A fagott: interjú és hangszerbemutató Nancy Goeres szólamvezetővel

Piotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll), Op. 36 I. Andante sostenuto - Moderato con anima (lendületes drámai hangszeres zene) Ez a hangszer a fagott. A fafúvósok között a legnagyobb, ezért ezzel játszhatók a legmélyebb hangok. Különleges is, mivel kettős nádnyelves fúvókával szólaltatható meg. Ez itt a nád. Két bambusz lapocska van összekötve huzallal és fonallal. Amikor belefújsz a nádba, mindkét nádlapocska rezegni kezd, és ez kelti a hangot. (rezgő nád) Egyáltalán nem úgy szól, mint egy fagott, de amint ráteszem a cső végére, azok a furcsa rezgések végigfutnak a teljes hangszeren, és ebből alakul ki az a jellegzetes fagotthang. Ahogy említettem, ez egy nagy hangszer, de a hangszer csöve még hosszabb. Több, mint 2,5 méter. Itt alul, a cső visszafordul, és elvékonyodik a tetején. és mivel ez egy kónikus furatú cső, egyre nagyobb és szélesebb lesz a teteje felé haladva. Sok billentyű található rajta, és a fagott abban tér el a többi fafúvós hangszertől a klarinéttől, oboától és a fuvolától, hogy sok olyan billentyűje van, amit a hüvelyujjunkkal nyomunk le. Ludwig van Beethoven: V. szimfónia (c-moll), Op. 67. II. Andante con moto (halk vonósok és ünnepélyes fagottok) Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilencet, a bal hüvelykujjal, és egy, kettő, három, négy, ötöt a jobbal. Amikor lenyomom ezt a billentyűt, ami itt lent zár, akkor ez lezárja az utolsó hangnyílást, ezért ez lesz a legmélyebb hang. (mély hang) Ez a legmélyebb hang, egy Bé. Ez a legmagasabban elhelyezkedő billentyű, de amikor ez zárva van, akkor a hang a teljesen zárt csőben keletkezik. Ez az egyetlen hang, ami a fagott tetején jön ki. (vonósok a háttérben) Ha egy mély Bé-t játszom, és valaki befogja a hangszer tetejét, akkor a hang nem szólal meg. Ez az egyetlen hang, amelyik nem tud megszólalni. Piotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll), Op. 36. II. Andantino in modo di canzona A fagott hangja magas hangfekvésben egy kicsit fényesebb, és nem szeretem ezt a kifejezést, mert egy kicsit negatív, de egy kicsit élesebb és fényesebb, míg az alacsony hangfekvésben sokkal mélyebb és finomabb a hangja, és igazából ez az, amit szeretek a fagottban. Nagyon lágy hangja van, és kiválóan belesimul a zenekarba, (vonósok a háttérben), ugyanakkor csodálatosan és feltűnően emelkedik ki szólók esetében (lassú vonósok és fagott) Robert Schumann: III. ,,Rajnai'' Szimfónia (esz-dúr), Op.97 A fagottnak számtalan szerep jut egy zenekarban, Egy zeneszerző, Sztravinszkij megkomponálta a „Tavaszi áldozat”-ot, ami egy nagyon magas fagott szólóval kezdődik. és abban az időben, amikor a mű született, igazi botránynak számított sok tekintetben, de elsősorban a fagottosok körében, a különösen magas hangok miatt. Azt gondolom, hogy az elképzelés valami ősit, elemit akarta kifejezni, egyfajta sikítást. Manapság a fagottosok keményen gyakorolják a magas hangokat, hogy szépen szólaljanak meg, és talán nem játszuk olyan élesen, mint akkor, amikor a mű keletkezett, (fagott a háttérben) de Sztravinszkij, hogy megint ő legyen a példa, amikor megírta a „Tűzmadár” balett bölcsődalát, a fagottot használta az altatódalhoz, (lágyan játszó hegedűk) egy nagyon-nagyon lágy és csodálatos középfekvésben. (lágyan pengetett hárfa) Imádom játszani a „Tűzmadár” bölcsődalát, mert lehetőséget ad arra, hogy megmutassam a játékomban rejlő érzéseket és szépséget, tehát nagyon különleges számomra. Ez volt az első felvétel, amit gyerekkoromban hallottam. Nagynénémtől, Lindától kaptam egy gyűjteményt, és rajta volt a „Tűzmadár” bölcsődala is. Úgy éreztem, hogy ez annyira, de annyira gyönyörű. Fagotton akarok játszani, így 7 évesen elkezdtem zongorázni. Nagyon szerettem zongorázni, de nem szerettem gyakorolni. Talán nem voltam túlságosan tehetséges. Mindig kényszerből gyakoroltam az óráimra, minden áldott héten. Amikor eljött az idő, 5. osztály végén, hogy egy fúvószenekari hangszert válasszak, azért beszélek „fúvószenekarról”, mert nálunk Lodiban, ahonnan származok, nem voltak vonósok. Ideje volt zenekari hangszert választani. A nővérem klarinétozott. Még abban a kicsi városban is, legalább húsz klarinétos volt a zenekarban, és minden héten azon ment a vita, hogy ki hova üljön, gyakran még veszekedtek is azon, hogy ki üljön az első helyre. A nővérem azt mondta: „Nancy, játssz fagotton, mert egyáltalán nincs fagottos.” Az jutott eszembe, hogy hát ez az a hangszer, amit hallottam, és amit imádtam, szóval tökéletes választás! Ez választottam, és egyből megszerettem. A családom nem volt így azonnal. Csak gyakoroltam és gyakoroltam és gyakoroltam és gyakoroltam, és úgy hangzott nekik, mint... Mindössze két szavuk volt rá: „ágyláb„ és „beteg tehén”. Azt hiszem, hogy egy másik szavuk is volt: „Hajókürt”. Amikor fagottozni kezdtem, egyszerűen csak ment, szinte azonnal. Minden összejött, és aztán komolyan kezdtem foglalkozni vele, így Madisonba mentem, ami elég közel volt szülővárosomhoz, és a Wisconsini Egyetemen vettem órákat. Hetedik-nyolcadik osztályban, 13-14 évesen, csak gyakoroltam, amit imádtam. Nagyon szerettem az otthoni zenekarban is játszani, de aztán elkezdtem az Ifjúsági Szimfonikusok zenekarral zenélni, (vonósok a háttérben), ami szintén nagyon jó volt, és akikhez egészen korán csatlakoztam, És ekkor, az, hogy megismertem a szimfonikus zenélést, kinyitotta előttem az egész világot, és mivel fagottos vagyok, ez rendkívül fontos volt azért, mert Brahms, Sosztakovics, Mahler, Bruckner csodálatos szimfonikus darabjait játszhatom. Fagottra nem írtak szólódarabokat a zeneszerzők, ezért aztán nagyszerű dolog egy nagy csapatba tartozni és zenekarban játszani, és élvezni a hangzást, ami körülvesz. A fagottok mindig a zenekar közepén foglalnak helyet, és mindig is csodálatos volt zenekarban játszani. Antonin Dvorak: IX. „Újvilág” szimfónia (e-moll), Op. 95 IV. Allegro con fuoco