Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:3:25

6. lecke: Az alt- és a tenorkulcs

Videóátirat

Van még két másik kulcs, amelyet gyakran használnak, ha nem is olyan gyakran mint a violin- és basszuskulcsot. Ez a tenor- és az altkulcs. Nézzük meg először az altkulcsot. Elsősorban a brácsánál használják ezt a kulcsot. Gyakran brácsakulcsnak is nevezik. Mint minden más kulcsot, eredetileg ezt is egy bizonyos ének-hangterjedelemre használták. A violinkulcsot szoprán hangra, az altkulcsot alt hangra, a tenorkulcsot tenor hangra, a basszuskulcsot basszus hangra. Léteznek még más kulcsok, melyeket nem használnak a modern kottaírásban, ezek egyéb ének-hangterjedelmekhez tartoznak, mint például a szopránkulcs, a mezzoszopránkulcs és a baritonkulcs. Az altkulcs fókuszpontja a harmadik vonalon helyezkedik el. A harmadik vonalon lévő hang a középső C, ami a violin- és basszuskulcs középső C-jének felel meg. Ezek mind ugyanazt a hangot jelölik, csak más-más kulcsban vannak írva. Egy másik hangszer, amire néha altkulcsban írnak kottát, a harsona. A tenorkulcs C-kulcs is egyben, a fókuszpontja a középső C, amely a negyedik vonalon található. Ezt a kulcsot használják az összes basszus hangszernél, amikor a felső regiszterükben játszanak, így elkerülhető, hogy sok pótvonalat kelljen írni. Ha Beethoven V. Szimfóniájának utolsó tétele első oldalának kottáját nézzük, azt látjuk, hogy a három harsona szólamát alt-, tenor- és basszuskulcsban írták. Azt is láthatjuk, hogy a brácsáét altkulcsban írták. Már említettük, hogy túl sok pótvonal nagyon megnehezítheti a kottaolvasást. Épp ezért a cselló, amelyre általában basszuskulcsban írnak kottát, tenor- illetve violinkulcsban is írtható, amennyiben túl sok pótvonal lenne basszuskulcsban. Nézzük meg Sam Jones csellóversenyének elejét. A csellószóló basszuskulcsban kezdődik és ennek a rövid szakasznak a végén, violinkulcsra vált. Itt három A hangunk van, egy basszuskulcsban, a vonal tetején, utána kettő violinkulcsban. Hallgassuk meg ezt a részletet. (Sam Jones: Concerto csellóra és zenekarra) Most nézzünk meg egy részletet Jones csellóversenyének harmadik tételéből, amelyben a tenorkulcsot használja. A második ütemben az utolsó hang, a Fisznél, két pótvonalon van, basszuskulcsban. A következő ütem ugyanezzel a hanggal kezdődik, de ezúttal tenorkulcsban, így nincs többé szükség pótvonalra. (Sam Jones: Concerto csellóra és zenekarra)