10. lecke: A kromatikus skála és a félhang

Korábban megtanultuk, hogy hét neve van a hangoknak: AHCDEFG. Most már hozzávehetjük ehhez a hetes listához az összes keresztes és bés hangot. Tehát A, aztán aisz, H, hisz, C, cisz, D, disz, és így tovább. Hasonlóan a békkel: A, asz, G, gesz, F, fesz, és így tovább. Térjünk vissza a zongora billentyűire. A violinkulcs középső C-jétől nézzük végig a fenti oktávot, a harmadik vonalközben lévő C-ig. 12 hang szerepel a középső C-től a harmadik vonalközben lévő C-ig. Ezek a hangok alkotják a kromatikus skálát. (kromatikus skála a zongorán) Ne feledjük, az E és F közt és a H és C közt nincs fekete billentyű. Kereszteket használva íme a hangok neve kromatikus skálában: C, cisz, D, disz E, F, fisz, G, gisz, A, aisz, H, C. Minden egyes hang közt félhangnyi távolság van, Minden egyes hang közt félhangnyi távolság van, amit kis szekundnak is hívnak. Az intervallum két zenei hang közti távolságot jelenti. Már ismerünk egy intervallumot, az oktávot, és későbbi leckékben számos intervallumról lesz még szó, de most egyelőre összpontosítsunk a félhangnyi intervallumra. Ez alapvető építőköve minden zenei intervallumnak. A kromatikus skála 12 félhangból épül fel. Nézzük meg a kromatikus skálát violinkulcsban, a harmadik vonalközben lévő C-től ereszkedve, béket használva. C, H, bé A, asz, G, gesz, F, E, esz, D, desz, C. Mind félhang. Rimszkij-Korszakov Seherezádéjának vége felé a fuvola szólamban írt egy kromatikus skálát, de ebben vegyesen használ kereszteket, béket, és törzshangokat, hogy felépítse ezt a csupa félhangokból álló kromatikus skálát. (Drámai zenekari zene)