If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:11:40

Ütőhangszerek: interjú és hangszerbemutató Chris Devine szólamvezetővel, valamint az ütőszólam további tagjaival

Videóátirat

Maurice Ravel Daphnisz és Chloé, II. szvit Ütősként rengeteg hangszeren játszunk. Nagyon sokféle technikát kell megtanulnunk, hogy a rengeteg különböző hangot meg tudjuk szólaltatni ezeken a hangszereken. Mi szórakozunk a legjobban a zenekarban. A miénk a legmélyebb a mély hangú hangszerek közül, a nagydob. (megüti a nagydobot) Gustav Mahler II. Szimfónia I. Allegro maestoso A következő a triangulum, az egyik legmagasabb hangú hangszer. Általában egyetlen hangot játszik, (megüti a triangulumot) vagy hosszabbat, a két oldala közt csilingelve. (triangulumon csilingel) Antonín Dvořák IX. (e-moll) „Újvilág” szimfónia III. Molto vivace Ütősként hangolt hangszereken is játszunk. Például a crotaleseken, amik a dallamhangszerek közé tartoznak. Úgy vannak elrendezve, mint a zongorán a fehér és a fekete billentyűk. Különböző típusú ütőkkel szólaltatjuk meg. (crotales-en játszik) Mi szórakozunk a legjobban a zenekarban, mert mi egy botra szúrt pattogós labdával is kelthetünk hangokat, például ilyet: (kísérteties zajt kelt) Amikor pedig éppen nem különös zajokat keltünk, akkor általában a ritmust adjuk az ütőhangszerek egy másik csoportjának egyikével. A pergődob a leggyakoribb. (pergődobon játszik) Ez itt a latin-amerikai verziója, a bongo, meg a timbale. (bongón és timbalén játszik) Aztán játszunk olyan hangszereken is, amik a világ minden táján megtalálhatóak, mint például ez a tamburin. Nagyon sok kultúrának megvan a saját verziója a tamburinra, és többféle módon is lehet megszólaltatni; lehet kézzel ütögetve. (tamburinon játszik) Vagy tudunk rajta nagyon gyorsan játszani több testrészünket használva. (tamburinon játszik) Ha megrázzuk, akkor egy hosszú, csörgő hangot tud adni, amit pergésnek hívunk. (tamburint perget) És mit érne egy ütős szekció cintányér nélkül? Figyelem! Mindenki fogja be a fülét! (halkan összeüti a cintányért) Ha, bevettétek! Az ütős hangszerek tudnak hangosan és halkan is szólni, de persze mindannyian hangosak szeretünk lenni. (hangosan üti össze a cintányért) És aztán sokszor kérik, hogy dallamhangszereken játsszunk, amiken olyan dallamokat lehet játszani, mint bármely más hangszeren. Az egyik darabban, amit felvettünk, a „Daphnis”-ban van egy nagyon hangos harangjáték szólam, (harangjátékon játszik) Maurice Ravel Daphnisz és Chloé - II. szvit Ütőhangszeren játszani, mint bármi máson, megtanulható képesség. Lényegében bizonyos mozdulatokat kell megtanulni, amik által a különböző hangokat meg lehet szólaltatni. Sok gyakorlással, és tényleg ez a kulcsa, a sok gyakorlással eleget ismétlődnek a mozdulatok ahhoz, hogy meg lehessen tanulni őket. És így tanulod meg a különböző technikákat. Általános technika például a pergődobhoz, ami egy egyszerű, két dobverős dob: mindkét kezedben egy-egy ütő van, a mozdulat nagyon egyszerű, csak fel és le mozgatod őket úgy, hogy egy ütővel csak egyszer ütöd meg a dobot. De vannak más technikák is, amikor több hangot is adsz egy verővel. Amikor ezeket kombinálod, azt hívjuk pergetésnek. És ez nagyon megváltoztatja a hangzást. Kicsit olyan ez, mint amikor valaki nagyon gyors futó akar lenni. Valószínűleg eleinte nem lesz túl gyors, előbb megtanul lassan és kényelmesen kocogni, aztán idővel növeli a sebességét. Hasonló a helyzet a dobtechnikával is. Maurice Ravel Daphnisz és Chloé - II. szvit A cintányér egy kicsit más ebből a szempontból. Mert amikor cintányéron játszol, úgynevezett összeütős cintányéron, mindkét kezedben van egy, és van egy bizonyos mozdulat, amit elő kell készítened, hogy a cintényér a megfelelő pillanatban ütődjön össze, pont abban az időben és pont azzal a dinamikával, amivel akartad. És remélhetőleg olyan telt hanggal, amilyennel akartad. Ezt az összeütés irányával tudod egy kicsit változtatni. Más szóval, ha inkább lentről-fentről ütöd össze őket, akkor kicsit több lesz a magas hangokból. Ha inkább két oldalról, akkor a mély hangokból lesz több. Ez az a hangtartomány, amit neked kell kihozni a hangszerből. Dmitrij Sosztakovics V. (d-moll) szimfónia IV. Allegro non troppo Mi a helyzet mondjuk a dallamhangszerekkel, mint a vibrafon, a harangjáték, a marimba vagy a harangok? Ezeknek a hangszereknek a hangját nagyon meg tudja változtatni az ütő, amit választunk hozzá. Nem ez az egyetlen módja, hogy megváltoztassuk a hangját, de ez a legközvetlenebb és leghatékonyabb. Ha olyan ütőt használsz, ami nagyon kemény és sűrű anyagból van, az egész másképp fogja megütni a hangszert, mint egy puhább és képlékenyebb ütő. Szóval rengetegféle ütőnk van, egy egész arzenálból választhatunk. Néha azt gondoljuk valamelyikről, hogy jó lesz, kiküldjük a kollégánkat a nézőtérre, hogy hallgassa meg. És amikor visszajön, előfordul, hogy azt mondja: nem, nem hallom, nem szólal meg. Kint elveszik a hangja. A hangszered nem megy át a körülötted lévő nagy zenekar hangján. De muszáj neki. Ezért szükségünk van erre a fajta visszajelzésre, hogy a helyzethez igazodva a megfelelő ütőket használjuk. Dimitrij Sosztakovics V. szimfónia III. Largo A dallamhangszerek elrendezése pont olyan, mint a zongoráé. Fehér billentyűk, fekete billentyűk. Bárki, aki tud zongorázni, tud ütős dallamhangszeren is játszani. Én olyan szerencsés voltam, hogy a szüleim járattak zongoraórára. Öt évig tanultam zongorázni. Ez nagyon nagy segítség volt, hogy tudjak váltani. Az édesanyám és a nagymamám is szeret azzal büszkélkedni, hogy ők bátorítottak, hogy fazekakat és lábosokat vegyek elő, és a konyhakövön fakanállal doboljak. Szó szerint így kezdtem. Viccesnek és aranyosnak találták. Én persze nagyon élveztem; nem tudtam, mit is csinálok. Azt hiszem hatodikos voltam, amikor beléptem az iskola fúvószenekar-programjába. Ez indított el az úton, hogy tényleg élvezzem a zenélést. A gimnázium alatt a helyi zenekarban játszottam. Mindenféle zenét kipróbáltam. Egy időben dobfelszerelésen akartam nagyon jó lenni. Aztán váltottam, és inkább a zenekar felé vettem az irányt. És beleszerettem a szimfonikus zenébe. Így lett belőlem ütős. Talán 16 éves lehettem, amikor felkértek, hogy játsszak a helyi zenekarban, Pensacolában, Floridában. Voltak szimfonikus lemezeim, de soha nem játszottam nagyzenekari előadáson. Emlékszem, hogy ültem a próbán, a legelső próbámon, és ezt a fantasztikus hangot csodáltam, ahogy a vonósok körbevettek, még sosem hallottam ilyet. Teljesen lemaradtam a beintésemről, mert nem figyeltem rá. És ekkor jöttem rá, hogy ez egy nagyon, nagyon különleges dolog, és reméltem, hogy ez lehet a munkám. Az iskola zenekari programja mindenféle hangszert biztosított a tanuláshoz. És vettem magánórákat is a helyi ütős tanártól. De ahogy fejlődtem, szükségem lett valakire, aki magasabb szinten tud tanítani. Hétvégenként a floridai Tallahassee-be utaztam Pensacolából, ami vagy három és fél óra autóút, hogy órákat vegyek a Floridai Állami Egyetem egy diákjától. Ahogy egyre jobb lettem, a tanáraim is jobbak lettek. Mindig kutattam utánuk. Azt hiszem, ez nagyon fontos a fejlődéshez; mindig aktívan keresni a legjobb elérhető tanárt. Mert ott vannak valahol, és szívesen segítenek. Johannes Brahms Akadémiai Ünnepi Nyitány Op. 80