If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:9:55

Videóátirat

A következőkben a Nyugat történelmének egyik legjelentősebb alakjáról, Gaius Julius Caesarról fogunk beszélni. Látni fogjuk, hogy élete tulajdonképpen a hivatalos Római Köztársaságból a császárság korába való átmenetről szól. Hivatalos Római Köztársaságot mondtam, mert fontos észben tartani, hogy Julius Caesar születésekor, az i.e. I. század elején, a Római Köztársaság már egy birodalomhoz hasonlított. Biztosan emlékszel, hogy a pun háborúk idején a rómaiak megszerezték Karthágó afrikai és hispániai területeit, és a harmadik pun háború végén – noha nem a pun háború részeként, hanem attól függetlenül – i.e. 146-ban sikerült Görögországot is uralmuk alá vonni. Az az állam, amely leigázta ezeket a a különféle nyelvű és kultúrájú népeket, amelyek nem rendelkeztek ugyanazokkal a jogokkal, mint az állam polgárai, szóval ezen állam, definíció szerint birodalomnak számítana. De Julius Caesar születésekor és életében Róma hivatalosan még köztársaság volt, ami leginkább a kormányzati szerkezetre utal. Volt egy erős szenátusa, voltak egy évre megválasztott consuljai, és ott volt a fékek és egyensúlyok rendszere. Amint majd látni fogjuk, Caesar élete, különösen a vége felé, a birodalmi rendszerre való átmenetet jelzi, amelynek élén a római császár áll, aki szinte a teljes hatalom megtestesítője. De vágjunk is bele a történetbe, amely egy sor szereplőt sorakoztat fel, akikről mind említést teszek majd. Tehát i.e. 60-ban Julius Caesar kb. 40 éves, és már jelentős szerepet vállal a Köztársaságban. Patrícius családba született, szépen kapaszkodik fel a ranglétrán, karizmatikus egyéniség. I.e. 60-ban két másik befolyásos rómaival együtt triumvirátust hoz létre. Tehát ez itt Julius Caesar, természetesen, és triumvirátust alakít, ami később első triumvirátus néven válik ismertté, Crassusszal, aki az akkori idők legvagyonosabb embere Rómában, és akiről úgy vélik, hogy a római történelem egyik leggazdagabb alakja volt. Crassus valamivel idősebb, mint Julius Caesar, több mint egy évtizeddel Caesar előtt született. Caesar szövetségre lép Pompeiusszal is, aki szintén valamivel idősebb nála, és jelentős katonai tisztséget tölt be, a Római Köztársaság egyik hadvezére. Ez az első triumvirátus, noha nem volt hivatalos kormányzati alakulat, lehetővé tette hármuk számára, hogy a tényleges hatalmat gyakorolják a Római Köztársaságban, és hatalommal bírjanak magában a szenátusban. Annak ellenére, hogy Julius Caesar patrícius volt, a nemesség közé tartozott, a triumvirátusnak voltak néppárti hajlamai, a nép érdekében akartak cselekedni. Bizonyos tekintetben haladó szelleműek voltak: a földek újraosztásán fáradoztak, a konzervatívokkal szemben, akik a hatalmat az arisztokrácia kezében akarták tartani. Az első triumvirátus elérte, hogy befolyását felhasználva megtegye Julius Caesart consulnak i.e. 59-ben. És amint a videó elején említettem, két consul volt, a másik egy Bibulus nevű személy, de Julius Caesar volt a meghatározó pozíciójú consul. Nagyhatalmú consul, aki megpróbálja végrehajtani a néppárti reformokat. Ez nagy feszültségeket kelt a szenátuson belül a néppárti és a konzervatív erők között. Az egyéves kinevezés letelte után proconsul lesz, ami egyfajta katonai kormányzói tisztség, és a Galliával határos területek felügyeletét kapja meg, azaz a mai dél-franciaországi területeket, itt, vagy mondhatnánk azt is, hogy a gall törzsekkel határos vidéket, valamint az olasz Alpok szomszédságában fekvő területeket. Ez kettő a három régióból, amit kormányzásra kapott. Katonai kormányzói, azaz proconsuli pozícióját arra használja, hogy kiterjessze befolyását Gallia területeire és harcba szálljon a gall törzsekkel. A gallok, ezek a gall törzsek, rendkívül szétszórtan élnek, sok van belőlük. Plutarkhosz szerint 300-at is elért a gall törzsek száma. Katonailag igen fejlettek voltak, sok történész szerint felértek a római seregekkel, de széttagoltságuk tette lehetővé azt, hogy Julius Caesar harcba tudjon szállni ellenük. Kormányzósága alatt, amíg proconsul volt, kitört a gall háború, --amit itt pirossal jelöltem.-- I.e. 58-tól i.e. 52-ig tartott és itt, Alesiánál ér véget, ahol Julius Caesar légiói döntő győzelmet aratnak. Ezzel vége a háborúnak és Caesar ezt a nagy területet megszerzi Rómának. Amíg a háborúskodás zajlik, i.e. 53-ban, --itt jelölöm az idővonalon, i.e. 53.-- Crassus, aki, ha emlékszel még, az első triumvirátus tagja, keleten harcol a parthusok ellen. Biztos emlékszel, a parthusok birodalma – ez itt a Parthus-Perzsa Birodalom – a Szeleukida Birodalom, vagyis Nagy Sándor utódállamának örököse, akik annak idején az Akhaimenidákat váltotta fel Perzsia élén. A parthusok elleni harcban Crassus halálát leli. Crassus meghal a parthusok elleni küzdelem során, s ennek következtében feloszlik az első triumvirátus. Pompeius átáll a konzervatívok oldalára. Így tehát ahelyett, hogy Julius Caesar egyik szövetségese lenne, ellenfelévé válik. Julius Caesar győzedelmes csatákat vív, legyőzi a harcias gall törzseket. Plutarkhosz szerint Julius Caesar légiói nagyjából 3 millió gall ellen harcoltak. Nem tudom, hogy nem túlzás-e ez a szám, nekem kissé annak tűnik. Eszerint 1 millió harcos meghalt, 1 milliót rabszolgasorba kényszerítettek, 800 város elpusztult, 300 törzset levertek; és noha túlzásnak tűnnek ezek a számok, valószínű azok is, de jól illusztrálják, milyen mértékű győzelmet aratott Julius Caesar Gallia felett. Caesar nagyon karizmatikus személy, volt már consul, de a szenátusban vitatott személyiség. Néppárti elképzelései vannak, míg a szenátus tele van konzervatívokkal. Az első triumvirátus felbomlott, Pompeius átállt a másik oldalra. Caesar meghódította Galliát, szóval el tudod képzelni, hogy győzelmei okán milyen aggodalom tölti el a szenátus tagjait. Úgy vélekednek, hogy itt ez az egyén, aki, ha visszatér Rómába, lehet, hogy túl nagy hatalomra tesz majd szert. Túlságosan is sokra ahhoz, hogy olyan intézkedéseket tegyen, amelyeket a konzervatívok nem nagyon szeretnének. Például ezt a föld újraosztást és ehhez hasonlókat. Ezért azt mondják neki i.e. 50-ben, -- ez itt i.e. 50., bekarikázva-- hogy lépjen vissza a proconsuli tisztségből, oszlassa fel a hadseregét, és térjen vissza Rómába. Julius Caesar azonban így gondolkodik: „Nos, mindezt elértem, ők pedig félnek tőlem. Ha a tisztségemről letéve, hadsereg nélkül megyek, ki tudja, mit tesznek velem, amikor Rómába érek. Két eset lehetséges, vagy sereg nélkül, vagy a hadsereg kíséretében térek vissza.” Az utóbbi mellett dönt, a seregével együtt útnak indul és átlépi a Rubicon-folyót. Az „átlépni a Rubicont” --ide is írom: átlépni a Rubicont-- olyan közkeletű kifejezés, amellyel arra utalunk, hogy döntésünk visszafordíthatatlan. Van egy Julius Caesarnak tulajdonított híres mondás: „A kocka el van vetve” – mondta a Rubicon átlépésekor. Innen nincs visszatérés. Nagy jelentősége volt ennek a lépésnek, mert törvénybe ütközött, ha egy kormányzó, egy proconsul, kivezényelte légióit azokról a területekről, amelyek a felügyelete alá tartoztak. És nem csupán „valamilyen” régióba vezényelte csapatait, hanem az Itáliai-félsziget belsejébe, egyenesen Rómába, ami rendkívüli törvényszegésnek számított. A szenátorok nem igazán örültek ennek, így Pompeiust küldték korábbi szövetségese, Julius Caesar ellen. Pompeius nem tudta, hogy Caesar csak egy légióval érkezik. --Egy légió kb. 4-5 ezer katonát jelent.-- Úgy vélte, ha Caesar átkel a Rubiconon, bizonyára valami titkos tervet dédelget. Gallia meghódításával Caesar megalapozta katonai hírnevét. Pompeius azt közölte a szenátussal, hogy egyelőre nem tartóztatja fel Caesart, hagy vonuljon be Rómába. Inkább keletre megy, Görögországba, ahol felépít egy erős hadsereget, mely gondoskodik arról, hogy felkészüljenek Róma visszafoglalására. A szenátoroknak nem nagyon tetszett az ötlet, de jó páran belegyeztek és közölték, ők is Pompeiusszal tartanak. Így Julius Caesarnak i.e. 49-ben sikerült bevennie Rómát. Ezzel még nincs vége. A következő videóban folytatjuk, hiszen, ahogy az imént említettem, a római hatalom gyakorlása Görögországba került. Számos befolyásos római szenátor, Pompeius és hadserege mind Görögországban vannak. Pompeius irányítása alatt áll a tengeri haderő jelentős része. Ezzel a Római Köztársaságban polgárháború tör ki.