Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:4:44

8. lecke: A feloldójel, további módosító jelek és előjegyzések

Videóátirat

Íme, ilyen egy feloldójel. Ha egy hang előtt nincs kereszt vagy bé, akkor az mindig törzshang, két kivételtől eltekintve: az egyik kivétel, ha korábban egy módosítójel van ugyanazon hang előtt, ilyenkor az a hang végig módosítva marad az ütemen belül. (egyszerű zongoraleütések) Amikor az ütemvonal megjelenik, a hang újra feloldódik, kivéve ha a módosítójel – a kereszt vagy bé – újra ki van téve. (egyszerű zongoraleütések) Nézzük meg újra Beethoven V. szimfóniájának utolsó tételét. Figyeld meg a fiszt a második ütemben, majd azt, hogy az ütemvonal után a kereszt újra ki van téve. A részlet negyedik ütemében megfigyelhetjük, hogy a fisz az egész ütemen keresztül érvényes. (Beethoven V. szimfónia) A második kivétel az, amit előjegyzésnek hívunk. Az előjegyzés vagy egy kereszt, vagy egy bé, vagy több kereszt, vagy több bé, melyek a kottasor elején vannak kitéve, a kulcs és az ütemmutató között, majd minden egyes sor elején, a kulcs után. Tegyünk most például egy keresztet előjegyzésként. Először a kottavonalak, azután a kulcs – ez legyen most a violinkulcs, majd egyetlen kereszt, és ezután az ütemmutató. Legyen ez most négynegyed. Az első kereszt mindig az F-nél van, és violinkulcsban a legfelső, az ötödik vonalon van. Basszuskulcsban az első kereszt a negyedik vonalon van. Ennek eredményeképpen ha bármikor F-et játszanak ebben a darabban, az F mindig fisszé módosul. Játsszunk le négy F-et, kettőt basszuskulcsban, (egyszerű zongoraleütések) és kettőt violinkulcsban. (egyszerű zongoraleütések) Most egy keresztet teszünk az ütem elejére, így az összes F-ből fisz lesz. (egyszerű zongoraleütések) Nézzük meg az egy bé előjegyzést. Az első bé mindig a H-ra vonatkozik. Violinkulcsban a harmadik vonalon van. Basszuskulcsban pedig a második vonalon. Ez azt jelenti, hogy minden H hangból bé lesz, anélkül, hogy a bét újra ki kellene tennünk a hang előtt. Fontos megtanulni, hogy ha kereszt van az előjegyzésben, akkor nem lehet egyszerre bé is benne. Ha pedig bé van az előjegyzésben, nem lehet egyszerre kereszt is benne. Ha egy művet egy kereszt előjegyzéssel játszunk, természetesen tudjuk, hogy a kereszt mindig az F-re vonatkozik. Ha azonban a zeneszerző azt szeretné, hogy ne legyen felemelve az F, akkor feloldójelet kellene az F elé tennie. Nézzük meg az oboaszólamot Brahms Akadémiai ünnepi nyitányában. Figyeljük meg, hogy Brahms egy keresztet ír a sor elejére az ötödik vonalra violinkulcsban. Ebből már tudjuk, hogy ez azt jelzi, minden F hangból fisz lesz. Mivel Brahms azt szeretné, hogy ebben az ütemben F hang legyen, egy feloldójelet írt ide. Ugyanezt teszi az első hegedű szólamban is. (Brahms: Akadémiai ünnepi nyitány) Ugyanez igaz a békre. Hallgassuk meg Csajkovszkij IV. szimfóniájának záró tételét. Figyeld meg, hogy az első bé mindig a H-n van, ami violinkulcsban a harmadik vonalon helyezkedik el. A fuvola által játszott dallamban Csajkovszkij H hangot szeretne bé helyett, ezért feloldójelet kell tennie a H hang elé. (Csajkovszkij: IV. szimfónia)