerint a sumér civilizáció hatezer évvel ezelőtt, valamikor i. e. 4000-ben alakult ki Dél-Mezopotámiában, így ez lehetett az első városias civilizáció a régióban. Mezopotámiában i. e. 3000 körül jelentek meg az első írott szövegek, melyek agyagtáblákra vésett ék alakú jelek voltak. A következő mintegy kétezer év során a környező népek átvették ezeket az ék alakú jeleket, másnéven ékírást, és egészen addig használták, amíg az i. e. első évezredben el nem terjedt a főníciai írás, amely ezen szöveg betűinek alapjául is szolgált, melyet épp most olvasol. A világirodalom egyik első nagy alkotása, a Gilgames-eposz is ékírással íródott. A mezopotámiaiak a kereskedelmi műveletek rögzítésére, levelezésre és történetek megörökítésére használták az írást. A suméroknak tulajdonítják a hihetetlenül fontos kerék feltalálását is. A legkorábbi ismert kerék i. e. 3500-ban készült Mezopotámiában.

A sumérok olyan hajókat építettek, amelyekkel eljuthattak a Perzsa-öbölbe, és kereskedhettek más korai civilizációkkal, például Észak-Indiában a harappaival. Textilt, bőrárut és ékszereket adtak a harappai féldrágakövekért, rézért, gyöngyökért és elefántcsontért.

A sumérok vallása többistenhitű volt, vagyis több, gyakran antropomorf, azaz ember formájú istent tiszteltek. Az istenek szentélyeit a legtöbb városközpontban megtalálható hatalmas zikkuratok (toronytemplomok) tetejére emelték. Ezeket az építményeket minden bizonnyal több ezer ember építette sok éven keresztül.

I.e 3000 körül a sumérok jelentős kulturális kapcsolatot alakítottak ki egy Észak-Mezopotámiában élő néppel, az Akkád nevű városállam után akkádoknak nevezett közösséggel. Az akkád nyelv a modern nyelvek közül a héberrel és az arabbal van rokonságban. Ezeket nevezzük sémi nyelveknek. A sémi szó a Bibliában szereplő Sém nevéből származik. Sém Noénak, Ábrahám és így a zsidó és az arab nép feltételezett ősének a fia volt.

I.e. 2334 körül Akkádban Szargon jutott hatalomra. Ő hozta létre a világ valószínűleg első dinasztikus birodalmát. Az akkád birodalom fennhatósága kiterjedt a Mezopotámiában és a Földközi-tenger keleti medencéjében, a mai Szíriában és Libanonban élő akkád és sumér nyelvű népességre. Az akkád birodalom alapítása után 180 évvel, i. e. 2154-ben omlott össze.

Asszíria első fővárosáról, az észak-mezopotámiai ősi Ašur – vagy Ashur –városról kapta nevét. Ashur az akkád birodalom idején eredetileg a Szargon és utódai uralma alatt álló akkád nyelvű városok egyike volt. Az akkád birodalom bukását követő évszázadok alatt Asszíria jelentős birodalommá fejlődött.

Az i. e. 21. század vége és a i. e. 7. század vége között eltelt 1400 esztendő nagy részében az akkád nyelvet beszélő asszírok uralták Mezopotámiát, különösen annak északi részét. A birodalom ezen időszak vége felé, a hetedik században élte virágkorát. Abban az időben az asszír birodalom nyugaton Egyiptomtól és Ciprustól terjedt keleten Perzsiáig, a mai Irán határáig. Az asszír uralom csak a Hammurabi által alapított babilóniai birodalomra, valamint néhány olyan zűrzavaros, barbárok lakta területre nem terjedt ki, ahol nem létezett domináns hatalom.

Babilon egy kis kis közép-mezopotámiai városállam volt az alapítását, i. e. 1894-et követő évszázadban. Mindez Hammurapi i. e. 1792-1970-ig tartó uralkodásával változott meg. Hammurapi a központosított államigazgatás és adózás megszervezésével hatékonyan uralkodott. Megszabadította Babilon városát az idegen hatalomtól, majd meghódította egész dél-Mezopotámiát, stabilitást hozva a Babilóniának elnevezett térségbe.

Az I. babiloni dinasztia egyik legfontosabb műve az i. e. 1754-ben összeállított Hammurapi törvénykönyve nevű joggyűjtemény, amely a korábbi sumér, akkád és asszír írott törvények alapján született, a sumér Ur-Nammu király i. e. 2100-2050 között íródott törvénykönyvének mintájára. Hammurapi törvénykönyve az egyik legrégebbi megfejtett nagy terjedelmű írás a világon. A Babilon hatodik királya, Hammurapi által i. e. 1754-ben létrehozott törvénykönyvet sztélére (kőoszlopra) és agyagtáblákra vésték. A joggyűjtemény 282 törvényt tartalmaz társadalmi státusz szerint eltérő büntetésekkel, módosítva a hagyományos „szemet szemért, fogat fogért” elvet. Például ha egy előkelő eltöri egy rabszolga kezét, büntetést kell fizessen, de ha egy előkelő egy másik előkelő kezét töri el, büntetésül eltörik az ő kezét is. Sokan a törvénykönyvet az alkotmányos kormányzás, az ártatlanság vélelmének és a bizonyítékok bíróság előtti bemutatásának korai megjelenésének tekintik.

A Hammurapi által alapított Óbabiloni birodalom 260 évig állt fenn, amikor i. e. 1531-ben Babilont kifosztották. I.e. 626 és 539 között az Újbabiloni Birodalom ismét elhozta a város uralmát a régióban. Ezt a birodalmat azután a perzsák i. e. 539-ben döntötték meg, akik egészen Nagy Sándor hatalomra jutásáig, i. e. 335-ig uralták ezt a területet.