A nagybőgő: interjú és hangszerbemutató Alexander Hanna szólamvezetővel

Ludwig van Beethoven V. (c-moll) szimfónia op. 67. IV. Allegro A bőgő egy nagyon érdekes hangszer, mert nagyon sokféle van belőlük. Nagyon különbözünk pl. a hegedűtől, a brácsától és a csellótól. Sokan azt hiszik, hogy mi csak a csellónak vagyunk egy nagyobb változata, de ez tévedés. A mi hangszerünk egy másik család tagja, inkább a gamba családból fejlődött ki. Gyakran láthatunk, nem pont ennél a hangszernél, de sok más bőgőnél láthatjuk hogy a bőgő vállrésze erősen ejtett. Konkrétan ez a hangszer inkább a hegedűk családjából való, hegedű típusú sarkai és ívesebb hegedűs alakja van. A hangszernek, amelyet a kezemben tartok számos különböző neve van: bőgő, vonós bőgő, nagybőgő, kontrabasszus, gordon, basszus hegedű, és ennek az az oka, hogy a bőgőt annyi különböző zenei műfajban használják. Bluegrass zene, rock, barokk zene, klasszikus zene, és persze a jazz. Bármilyen zenét említesz, gyakran van benne húros basszus hangszer. Én a saját hangszerement double bass-nek (dupla basszus) hívom, mert régebben a klasszikus és a barokk zenében gyakran csak megduplázták a basszus szólamot. A zeneszerző által előírt basszust többnyire a csellók játszották és gyakran hozzáadták a bőgőt hogy egy erősebb, mély hanghatást érjenek el. Szóval minket a basszus megduplázására adtak a zenéhez, innen a hangszer elnevezése: double bass (dupla basszus). Ludwig van Beethoven V. (c-moll) szimfónia op. 67. I. Allegro con brio Egy kvart (négy hang) távolság van a húrok között, míg a hegedű, brácsa és cselló húrjai között egy-egy kvint. Az ok, amiért a mi hangszerünket kvartonként hangolják az, hogy túl nagyok a lépések a hangok között. Pl. ahhoz hogy az egyik hangról a következőre lépjek (3 hangot játszik) egy teljes kézpozíciót igényel, csak a három hang lejátszása. A csellón viszont sok további hangot lejátszhatsz, mindegyiket valamelyik más ujjaddal. Így tehát kvartonként hangolunk, hogy könnyebb dolgunk legyen, G, D, A, E hangokra. Talán észrevetted, hogy becsuktam ezt a kis fogantyút. Ez visszavezet arra, amiről korábban beszéltem, amikor említettem, hogy dupla basszusnak is hívják. Ezt az eszközt itt fent, bővítőnek hívják. Amikor a cselló szólamot duplikálom, mivel a cselló kvintenként van hangolva, van egy alsó C húrja, hozzátettük ezt az eszközt, hogy a normális esetben lévő legalsó hangunknak, amely egy E lenne, ezzel az eszközzel lejjebb vigyük (mélyebb hang) C-re, így minden olyan hangot el tudunk játszani, amit a cselló tud. Ez egy francia bőgő, amelyet Francois Barzoni készített. Már majdnem három éve az enyém. 1890 körül készült, és káprázatos hangszer. A legáhítottabb bőgők többnyire angol vagy olasz készítmények. A francia bőgők is nagyon jók, de gyakran nagyon fényes és időnként üreges hangzásuk van, de ez a hangszer egy kivétel. Csodálatos, erős, áradó hangja van, miközben őrzi azt a francia fényességet is. Így ez egy kiváló hangszer a bőgő szólam vezetője számára, mert nagyon határozott és erőteljes hangja van. A vonó gyakran ugyanolyan fontos, vagy akár még fontosabb is, mint maga a hangszer. Inkább szeretnék egy fantasztikus vonót és egy átlagos bőgőt, mint egy fantasztikus bőgőt és egy átlagos vonót, mert ez az, ahol (játszik) a hang szíve és lelke képződik, mert mindezt a jobb kezeddel csinálod. Szóval ez rendkívül fontos, és nagyon-nagyon szerencsés vagyok ezzel a vonóval. Legalább négy évet vártam erre a csodálatos vonókészítőre Woodstockból, New Yorkból, Sue Lipkinsre, hogy elkészítse nekem ezt a vonót. Nem hiszem, hogy valaha hallotta volna ezt a bőgőt, de órákat beszéltem vele telefonon, meséltem neki a bőgőmről, a játékomról, és így ez a vonó személyesen nekem készült és egészen csodálatos. Pjotr Iljics Csajkovszkij IV. (f-moll) szimfónia, op. 36. I. Andante sostenuto - Moderato con anima (klasszikus zene) A bőgőnél több különböző vonótartás van. Ez a francia stílus, amelyet a hegedűsök, brácsások és csellisták használnak, és a legtöbb bőgős is ezt használja. A neve francia vagy felső vonófogás. És ez szép, mert ahogy felülről fogod a vonót, sokkal természetesebb legato hangot ad, vagyis sokkal könnyebb legato hangot játszani, mert lebegsz a húr fölött. A másik módja a bőgősök vonótartásának a német stílus. A német stílusú vonó egy kicsit más, szélesebb a markolata és így tartják. A jó dolog ebben a vonótartásban, hogy sokkal természetesebb súllyal nehezedik a húrra, például ha leengeded a karodat, az így esik le, nem pedig így. Szóval ha francia vonótartással játszol, különösen kell figyelned a tartásodra, hogy biztosan természetes súllyal nehezedj a húrokra a hang torzítása nélkül. Dmitrij Sosztakovics V. szimfónia IV. Allegro non troppo Kb. 13 éves koromban kerültem kapcsolatba a bőgővel. A bőgő nem az első hangszer volt, amin játszottam. Zongoraórára négy éves koromban kezdtem járni Bowling Green-ben, Ohio államban, ahol nevelkedtem. Zenész családból származom, a nővérem zongorázott, a bátyám szintén zongorázott és néhány más hangszeren is játszott, így sok különböző hangszer vett körül. Zongoráztam, de játszottam csellón, gitáron, énekeltem egy együttesben, mindenféle dolgot, de igazán a bőgő vonzott, mert beleszerettem a szimfonikus zenekari hangzásába, és a nagybőgő a szimfonikus zenekarban fantasztikus, óriási szerepe van és csodásan hangzik, és egyszerűen lenyűgözött. Tehát amikor 13 éves voltam eldöntöttem, hogy bőgőn akarok játszani, és elkezdtem órákat venni Scott Haigh-től a Clevelandi Zenekar zenészétől. Elhatároztam, hogy szimfonikus zenekarban akarok játszani, ami hatalmas vállalkozás, mert nagyon kevés igazán jó szimfonikus zenekar van a világon, tehát nagyon korlátozott a helyek száma, hiszen mindössze 8 vagy 9 bőgős van egy zenekarban. Szerencsére a szüleim rendkívül támogatóak voltak, engedték, hogy ezt az utat válasszam, noha ez egy elég kockázatos pálya, de azt hiszem látták, hogy mennyire szeretem ezt, és kész vagyok igazán keményen dolgozni sok gyakorlással, és vállalom a rizikót, hogy ezt a művészetei pályát folytassam. A szüleim vettek egy autót, ami elég nagy volt ahhoz, hogy elférjek benne a hangszeremmel, és mindenféle órára szállítottak. Így mire leérettségiztem, megérett az idő, hogy felvételizzek zenei iskolákba, amelyekbe nagy versengéssel lehet csak bejutni, legalábbis a legjobbakba. Szerencsés voltam, mert felvettek a philadelphiai Curtis Zene Intézetbe. A Curtis-ben tanultam 4 évig, és ezalatt az idő alatt a szenvedélyem a szimfonikus zenekar iránt egyre csak nőtt. Harmad- vagy negyedéves koromban elkezdtem próbajátékokra járni, és nagyon gyorsan megértettem, hogy a próbajátékok rendkívül nehezek. Kiváló muzsikusok százai jelentkeznek egy helyre, óriási a verseny és kb. 10 perced van arra, hogy bizonyíts és eljátsz egy csomó különféle darabot a zenekari repertoárból. Elég szerencsés voltam, mert utolsó éves koromban elnyertem a szólamvezetői posztot a Detroiti Szimfonikus Zenekarnál, így két hónappal a diplomaszerzésem után már játszhattam a világ talán egyik legjobb munkahelyén, és rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hogy megkaptam ezt az állást. Ott maradtam Detroitban, és négy évig játszottam ott, és 2 vagy 3 hónappal ezelőtt csatlakoztam a Chicagói Szimfonikus Zenekarhoz mint bőgő szólamvezető. Gustav Mahler II. szimfónia I. Allegro maestoso Mindazok számára, akik a nagybőgőzés iránt érdeklődnek, azt javasolnám, hogy egyszerűen kezdjenek olyan zenéket hallgatni, amelyben bőgő van. Nehéz lenne olyan zenét találni, amelyikben ne szerepelne valahogy a bőgő. Hallgatnék Beethoven szimfóniákat vagy Brahms szimfóniákat, de jazzt vagy country zenét, bármilyen zenét, amelyben szerepel a hangszer. Jópofa dolog kipróbálni basszust játszani basszus gitáron. Hogy megismerkedj vele egy kicsit, egy basszusgitár jóval olcsóbb, mint egy nagybőgő. Próbálj beszélni az együttes vagy zenekar vezetőjével, és kezdj el játszani az iskolában ha a suliban vannak zenélési lehetőségek. Minden fiatal diákot arra biztatnék, akiben van egy kis érdeklődés a zene iránt, javaslom, hogy csak csinálja, mert ez egy csodálatos, univerzális nyelv, amelyet szerintem mindenkinek kéne ismernie. Azt gondolom, hogy kottát olvasni nagyszerű képesség, leülni a zongorához és lejátszani egy dallamot vagy elénekelni egy dalt. Szerintem ez alapvető eleme az életnek. Tehát én azt mondanám, gyerünk, csináld! Ne félj attól, hogy hamisan énekelsz, csak énekelj. Antonín Dvořák IX. (e-moll) „Az Újvilágból” szimfónia, op. 95.