Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:2:31

4. lecke: Kottaolvasás violinkulcsban és a C-dúr skála

Videóátirat

Most olvassunk kottát a már említett két kulcsban. A violinkulcshoz hallgassunk bele Beethoven V. Szimfóniája utolsó tételének elejébe. Először is figyeljük meg a témának azokat a hangjait, amelyeket a szoprán hangszerek játszanak. C-vel kezdődik, a harmadik vonalközben, azután E, a negyedik vonalközben, majd G az ötödik vonal fölött, és azután az ereszkedő FEDCDC. (méltóságteljes zenekari zene) Most térjünk a dallam vagy szólam második részére. C-ről D-re, D-ről E-re, és ezután egy skála a harmadik vonalközben lévő C-től a második segédvonalon lévő C-ig, egy oktávval a harmadik vonalközben lévő C felett. (méltóságteljes zenekari zene) A skála különálló hangok sorozata, amelyek lépésről lépésre emelkednek vagy ereszkednek. Minden hang, amely az előző hanghoz kapcsolható, anélkül, hogy átugranánk egy betűt a hangok elnevezéseiben, egy hangköznek számít. A hangoknak vonalköztől vonalig kell kapcsolódniuk, vagy vonaltól a közvetlenül utána következő vonalközig. Beethoven V. Szimfóniájában a hangok olyan sorozatát találjuk, amelyek ilyen módon kapcsolódnak, CDEF, EFGA, GAB(=H)C. Ha megnézzük az összekapcsolt hangokat, akkor egy C-dúr skálát kapunk, CDEFGAB(=H)C. Violinkulcsban egy oktávval lejjebb is leírhatjuk ezt a skálát, az első vonal alatti pótvonallal kezdődően. Ismét, CDEFGAB(=H)C. Később még lesz szó a skálákról és a hangközökről. Íme egy részlet Beethoven V. Szimfóniájából, amelyet a teljes zenekar játszik. A szoprán hangszereket fogjuk kiemelni, ahogy a már említett hangokat játszák. (méltóságteljes zenekari zene)