Az érett reneszánsz kezdetei

Ha a reneszánszra gondolsz, valószínűleg ennek az időszaknak (az érett reneszánsznak) a művészei jutnak az eszedbe: például Leonardo da Vinci és Michelangelo. És amikor a nyugati világ legnagyszerűbb művészeti alkotására gondolsz, lehetséges, hogy a Sixtus-kápolna Michelangelo festette mennyezete jut eszedbe. Ez a kor hatalmas, nagyra törő projektek időszaka volt.

A korai reneszánszban kezdődő humanizmus fejlődésével felmerült egy probléma. Nézd meg Fra Filippo Lippi Mária gyermekével és két angyallal című képét! Olyan valósághűen ábrázolt Szűz Máriát és gyermek Jézust látunk – alakjuk olyannyira emberi –, hogy szinte alig látjuk őket szentséges alakoknak (leszámítva talán egy glória halvány körvonalait, valamint Mária bánatos arckifejezését és imádságra összekulcsolt kezét). A középkorban viszont a transzcendencia, az átszellemültség kifejezésének igénye az absztrakció, a kétdimenziós és megnyújtott ábrázolás irányába való elmozdulást jelentette.

A korai reneszánszban tehát feszültség keletkezik. Egy átszellemült alak nem tűnhet nagyon valósághűnek, hasonlóképpen, ha azt akarjuk, hogy a kép valóságosnak tűnjön, valamit fel kell áldozni az átszellemültségből. A 15. században azonban Leonardo da Vinci olyan alakokat teremtett, akik valóságosnak tűnnek (ugyanannyira, ahogy Lippi és Masaccio alakjai), ugyanakkor tagadhatatlan és mély a lelkiségük. Azt mondhatjuk, hogy Leonardo egyesítette az evilágit és a spiritualitást, más szóval a lelket vagy belső lényeget.

Ezt legjobban a korai reneszánsz egyik jelentős művésze, Verrocchio festményén láthatjuk. Fiatalkorában Leonardo Verrocchio tanítványa volt. Verrocchio megkérte Leonardót, hogy fesse meg az egyik angyalt a Krisztus megkeresztelése című festményén (balra).

Meg tudod mondani, melyik angyalt festette Leonardo? Az egyik angyal inkább egy kisfiúra emlékeztet – ő a korai reneszánsz angyal (akit Verrocchio festett), a másik valóban szentnek tűnik, akit Isten az égből küldött (ez Leonardo angyala).

A bal oldali angyalt festette Leonardo.

Leonardo angyala ideális szépség, kecsesen és összetetten mozog, felső testét balra fordítja, miközben fejét felfelé és jobbra emeli. Az érett reneszánszra jellemzőek az elegánsan mozgó és idealizált szépségű alakok.

Szerzők: Dr. Beth Harris és Dr. Steven Zucker