A basszusklarinét: interjú és hangszerbemutató James Ognibene-nel

Maurice Ravel Daphnis és Chloé II. szvit Ez a klarinétok csoportjának tagja. A hangszerek családokba sorolhatók, a klarinétnak is van családja és ez a basszusklarinét, amely a klarinét család mélyebb hangzású részét képviseli, mély hangokat ad ki. Mivel a basszusklarinét nagy és súlyos, nagyon nehéz lenne úgy tartani, ahogy egy klarinétot szoktak. Úgy tervezték meg, hogy egy ilyen kis lábbal használjuk, amelyet a földre támasztunk. A klarinét minden részének megfelelő darabját megtaláljuk a basszusklarinéton. A klarinétnak van tölcsére és itt a tölcsér a basszusklarinéton. A klarinét valamennyi billentyűjének megvan a párja a basszusklarinéton. Van a basszusklarinéton még néhány billentyű, amelyek segítségével nagyon mély hangig le tudunk menni, az alsó C-ig. A klarinéttal ellentétben ezt a jobb hüvelykujjunkkal működtetjük, a klarinéton nincs ilyesfajta szerkezet, de ez az egyetlen különbség. Itt vannak a billentyűk, amelyeket a jobb hüvelykujjal működtetünk, amellyel egy kiterjesztett alsó tartományba tudunk jutni, az alsó C-be a basszusklarinéton. Ez itt a basszusklarinét felső része, hasonló egy normál klarinéthoz, a billentyűk ugyanolyanok. Pontosan ugyanaz, csak nagyobb. A klarinét következő darabja a felső rész és a fúvóka között, a hordó. De a basszusklarinéton ezt nyaknak hívják. Ez itt a nyak, egy kanyargós elem, a fúvóka és a felső rész között. És ez a fúvóka, amely nagyon hasonló a klarinét fúvókájához, csak nagyobb. A nád is hasonló a normál klarinét nádjához, csak nagyobb. Maurice Ravel Daphnis és Chloé II. szvit Apám imádta Benny Goodmant és imádta Artie Shawt. 7 vagy 8 éves lehettem, amikor egy nap egy fém klarinéttal állított be, mert szerette a klarinétot, és azt mondta, ezen fogsz játszani. Szerencsére tetszett a hangszer, és attól fogva csináltam. Nagyon jó volt, élveztem a klarinétozást, de apám volt az, aki megismertetett a hangszerrel. Amikor felnőttem Warrenben, Ohio államban, kiváló zenei programjaink voltak, kiváló tanárokkal. Keresztülmentem időszakokon, amikor nem akartam gyakorolni, és abba is akartam hagyni. Volt egy olyan időszak, amikor egyáltalán nem akartam többé játszani, de nem engedték meg, hogy abbahagyjam, így aztán folytattam. Amikor a tizenéves korhoz közeledtem, elkezdtem felfedezni a zenét, elkezdtem komolyzenét hallgatni. Mielőtt bekerültem a középiskolai zenekarba, volt egy közösségi ifjúsági zenekarunk, amely operanyitányokat játszott, komolyzenei átiratokat, és én imádtam azt a zenét hallgatni. Mire középiskolás lettem, alakult egy kiváló zenekar a szülővárosomban. Két kiváló karmesterem volt, Robert Fleming és Clint Foster. Ők rendkívül nagy hatással voltak az életemre. Inspiráltak és megismertettek rengeteg nagyszerű zenével. Amikor rájöttem arra, hogy ez életpálya is lehet, akár előadói, akár tanári, eléggé biztos voltam abban, hogy ez az, amit csinálni akarok. Mivel északkelet Ohioban nőttem fel, közel voltam Clevelandhez. A clevelandi a világ egyik legjobb zenekara, és volt a zenekarban egy klarinétos, Robert Marcellus. Szerencsés voltam, hogy hozzá járhattam órára. Rendes klarinétosként kezdtem. Akik basszusklarinéton játszanak, normál klarinéton is játszanak, szinte mindig a klarinét az elsődleges hangszerük, és ahogy aztán gyakorlott klarinétosok lesznek, választhatnak egy másik hangszert is a klarinét családból. Ott van az Esz-klarinét, a basszusklarinét, a kontrabasszus klarinét. Szóval az csak később jött az életemben, hogy elkezdtem érdeklődni a basszusklarinét iránt. A Charlotte Szimfonikusok tagja voltam, mielőtt a Metropolitan Operához kerültem, ami a jelenlegi munkám. Abban a zenekarban klarinétoztam, és megkérdezték tőlem, lenne-e kedvem néhány darabban basszusklarinétot játszani, és én belementem. Vásároltam egy hangszert és rájöttem, hogy nagyon élvezem ezt csinálni. Élveztem a basszusklarinétozást, és azt gondoltam, érdekes lenne jobban elmélyedni benne. Talán meghallgatásokra járni és basszusklarinétos állást keresni. És pontosan ezt tettem. Maurice Ravel Daphnis és Chloé II. szvit Amikor előadunk valamit, legyen az a zene boldog vagy szomorú, az mindenképp zene és azt mindig a megfelelő stílusban kell játszani. Ha a szándék ördögi, meg kell találnod a módját, hogy ördögien csináld, de úgy is gyönyörűen, mert ez zene és tudnod kell a szerepedet, tudnod kell, minek a része vagy, egy zenekari csapat tagja vagy ugyanúgy, ahogy tudnod kell a szerepedet, ha egy baseballcsapat vagy egy futballcsapat tagja vagy, tudnod kell, hogy mi a szereped abban az adott pillanatban. A zene határozza meg ezt a feladatot. A karmester dönthet úgy, hogy itt egy kicsit többet akar ebből, kevesebbet abból, de neked biztosan tudnod kell, mikor fontosabb a te szereped és mikor inkább kiegészítő. Nem szabad összetéveszteni a kettőt. A tapasztalat és a gyakorlat természetesen megtanítja ezeket a dolgokat. Gustav Mahler II. szimfónia I. Allegro maestoso