A Római Köztársaság

Hogyan vált Róma Itália sok városállama közül az ókori világ legerősebb birodalmának központjává? A válasz egy része azon politikai intézményekben rejlik, amelyeket Róma a történelme korai szakaszában épített ki. Terjeszkedése során Róma politikai intézményei stabilnak de egyben alkalmazkodóképesnek is bizonyultak, ami lehetővé tette a különféle népek egyesítését.

A római hagyomány szerint a köztársaság i. e. 509-ben született, amikor nemesek egy csoportja megdöntötte Róma utolsó királyának uralmát. A király helyére a rómaiak két consult állítottak, akiknek a királyhoz hasonló hatalmuk volt, de hivatali idejük csak egy évig tartott. Mind a két consulnak volt vétójoga, azaz megakadályozhatta a másik consul intézkedéseit. Bár a consuli intézmény végső formáját csak i. e. 300 körül nyerte el, maga a gondolat, hogy meg kell akadályozni bárkit abban, hogy túl nagy hatalomra tegyen szert, már korán megjelent a rómaiak gondolkodásában, és számos római politikai intézmény kialakítására hatott.

A római társadalom két osztályból állt: a patríciusokból, a gazdag elitből és a plebejusokból, az egyszerű emberekből. A politikai intézmények is ezt tükrözték. Kezdetben csak a patríciusok tölthettek be közhivatalt és dönthettek fontos ügyekben. A plebejusok például nem lehettek a római senatus tagjai. A senatus olyan tanácsadó testület volt, amely maga ugyan nem hozhatott törvényeket, de ajánlásait komolyan vették a consulok. Ahhoz, hogy egy római polgár szenátor lehessen, előtte politikai tisztséget kellett viselnie, amit a plebejusok nem tehettek. Idővel azonban a plebejusok nagyobb befolyást kaptak a politikai rendszerben.

I.e. 494 és 287 között új közhivatalokat hoztak létre a plebejusok számára, és megnyíltak előttük a magasabb tisztségek, így a consuli hivatal is. Olyan népgyűlések jöttek létre, amelyek nagyobb beleszólást adtak a plebejusoknak Róma politikájába. I.e. 287-ben egy törvény eltörölte a plebejusok politikai részvételének utolsó korlátját is, mivel megszüntette azt a korábbi előírást, hogy a patrícius szenátoroknak jóvá kellett hagyniuk minden törvényjavaslatot, mielőtt a concilia plebis (plebejus népgyűlés) megtárgyalta volna őket.

A római politikában a plebejusok népgyűlésének valódi hatalma és befolyása volt. Az új körülmények között egyes plebejusok hatalomra és gazdagságra tettek szert, de sokan közülük szegények maradtak. Annak, hogy a politikai jogok megszerzése nem hozott jelentősebb változást, az volt az egyik oka, hogy a comitia centuriata, a consulokat és más fontos tisztségviselőket megválasztó legjelentősebb népgyűlés a vagyoni helyzet alapján épült fel. Minden egyes centuria, azaz szavazócsoport egy szavazatot adhatott le, de a gazdagok kisebb létszámú csoportokat alkottak, mint a szegények, így egy vagyonos római szavazata nagyobb befolyással bírt.

Hogyan korlátozták a rómaiak az egyes emberek hatalmát?

Hogyan korlátozta Róma politikai rendszere a szegények befolyását?

Bár úgy tűnhet, hogy a választási rendszer szándékosan adott a vagyonosoknak nagyobb hatalmat, valójában mindez csak a római katonai rendszer felépítéséből következett. A comitia centuriata neve a centuriából ered, ami szó szerint száz katonát jelent, bár a gyakorlatban az egységek létszáma eltérő volt. A centuria a királyság alatt és a köztársaság nagy részében szokásos katonai egység volt. A férfiakat vagyonuk alapján sorolták osztályokba, mivel a katonáknak maguknak kellett gondoskodniuk felszerelésükről. Csak a gazdagok engedhettek meg maguknak jó minőségű fegyverzetet és vértet, amivel sikeresebb katonákká válhattak. A vagyontalanok nem láthattak el katonai szolgálatot, így a létszámát tekintve legnagyobb csoportot alkotó legszegényebb rómaiakat szavazáskor a lehető legkevesebb centuriába osztották.

A rómaiak részben azért nem tekintették problémának, hogy a gazdagoknak nagyobb politikai befolyása volt, mert úgy gondolták, hogy egy római vereség miatt a gazdagoknak lenne a legtöbb vesztenivalója. Ezért úgy vélték, a gazdagoknak nagyobb a motivációja, hogy jó katonák legyenek, és jobban meg tudják ítélni, hogy Róma számára mi a helyes politika.

A rómaiak nem készítettek terveket birodalom létrehozására. A környező városállamokkal, királyságokkal és birodalmakkal való konfliktusaik során terjeszkedtek és rákényszerültek arra, hogy valahogy beolvasszák az új területeket és népeket. A rómaiak nem törekedtek arra, hogy minden meghódított népet rómaivá tegyenek. A Róma uralma alá került városok és területek nagy többsége megtarthatta addigi kultúráját és politikai intézményeit. A legyőzött ellenségeknek mindössze egy fontos követelményt kellett teljesíteniük: katonákat kellett adniuk Róma hadjárataihoz. Az ókorban a katonai győzelemmel együtt járt a legyőzöttektől zsákmányolt javakból való részesedés, ami Róma új szövetségeseit kellőképpen ösztönözte arra, hogy a győztes oldalra álljanak.

A legtöbb legyőzött ellenség valamilyen római polgárjogot kapott, esetenként még szavazati jogot is. Minthogy azonban a szavazáshoz személyesen Rómában kellett lenni, a szavazati jogok kiterjesztése Rómában nem módosította számottevően a politikai helyzetet. A római polgárjogok felajánlása azonban kialakította a közös identitás érzését, és növelte a Róma iránti lojalitást.

Az uralmuk aIá került új területek igazgatására a rómaiak provinciákat alakítottak ki, és élükre korábbi politikai tisztségviselőket állítottak. Mivel a legtöbb provincia és Róma messze volt egymástól, a kormányzók gyakran jelentős hatalommal rendelkeztek, és a helyi ügyeket rugalmasan kezelhették. A rómaiak próbálták egyrészt megadni a megfelelő erőt a kormányzóknak a provincia irányításához, másrészt megakadályozni, hogy túlságosan nagy hatalomra szert téve kihívást jelentsenek Róma hatalmával szemben.

Bár Rómát kevéssé érdekelte szövetségesei mindennapi ügyeinek irányítása, ahogy terjeszkedett, kénytelen volt alkalmazkodni. Róma katonai és gazdasági hatalmának elterjesztésében szerepet játszottak az utak, amelyek megkönnyítették és meggyorsították a katonaság és az áruk mozgatását. Ahogy befolyásuk terjedt, a rómaiak elkezdtek pénzérméket verni, majd i. e. 211-ben bevezették a dénárius nevű apró ezüstérmét. A római korszak nagy részében ez volt a szabványosított értékű pénzegység.

A szabványosított fizetőeszköz megkönnyítette a kereskedést a terjeszkedő Római Birodalomban. Az érmékkel bármilyen árucikkért vagy szolgáltatásért fizetni lehetett, szállításuk pedig egyszerű volt. A fizetőeszköz megkönnyítette a javak helyének változtatását, ami viszont ösztönözte a gazdasági kapcsolatok fejlődését.

A rómaiak szerte a Földközi-tengeren kereskedtek. Mivel a kereskedelmi kapcsolatok általában a jó politikai kapcsolatoktól függtek, Róma politikai befolyásának erősödésével a kereskedelmi kapcsolatok hálózata is bővült. A gazdasági kapcsolatok fejlődését és a gazdaság növekedését elősegítette, hogy egyidejűleg harcoltak a kalózok ellen, építettek utakat, vertek pénzt és egyre nagyobb területre terjesztették ki a katonai védernyőt.

A többi ókori társadalomhoz hasonlóan Róma gazdasága is a rendkívül munkaerő-igényes mezőgazdaságra épült. Ahogy Róma egyre több háborút vívott külföldön, a katonaságban szolgáló sok kisbirtokos hosszabb időt töltött távol otthonától. Ha nem tértek vissza, vagy távollétükben a birtokuk tönkrement, a gazdag rómaiak felvásárolták a földjüket, így jöttek létre a latifundiumnak nevezett egyre nagyobb birtokok. Elterjedt szokás volt továbbá, hogy a hadifoglyokat rabszolgának adták el. A növekvő számú katonai hódítás következtében sok rabszolga került az itáliai félszigetre. A méretgazdaságosság miatt és azért, mert a rabszolgákat hosszabb ideig és keményebben dolgoztathatták, mint a szabad rómaiakat, a gazdasági termelés tovább nőtt. A bővülésből származó növekvő jövedelmek ösztönözték a fejlődést, mert nagyobb keresletet támasztottak a mezőgazdasági termények iránt. Egyes nagybirtokosok az alapvető élelmiszernek számító gabona termeléséről nagyobb értékű termények, például olajbogyó és szőlő termesztésére tértek át, vagy állattenyésztésbe fogtak, ami kis családi birtokok esetében nem lett volna lehetséges.

Nézd meg a fenti térképet! Hogyan hatott Róma terjeszkedése a kereskedelmi kapcsolatok alakulására?

A hadifoglyokat gyakran rabszolgának adták el. Hogyan kapcsolódott ennek a gyakorlatnak a következtében a római katonai hódítás az itáliai félsziget gazdasági fejlődéséhez?

Bár a birodalom terjeszkedett, a birodalmat érintő valamennyi fontos döntés Rómában született, és a város a birodalommal együtt nőtt és változott. Ahhoz, hogy az egyre nagyobb városi lakosság számára megteremtsék a közegészségügy minimális szintjét, víz- és csatornarendszerekre volt szükség. A rómaiak már korán kiépítették a szennyvízcsatorna-rendszert. I.e. 312-ben megépült az első vízvezeték (akvadukt), amely nagy távolságokból szállította a város számára a vizet, valamint az első út, a Via Appia.

A római építkezések anyagi alapját a pénzbeli adószedés, a termelés és a kereskedelem bővülése, valamint a katonai győzelmek együttesen teremtették meg. Az utak, vízvezetékek és csatornák mellett a rómaiak templomokat és középületeket is építettek. A győztes tábornokok az egy-egy istennek emelt templomok építését a hadjáratban szerzett zsákmányból fedezték.

Katonai erejének, politikai rugalmasságának, gazdasági növekedésének és nem kis szerencséjének köszönhetően az i. e. 1. századra Róma a világ leghatalmasabb államává vált. A terjeszkedés megváltoztatta a Mediterráneumot és magát Rómát is. Új intézmények, például tartományi kormányzatok jöttek létre a birodalom igazgatására. Átalakult a kultúra, ahogy külső, elsősorban Görögországból származó hatások jöttek divatba Rómában. A külföldi sikerek nyomán a hadizsákmány és az emberek beáramlása magát a várost is átalakította.