7. lecke: A módosítójelek

Nézzük meg a C dúr skálát a zongora billentyűin. Először azt vesszük észre, hogy csak a fehér billentyűket használjuk. Kezdjük a középső C-n, és játsszuk le a 8 hangból álló skálát violinkulcsban, a következő C-ig emelkedve. (zongorajáték) Most kezdjük a középső C-n, és játsszuk el a C dúr skálát ereszkedve, basszuskulcsban. (zongorajáték) Maradjunk a zongora billentyűinél, és nézzük a fekete hangokat. Ehhez meg kell értenünk a módosítójeleket. A két fő módosítójel a kereszt és a bé. Ezek a jelek mindig a hang előtt állnak. A kereszt felemeli a hangot, míg a bé leszállítja. Játsszunk egy G-t a második vonalon, violinkulcsban. (zongorajáték) Ha hozzáadunk egy keresztet, akkor giszt kapunk, ami a zongorán egy fekete billentyű, pont a G fölött. (zongorajáték) Ha egy bét teszünk a G elé, akkor gesz lesz belőle, amit a G alatti fekete billentyűn játszuk. (zongorajáték) Ismételjük ezt meg az A hangnál is. Először A, most aisz, most A újból, végül asz. Bizonyára észrevetted már, hogy a gisz és az asz ugyanúgy hangzik, de ugye másképp vannak jelölve. Ezt hívják enharmóniának. A hangokat máshogy nevezik, de ugyanúgy hangzanak. (zongorajáték) Ha egy keresztet teszünk a C elé, és egy bét a D elé, akkor ezek ugyanúgy, enharmonikusan hangzanak, csak máshogy jelöljük őket. Feltűnhet a zongora billentyűzetén, hogy a H (angol B) és a C között, és az E és F között nincs fekete billentyű. Tehát, a cesz ugyanaz mint a H, és a hisz ugyanaz mint a C. A fesz ugyanaz, mint az E, és az eisz ugyanaz, mint az F.