6. lecke: Állandó és változó ütembeosztás, triolák és duolák

Gyakran – leginkább népszerű táncoknál – a lüktetés állandó. A báltermi táncok mind ebbe a kategóriába tartoznak. Az indulók szintén ide tartoznak, állandó lüktetéssel, ami általában kétnegyedes. Ugyanígy van a legtöbb XVIII. és XIX. századi zene esetében. Az 1800-as évek vége felé és az 1900-as években a zeneszerzők kezdték úgy érezni, hogy szabadabban változtathatják az ütemmutatót egy tételben vagy egy műben, néha igen gyakran. Az ütések hossza azonban változatlan marad, ahogy erről már korábban szó esett. Ha megnézzük Sam Jones Csellóversenyének utolsó tételét, néhány egyszerű változtatást láthatunk az ütemmutatóban. kétnegyedből háromnegyedbe, vissza kétnegyedbe, majd négynegyedbe, (Sam Jones: Csellóverseny) Egy másik egyszerű példa erre Philip Glass "Harmonium Mountain" műve. Ebben a részletben váltogatja a kétnegyedes, háromnegyedes és négynegyedes ütemmutatót. (Philip Glass: Harmonium Mountain) Ha megnézzük David Stock 2010-ben írt "Blast" című művét, ennél összetettebb ütemváltoztatásokat látunk benne, ahol ötnyolcad, hétnyolcad, háromnegyed és négynegyed váltja egymást. (David Stock: Blast) Ahogy megtanultuk, egy négynegyedes ütemnél az ütem könnyen felbontható különböző hosszúságú hangokra: félhangokra, negyedekre, tizenhatodokra, harminckettedekre és így tovább. De mit tehet egy zeneszerző, ha egy negyedet három egyenlő részre szeretne osztani, hogy érdekesebb ritmust hozzon létre? Ezt úgy teheti meg, ha egy hármast ír a három nyolcad csoport fölé vagy alá. A hármas azt jelenti, hogy három hangot kell játszani egy negyed alatt. Nézzük meg ismét Phillip Glass "Harmonium Mountain" című művét. Ebben a passzusban látjuk, hogy a hegedűk hármas csoportokat játszanak, amiket trioláknak hívunk. míg a brácsák és csellók nyolcadokat játszanak. Azután a brácsák csatlakoznak a hegedűsökhöz és szintén triolákat játszanak, míg a csellók nyolcadokat és a bőgők a negyedeket játszák. (Phillip Glass: "Harmonium Mountain") A páros hangoknak hármas hangokká alakítása bármilyen páros ütemmértékben lehetséges. A zeneszerző a hármas ütést máshogyan is felbonthatja. Például három nyolcad helyett lehet egy ütésben egy nyolcad és egy negyed is, vagy egy negyed és egy nyolcad. Továbbra is ki kell írni a hármas számot a hangok fölé vagy alá. Ha megnézzük Ravel "Daphnis és Chloé" című művét, látjuk, hogy az ütemmutató itt ötnegyedes, és Ravel minden résznél hármasokat, triolákat használ. Láthatod, hogy a továbbiakban már nem írja ki a hármasokat ebben a részletben, feltételezve, hogy a zenész érteni fogja az ismétlődést. (Ravel: Daphnis és Chloé) A triola a leggyakoribb variáció egy ütésen belül, de az is előfordulhat, hogy például öt hang van egy negyeden belül, ilyenkor is alá vagy fölé írunk egy ötöst, vagy lehet ez hat is, vagy igazából bármilyen szám, ami nem szokványos az adott ütemmutatónál. Hármas lüktetésben, például hatnyolcadnál is lehetséges ez. Hatnyolcad lehet egy pontozott félhang vagy két pontozott negyedhang, vagy hat nyolcad, vagy tizenkét tizenhatod. Lehet olyan ritmusunk is, amiben egy negyed és egy nyolcad vagy egy nyolcad és egy negyed követi egymást. Vagy bármilyen kombináció, aminek összege hat nyolcadhang hosszú. Ha a zeneszerző négy hangot szeretne egy pontozott félhang alatt, a négyes szám a hangcsoport fölé vagy alá kerül. Látszik, hogy a ritmus jelölése egészen bonyolulttá is válhat. Erről későbbi leckékben fogunk beszélni.