A klarinét: interjú és hangszerbemutató Jon Manasse szólamvezetővel

Robert Schumann III. (Esz-dúr) ,,Rajnai” szimfónia, op.97. III. tétel Ez itt egy klarinét (Jon Manasse, első klarinétos, St Lukes Zenekar) Különböző anyagokból készült. A mpingo (grenadilfa) nevű afrikai fából készült, ami egy fura név: M-P-I-N-G-O. Nagyon gondosan kell vágni, szárítani kezelni és sok-sok év kell a megfelelő állapotú anyaghoz, amelyet azután elviszel egy mesteremberhez, aki a lukakat pontosan a megfelelő helyen tudja kivágni és egy kis lukat fúr a közepébe, hogy a levegő ki tudjon jönni és ez képezi a hangot. A klarinétnak sok része van. Kezdve ezzel, ami úgy néz ki, mint egy harang, lehetne egy telefon is, (a magyar neve tölcsér). Azután ez a szakasz, amit alsó résznek hívnak, ezt pedig felső résznek. Ez a kis rész a hordó, ez itt a tetején pedig a fúvóka. Most ha újra összeszerelem a klarinétot, ki kellene tudnom adni valamilyen zenei hangot, ugye? A fúvóka, hordó, felső rész, alsó rész és a tölcsér és most már kellene hangot kapnunk, van elég darabunk, egy, kettő, három, négy, öt. Kész, most már kaphatunk egy szép klarinét hangot. (üres levegős hang) Valami hiányzik, ezt nádnak hívják és van itt mégegy rész, a ligatúra vagy szorító, ami a nádat rögzíti a fúvókához. A „nád”-nak megvan a saját növénye. Ezek a kis darabok a bambusz hosszú szárából valók, a bambusznádat gondosan termesztik Dél-Franciaország egy nagyon meleg területén, ahol a szél pont megfelelően fúj és a nap pont elegendően süt, és ott vágják ezeket a hosszú bambusz szárakat. Learatják és aztán rendkívül gondosan tárolják megfelelő hőmérsékleten és nedvességben sok-sok évig, majd pedig megkapja a mesterember, aki elkészíti ezeket az apró nádsípokat a világ összes klarinétosa számára, hogy gyönyörű zenét játszhassanak a segítségével. Hogyan működik a nád? Hogy lehet ennek a kis darabnak ekkora szerepe? Van egy egészen keskeny rész a nád tetején, amely rezeg, amikor a szájadba teszed és átfújod rajta a levegőt. Valahogy úgy, mint amikor egy trombitás hangot képez és az ajkai vibrálnak. Valaminek vibrálnia kell. Ha hegedülsz, akkor a húrok rezegnek, amit láthatsz is egy hegedűnél, láthatod, ahogy a húr nagyon gyorsan mozog. A fuvolán – és ez vicces, de tudom úgy használni a klarinétot, hogy úgy hangozzék, mint egy fuvola – itt nem látod a rezgést, de a levegő, mint amikor fütyülni tanulsz, a levegő rezeg két felület között. A hordó egyik és másik oldala között. De ha beleteszem a nádat és a szorítót, megkapom a hangot. Igor Sztravinszkij: A tűzmadár - szvit: A hercegnők körtánca (1919) A klarinét oly sok különféle hangon képes megszólalni. Lehet dzsesszes lehet nagyon édes és gyengéd, lehet nagyon magas és mély A klarinéttal bárki lehetsz, aki csak akarsz, lehet a hangja édes lehet a boldogság hangja, valamennyi érzés kifejezésére van hangja. Csajkovszkij IV. (f-moll) szimfónia, op.36. I. Andante sostenuto - Moderato con anima A repertoár, amelyet itt az All Star Zenekarral játszunk pazar. Fantasztikusan élvezzük a közös játékot és talán van néhány különleges klarinétos pillanat, amelyet mi klarinétosok nagyon szeretünk, és sok ilyen van a Sosztakovics szimfóniában. Ott vannak ezek a gyönyörű lírai, éneklő szólók, amelyek csendesen előjönnek és aztán crescendo felerősödnek, majd megint lecsendesednek. Dmitrij Sosztakovics V. szimfónia I. Moderato Az a kor, amikor elkezdtem komolyan venni a klarinétot, rögtön az elején volt, 11 évesen. Érdekes módon először nem szerettem a klarinétot, mert sosem hallottam oly módon játszani, ami hatott volna rám. Az első zenei szerelmem a szaxofon volt. A nagy inspiráció a szaxofonon való játékhoz Glenn Miller In the Mood című száma volt a swing korszakból. Nem volt meg bennem az, ami a szaxofon felé irányított volna, de nagyon tetszett. És csak amikor David Weber tanárommal találkoztam, lettem igazán szerelmes ebbe a hangszerbe, a benne rejlő csodálatos lehetőségbe és színekbe. Valahogy mindig szerettem gyakorolni, ez az én külön világom volt. Úgy tűnik, jól passzolok a klarinéthoz, egy csomó vicces dolgot csinálok, rengeteg örömteli pillanatom és nagyon csöndes perceim is vannak, és a klarinét segítségével ki tudom fejezni ezeket az érzéseket. Ludwig van Beethoven V. (c-moll) szimfónia, op. 67. II. Andante con moto