Az üstdob: interjú és hangszerbemutató Jauvon Gilliam szólamvezetővel

Beethoven: V. (c-moll) szimfónia, Op.67. IV. Allegro A hangszer, amin játszom az üstdob. Alapvetően az a szerepe, mintha vezetné a buszt, tehát hogy megadja a ritmust a zenekar számára. Általánosságban ez tehát a szerepem az együttesben, vezetni a háttérből. Leghátul, középen helyezkedem egy emelvényen és ez egyfajta kivételesen előnyös hely, hasonlóan a karmesteréhez. (zenekari játék) Az üstdobok nem egyformán néznek ki, a koruktól és a réz típusától függően. Például az én üstdobom nincs belakkozva, ez ad neki egy különleges minőséget, néha valahogy nagyon erős a jelenléte, de néha mégis olyan megfoghatatlan tud lenni. De természetesen függ az üst formájától, az üst fajtájától, a dobbőrtől, amivel be van fedve és nyilván a dobverőtől, amiket használsz. (üstdob játék) Hoztam három különböző fajta dobverőt, hogy mutassak néhányat a készletemből. A dobverők a legkülönbözőbb alakú, méretű és vastagságúak lehetnek, a fej anyaga vagy a nyél hossza és egyebek is más és más lehetnek. Ez itt egy hikori fából készült, kúpos formájú dobverő filc fejjel, biliárd filccel van borítva, ennek nagyon határozott hangzása van. A következő egy általánosabb dobverő, ez grafitból készült, a belseje fából van, és ezen is van egy filc csík, és általánosabb hangzása van. Ez itt egy bambusz dobverő, ezen is egy német filccsík van, de ez az egész fej filcből van. Így tehát a a különböző súlyú, különböző hosszúságú, és mint látod különböző fejméretű dobverőkkel különféle hangokat adhatsz ki. És ez csak egy a számtalan fajta dobverőm közül, amelyeket használok. Általában van egy bizonyos hely a dobon, ahova ütni akarunk, kb. 10-15cm-re az üst szélétől vagy mondjuk 15-17cm-re a külső peremétől. Ez adja a legjobban rezonáló, a fül számára legkellemesebb hangot. Az újfajta zenékben néha mindenhol kell játszanunk. David Stock: Robbanás Némely zeneszerző még azt is előírja, milyen dobverőt használjunk. Hector Berlioz volt az első zeneszerző, aki maga is játszott üstdobon. Ő azt is előírta, hogy fa dobverőt akar, vagy ahogy ő fogalmazta, szivaccsal borított dobverőt ami a mi nyelvünkön a filc borítású verő. Ő volt tehát az első zeneszerző, aki előírta, Mahler is előírja, néhány más szerző is. De általában az én dolgom, hogy milyen verőket használok, én választom ki, hogy melyiket érzem megfelelőnek a repertoárhoz vagy néhány esetben akár egy adott hanghoz, abban a darabban, amit épp játszunk. Számtalan dobverőm van és ezeket váltogatom a darabokban, hogy megtaláljam a megfelelő hangot. Csajkovszkij: IV: (f-moll) szimfónia, Op.36. IV. Finale Allegro con fuoco Az üstdobot kétféle módon hangoljuk. Az egyik: a lábammal, a másik a kezemmel, amikor épp nem játszom. A lábammal egy pedált nyomok, amelyik a talajhoz közel van (dobjáték) és amely változtatja a hangmagasságot. Megfeszíti a membránt a peremen, amely megfeszíti a peremet az üstön. Néhány kisebb, finomabb lépéshez használhatok egy ún. finomhangolót, amellyel kicsit csavarhatok rajta és így érhetek el egy másfajta módosítást. Néha láthatod, hogy a fejemet egészen közel teszem a dobhoz és tap-tap-tap. Itt azt csinálom, hogy ellenőrzöm, hogy a magasság, amit játszani fogok össze van-e hangolva azokkal a hangszerekkel, amelyek már játszanak. Mivel természetes bőrt vagy borjúbőrt használok membránként, az időjárás, a napszak, a színpadon lévő fény erőssége, egy csomó minden befolyásolhatja a hangmagasság változását, és ez néha másodpercek alatt történik. Így biztosnak kell lenned, és kell, hogy legyen egy módszered, amivel ellenőrzöd hogy mire játszani kezdesz, jó hangnemben legyél. A. Dvořák: IX. e moll „Újvilág” szimfónia, Op.95, I. Adagio Bőséges és nagyszerű a repertoárunk, de az egyik igazán nekem való darab, illetve tulajdonképpen kettő, szóval az egyik Mahler II. szimfóniája. Van benne egy rész, a visszatérés, amikor a legelején hallod, és újra hallod kb. 15 perccel később. Ebben a darabban két üstdob szerepel és mindketten játszunk. Jön ez a hatalmas tetőpont, a teljes zenekar beleteszi a szívét és a lelkét, és ez egyike azoknak a pillanatoknak, amikor libabőrös leszek és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ezt csinálhatom. A másik ilyen pillanat Sztravinszkij Tűzmadarának végén. Egy olyan gyönyörű és lírai dallamot hallunk előtte és azután jön ez a robbanása a hangoknak, amelyet én hangsúlyozok ennek a csodálatos darabnak a végén. És ezek azok a pillanatok, amelyekért élek. (zenekari játék) Sztravinszkij: Tűzmadár szvit Zenei pályafutásomat eredetileg zongorán kezdtem. Zongora ösztöndíjjal mentem egyetemre és a hosszú történetet rövidre fogva ütős hangszerre váltva fejeztem be. És amikor elhatároztam, hogy üstdobos akarok lenni, gyakorlatilag minden energiámat erre fordítottam. A mesterképzést egy kimondottan üstdobos konzervatóriumban kezdtem és nem sokkal azután kaptam egy állásajánlatot. Igazság szerint elég jó zongorista voltam. A váltás akkor történt, amikor Indianapolisban az iskolában találkoztam a tanárommal, és lényegében felkeltette a tüzet bennem. Amint megéreztem az üstdobban rejlő lehetőségeket, egy hozzám jobban passzoló eszközt találtam benne, hogy élvezzem a zenét, kevesebb hang játszásával és a lehetőséggel, hogy figyeljek és jelen legyek. Szemben a zongorával, ahol rengeteg hangot kell játszanod. Ez egy más műfaj, egy másfajta útja az önkifejezésnek. És amikor ezeket a darabokat összerakod, ez tényleg csodálatos pillanatokat teremt. Brahms: Akadémiai ünnepi nyitány, Op.80,