Az uri standard (jelvény)

[ZENE] Az amerikai dollár hátoldalán látható egy sas emblémája. A karmaiban látható nyilak természetesen a háborút jelképezik. A másik oldalon viszont egy olajbogyó ág van, a béke szimbóluma. Ez nem sokban különbözik attól a tárgytól amelyet vizsgálunk, amely majdnem 4500 éves, az a tárgy, melyet úgy hívunk az uri standard, mely Ur városállamából származik, mely a mai Irakban található. Mezopotámia valójában a civilizáció bölcsője, és Ur egyike a nagy ókori városoknak. A „standard” szó kissé félrevezető, mivel a standard eredeti (angol) jelentése csapatászló, melyet gyakran csatába vittek. És az első feltárója azt feltételezte, hogy eredetileg talán egy rúdra volt erősítve, és csatában használták. De valójában nem tudjuk. Sokszor amikor egy múzeumban vagyunk, és ősrégi tárgyakról van szó, olyan tárgyakról beszélünk, melyek föld alatt voltak, de csak az idő múlása miatt kerültek a föld alá. És itt most olyan tárgyakat vizsgálunk, amelyek szándékosan voltak eltemetve. Egy jól megtervezett eltemetési rítus egyik részének tűnnek. Ezeket a '20-as és a kora '30-as években tárta fel egy Leonard Woolley nevű ember, aki mintegy 16 sírhelyet fedezett fel, amelyeket királysíroknak nevezett. Még egyszer, nem tudjuk igazán. Ám amit tudunk, az az, hogy ezek mesés értékű kincsek. És egyike ezeknek az értékes tárgyaknak az a tárgy, amit ma az uri jelvénynek vagy standardnak nevezünk, mely kisméretű, de gyönyörűen és gondosan díszített. A történészek azt gondolták, hogy lehet egy hangdoboz, egy hangszer része. Mások azt gondolták, hogy lehet, tároltak benne valami fontosat, akár pénzt is, amelyet arra használtak, hogy kifizessék a háború költségeit. Egyszerűen nem tudjuk. Vagyis az egyik nagyszerű dolog erről a tárgyról, hogy olyan sokat árul el. És ugyanakkor olyan keveset is. Kezdjük akkor egy egyszerű leírással. Tehát itt van ez a tárgy, amely eléggé kicsi ahhoz, hogy könnyedén lehessen szállítani. Az egyik hosszanti oldala úgy tűnik, békét, jómódot ábrázoló jelenetet mutat. Három sávra van osztva. És gyönyörű kagylóberakás keretezi. Ez fontos, mert valójában azt mutatja, hogy milyen távolságig kereskedett ez a kultúra. Itt van a lazúrkő, amely Afganisztán bányáiból származik. Itt van egy piros kő, amely Indiából származik. És itt vannak a kagylók, amelyek származási helye az öböl, amely a mai Irak déli részén található. És emlékeztet minket arra, hogy ezek az első nagy városok azért létezhettek, mert a mezőgazdaságuk oly sikeres volt. A Tigris és az Eufrátesz közti völgyben lehetséges volt annyi fölös élelmet termelni, amely lehetővé tett egy olyan társadalmi berendezkedést, ahol nem kellett mindenkinek a földmegmunkálással foglalkoznia. Amikor elég élelem volt, egyes emberek arra szánhatták az életüket, hogy vezetők legyenek, mások művészek lettek, vagy kézművesek. És ismét mások papok, ugye? Itt volt egy teljes társadalmi rend, különböző emberekkel, akik különböző felkínálkozó társadalmi szerepeket teljesítettek. És láthatjuk ennek a rendszernek a bemutatását a három sávban itt. A legfontosabbak, leggazdagabbak, legnagyobb hatalommal bírók a felső sávban vannak. És aztán itt vannak a kétkezi munkások az alján. És ez valóban jellemző az ősi közel-keleti művészetre, hogy így, sávokra bontott jeleneteket lássuk. Induljunk hát a legaljáról, és haladjunk felfele. Látok itt egy emberi alakot, amint egy nehéz terhet cipel. És ez az, amit itt az összes alsó sávokban látunk, alakokat, akik, úgy tűnik, dolgokat hoznak a rendeltetési helyükre. Állatokat látunk, emberalakokat, akik dolgokat cipelnek a vállukon vagy a hátukon. Közvetlen efölött láthatunk néhány embert, akik sokkal könnyebben azonosítható állatokat vezetnek. Látható valaki, aki valami olyat terel, ami juhnak vagy kosnak néz ki. Láthatunk egy bikát előtte, amit két ember vezet. Aztán utána, talán kecskéket, vagy lehetnek juhok, és előttük egy másik bika. Ezek lehetnek azok az emberek, akik áldozatra viszik ezeket az állatokat. Lehet, hogy bizonyos adó fejében hozzák. Nem tudni igazán. De vannak, akik azt feltételezték, hogy ez valamilyen gyűjtést mutat be, talán egy király javára, vagy a városéra. A felső sávban látható egy alak, amelyik sokkal fontosabb a többinél. A király nagyobb, annyira nagy, hogy a feje belelóg a kép keretébe. És ezen kívül másféle ruházatot is visel, ami segít abban, hogy azonosítsuk. Egy széken ül, ami érdekes, mert négy egyenes lába van, és egy láb úgy néz ki, mintha egy állat lába lenne. Egyes tárgyak amelyeket itt látunk, olyan tárgyak, amelyeket a temetkezési helyszíneken is megtaláltak. De nem hinném, hogy találtak ehhez hasonlatos széket. Mulatságos lenne látni. Egyike azoknak a tárgyaknak, amelyeket viszont találtak, az a kupa, amelyet sokan ezek közül az alakok közül a kezükben tartanak. Úgyhogy egészen biztos, ezek az alakok a királlyal együtt valamilyen italáldozatot végeznek. Lehet sört isznak, lehet bort. Nem vagyunk biztosak benne. Valamiféle ünnepség folyik itt. Valami ünnepség, vagy valami vallásos ceremónia. Érdemes megjegyezni, hogy maguk a másodlagos alakok is itt, azok az alakok, akik ülnek még a királyon kívül, nagyobbak a szolgáknál, akik őket körbeveszik és akik állnak. És így még egy sávon belül is felfedezhető a hierarchia, amely jelzi a viszonyítási fontosságát a társadalom három rétegének. Aztán van két alak a végén, akik, úgy tűnik, szórakoztatják az ülő alakokat, akik isznak. Az egyik hárfázik, és a másik alak, a jobb végen, lehet énekel. Menjünk most a másik oldalra. Ez egy teljesen más történet. Tehát ismét itt van a három sávra bontott jelenet. De itt szörnyű erőszakos jeleneteket látunk. Itt elég nyilvánvalóan háború megjelenítését látjuk. Négy harckocsi van, amelyeket csődör szamárnak látszó állatok húznak. Úgy tűnik, mindegyik harckocsin egy hajtó és egy harcos van. A kocsi hátsó felén lévő alak, amint látjuk, vagy dárdát, vagy fejszét tart. Aztán a lovak által eltaposva, vagy akár leterítve a fegyverek által, ott az ellenség. Ha közelebbről nézzük, hihetetlen részleteket láthatunk. Nézzük ezt az embert, amelyik leterítve fekszik a ló alatt, láthatóak a sebei. Látható, hogy folyik a vére. És ha közelebbről nézzük, láthatjuk a mechanizmust a harckocsi kerekeit. Itt jellegzetes mérnöki munkát jelenítenek meg. Az egyik legérdekesebb dolog az alsó képsorban az éppen folyó harc életszerűsége. Úgy tűnik, mintha a lépéstől haladnánk egyféle ügetésbe, majd teljes vágtába. Másrészt, egyes elemek teljesen szimbolikusak, mint például a leterített ellenség, amiről az előbb beszéltél. Nem hiszem, hogy feltételezhetnénk, hogy csupán négy ember halt meg ebben a csatában. Ez a szám, amit látunk. De természetesen ez ennél sokkal többet szimbolizál. A középső sáv egy sor katonát mutat harcra készen. Teljes harcfelszerelésben vannak. Sisakot viselnek. És ilyen sisakokat is találtak az úgynevezett királysírokban. Ami nagyszerű ezekben a katonákban, az a szabályszerű elhelyezkedésük. Ez igazi hadsereg látszatát kelti, mintha masíroznának. Rend látszatát keltik. Látod a struktúrát. Látod a valódi fegyelmet. Ám a sáv közepe fele látod magát a csatát. És látod a győztes katonákat, amint levágják az ellenséget. A középső sáv jobb felén katonákat láthatsz, akiket talán elfogtak. A szemünk a felső sávon egyenesen a nagy emberalakra irányul középen, aki természetesen újból a király, és a feje megint csak a felső díszítősávba lóg. Balra a harckocsik és a katonák, és jobbra más katonák vagy kísérők hozzák a királynak a hadifoglyokat. És meg tudjuk mondani, hogy ezek hadifoglyok, mivel meztelenek. Megfosztották őket a ruháiktól. Sebesültek és véreznek. Érzékelhetjük a megalázottságukat, a rabságukat, és a király nagy győzelmét. Érdekes közelebbről megfigyelni a stilisztikai konvenciókat, ahogy az alakokat bemutatja. Majdnem mindenkit teljes profilból látunk. Egy-egy szemet látunk. És az az egy szem nem előre, inkább kifele néz. Igen, valahogy az arc oldalán néz előre. Pontosan. Tulajdonképpen ez ismerős az egyiptomi művészetből, hogy a váll a kép síkjával egyezik. És a lábak is egy irányban vannak, ahelyett, hogy perspektívában ábrázolnák őket. Szóval, használhatjuk a vizuális nyomozókészségünket, de továbbra is nagyon sok a rejtély. Amit azonban elárul nekünk a láda, az az, hogy abban, ahogy elmesélünk egy történetet, ahogy időrendben mesélünk egy történetet, abban, ahogyan kialakítjuk a társadalmunkat, még ma, a 21. században is sok a hasonlóság azzal, ahogy ezt az i. e. harmadik évezredben tették. [ZENE]