If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:10:00

Videóátirat

Az előző videót ott fejeztük be, hogy Julius Caesar proconsulként meghódította Galliát. Ahogy közeledett proconsuli megbizatásának vége, a szenátorok Rómában félni kezdtek tőle. Népszerű, néppárti, karizmatikus személyiség volt, aki jelentős katonai győzelmeket aratott Galliában. A szenátus tagjai ezért felszólították, hogy mondjon le tisztségéről, hagyja hátra seregeit, és térjen vissza Rómába. Caesar azonban úgy vélekedett, hogy ennek semmi értelme. „Ha csak úgy visszatérnék Rómába, mivel már eleve félnek tőlem, ki tudja, mi tesznek majd velem?” Ezért úgy dönt, hogy átlépi a Rubicont és bevonul Rómába. A római szenátus tagjai erre felkérik Pompeiust, a híres hadvezért, aki korábban Caesarral együtt a triumvirátus tagja volt, de aztán átállt, hogy szálljon szembe Caesarral. De Pompeius nem volt meggyőződve arról, hogy Caesart most le lehetne győzni. Nem tudta, hogy csak egy légióval közeledik, arra gondolt, Julius Caesar valami cselt sző ellenük. Ezért Pompeius csapataival az Adriai-tenger túlsó partjára vonul vissza, átcsoportosítja seregeit, azzal a szándékkal, hogy visszafoglalja Rómát. Gondolhatod tehát, hogy a szenátus sok tagja, különösen a Julius Caesart ellenző befolyásos szenátorok, Pompeiusszal tartanak. Julius Caesar, noha Róma az ő irányítása alatt áll, tisztában van vele, hogy ezzel nincs vége az eseményeknek. Kitört a polgárháború, és csak idő kérdése, hogy Pompeius hadserege és a szenátorok visszatérjenek, és visszafoglalják Rómát. Úgy dönt, a dolgok elébe megy. A rangban őt követő Marcus Antoniust, aki tábornokként szolgált a gall háborúban, megteszi Itália irányítójává. Majd Julius Caesar több légióval átkel az Adrián. Ez maga egy igen érdekes történet. Télen kelnek át, amivel meglepetésszerű támadást intéznek, mivel senki nem számít arra, hogy télen fognak átkelni a tengeren, és megtörik Pompeius blokádját. Ugyanis Pompeius irányítása alatt állt a flotta. Sikerült többször is harcba bocsátkoznia Pompeiusszal, és végül i.e. 48-ban döntő győzelmet arat Pompeius felett a pharsalusi ütközetben, amelyet itt, Görögország közepén találunk. Szóval Julius Caesar ellenségei, ellenfelei vereséget szenvedtek és Pompeius visszavonulóban van. Megpróbál Alexandriába menekülni. És itt válik a történet még érdekesebbé. Íme a történet háttere: I.e. 51-ben, -- a felső idővonalon ezen a ponton, és az alsó idővonalon, emitt,--- meghal XII. Ptolemaiosz, Egyiptom fáraója. XII. Ptolemaiosz meghal. Egy kicsit menjünk vissza időben. A Ptolemaioszok Egyiptomának nevezték ezt az államot, és még ez az uralkodó is Ptolemaiosz volt, ugyanis, ha emlékszel, Nagy Sándor, amikor meghódította Perzsiát az i.e. 330-as években, Egyiptomot is bekebelezte. Nagy Sándor halála után egyik tábornoka, Ptolemaiosz, I. Ptolemaiosz megalapította a Ptolemaida birodalmat Egyiptomban, azaz a Ptolemaida Egyiptomot. Tehát itt van a Ptolemaioszok Egyiptoma, amelynek ereje jóval kisebb volt Rómánál, de a történelmi források arról számolnak be, hogy alapvetően megvesztegetéssel tartották fenn függetlenségüket. De XII. Ptolemaiosz, aki i.e.51-ben hal meg, -- meghal i.e. 51-ben -- végakaratában meghagyja, hogy két gyermeke közösen uralkodjon Egyiptomban. Mindketten nagyon fiatalok voltak. Egyikük, akit nagy fantáziával XIII. Ptolemaiosznak hívtak, csupán 10 éves volt. Lánya, a leendő társuralkodó, Kleopátra, pedig 18 éves. Ez itt Kleopátra képmása. Ő „a” Kleopátra. A popkultúrában, a „Kleopátra” című filmben, amikor Kleopátrát emlegetik az emberek, erről a Kleopátráról van szó. Képzelheted, hogy ez a társuralkodói rendszer nem igazán működik, és polgárháború tör ki Egyiptomban XIII. Ptolemaiosz támogatóinak kezdeményezésére. Könnyű elképzelni, hogy mivel ő csak egy 10 éves gyerek volt, valószínű, a felnőttek irányítják az eseményeket. Úgy néz ki, hogy a XIII. Ptolemaiosz mögött álló erők vannak nyerésben éppen akkor, amikor Pompeius elmenekül Alexandriába, a hatalom városába. A várost Nagy Sándor (Alexandrosz) alapította, és ez a Ptolemaida Egyiptom székhelye. XIII. Ptolemaiosz támogatóinak az az álláspontja, hogy nem szeretnének kikezdeni Julius Caesarral, aki légiói révén igen erősnek tűnik. Arra jutnak, hogy szívességet tesznek neki, és mikor Pompeius odaér, majd megölik. Így i.e. 49-ben, illetve 48-ban, -- ne feledd, ez Pharsalus után volt, -- az ütközet pedig i.e. 48 augusztusában zajlott, Pompeius a csata után elmenekül, és i.e.48-ban meggyilkolják. Tehát Pompeiust i.e. 48-ban, XIII. Ptolemaiosz emberei megölik, ezzel próbálták Julius Caesar kegyeit keresni. Azonban Julius Caesarnak nem volt ínyére a dolog. Azzal kívánta hírnevét megalapozni, hogy nagylelkű uralkodó, olyasvalaki, aki megbocsát ellenségeinek, aki Róma népének egységét kívánja megteremteni. Ezért üldözőbe veszi Pompeiust. De amikor Alexandriába ér, megtudja, hogy XIII. Ptolemaiosz emberei meggyilkolták ellenfelét, úgy dönt, hogy a másik oldal mellé áll, és összefog Kleopátrával. Nem csupán politikai és katonai támogatásban részesíti Kleopátrát, segít legyőzni ellenségeit, és segít abban, hogy fáraónőként elfoglalja az egyiptomi trónt. Ugyanakkor szerelmi viszonyba is kezd Kleopátrával. Ekkor, i.e. 48-ban -- i.e. 48. lássuk csak, ez itt i.e. 50, 49, 48 -- mondjuk i.e. 48 végén, i.e. 47 elején Julius Caesar alexandriai tartózkodása idején, szerelmi viszonyt folytatnak. Caesar az ötvenes éveinek elején, míg Kleopátra a 20-as éveiben jár. A kapcsolatból, a legtöbb forrás szerint, később gyermek is születik: Caesarion. Ez a viszony, vagyis inkább ez a támogatás Kleopátrát trónra emeli. És noha Julius Caesar nem veszi kezébe Egyiptom irányítását, ez a helyzet a Ptolemaida Egyiptomot a Római Birodalomtól függő állammá teszi. Ezek után Julius Caesar visszatér Rómába. Egyéb események is történnek, keleten harcba keveredik, de végezetül visszatér Rómába. Ott többszöri meghosszabbítással dictatorrá nyilvánítja önmagát. Manapság a diktátor kifejezés olyan személyre utal, aki, esetleg törvénytelen módon, kezébe kaparintja a hatalmat, akinek a kezében az irányítás. A római törvények értelmében, a Római Köztársaság idején létezett egy dictatori tisztség, amelyre 6 hónapos időtartamra neveztek ki személyeket, különösen vészterhes idők esetén, hogy könnyen tudjanak intézkedni. Azonban Caesar kinevezése többször is megtörtént és több mint 6 hónapra szólt. I.e. 46-ban 10 évre választották dictatorrá. Most i.e. 46 van, -- nézzük csak, i.e. 45, 46. -- és 10 évre dictatorrá választják. Majd i.e. 44-ben örökös dictatori kinevezést kap. Mindeközben, noha megpróbált békülékeny hangot megütni ellenfeleivel, riválisai azon tűnődtek, mivel tudnának fellépni ellene. Ezért i.e. 44. március 15-én -- ez a történelem egyik leghíresebb dátuma -- a szenátusban ülő ellenzéke, Marcus Junius Brutus vezetésével, szó szerint Julius Caesarra támadtak Rómában, -- íme egy festmény, amely a merényletet ábrázolja -- és meggyilkolják. Hallottad már talán a „március idusa” kifejezést. Március idusa március 15-ét jelenti, és amikor ma ezt említik, akkor arra az eseményre utalnak, ami i.e. 44. március 15-én történt, amikor Róma dictatorát, aki tulajdonképpen császár volt, noha még nem nyilvánították annak, bár teljhatalommal rendelkezett, Julius Caesart ellenfelei meggyilkolták. A merénylők vezetője Marcus Junius Brutus volt. És képzelheted, hogy ezzel Rómában a polgárháború új szakasza kezdődik, Vagy mondhatnánk úgy is, hogy egy újabb polgárháború tör ki. Mielőtt elköszönnénk Julius Caesartól, érdemes megemlíteni, milyen dolgokat vitt végbe. Megpróbálta néhány néppárti reformját megvalósítani. A Julianus-naptár létrehozása is neki köszönhető. Julianus-naptár A Julianus-naptár előtti római naptár minden évben kicsit eltolódott, de a Julianus-naptár sokkal közelebb áll a ma is használatos Gergely-naptárhoz. A naptári napok már nem tolódtak el annyira a Föld Nap körüli keringéséhez képest. Ezzel fejezzük most be, és majd a következő videókban beszélünk arról, mi is történt Julius Caesar halála után. Az utána kitört polgárháborúról, vagy mondhatnám, polgárháborúkról, és hogy ezek hogyan vezettek oda, hogy Róma köztársaságból császári birodalom lett.