If you're seeing this message, it means we're having trouble loading external resources on our website.

Ha webszűrőt használsz, győződj meg róla, hogy a *.kastatic.org és a *.kasandbox.org nincsenek blokkolva.

Fő tartalom
Pontos idő:0:00Teljes hossz:8:44

Az oboa: interjú és hangszerbemutató John Ferrillo szólamvezetővel

Videóátirat

Piotr Iljics Csajkovszkij: IV. szimfónia (f-moll), Op. 36. III. tétel: Scherzo-Pizzicato ostinato Ez a hangszer az oboa. Franciául „hautbois”, ami magas fát jelent. Magas hangfekvésű hangszer, a fúvósok között leginkább a szoprán szólamot játssza. Dupla nádas hangszer. Ez itt egy nád, aminek két lapocskája van, úgy mint a fagottnak, azzal a különbséggel, a fagott a mély dupla nádas hangszer. Grenadilfából készül, ami Észak-Afrikában található fafajta. Nem úszik a víz felszínén. A 18. században a hajókhoz igyekeztek greandilrönköket szerezni, és azokat nehezékként használni. Ha ezt beteszed egy vízzel teli edénybe, úgy süllyed el, mint egy szikla. A hangszeren való játék egyik legnehezebb része a nád elkészítésének az elsajátítása. Megveheted őket, de ha komolyan foglalkozol vele, akár középiskolás szinten, akkor meg kell tanulnod elkészíteni őket. Olyan nádakból készülnek, amelyek nagyon hasonlítanak azokhoz, amikből bútorok készülnek, pl. a bambuszhoz, ami a Földközi-tenger vidékén nő. Van jó nád, van rossz nád, Szaxofonok, klarinétok, fagottok, mind ugyanazt az anyagot használjuk, csak különböző méretekben. Szóval ezek elkészítésének tudománya nagyon fontos részét képezi az egész játéknak. Vannak olyanok, akik kiválóan játszanak az oboán, de a náddal nem igazán boldogulnak. És igazából mindkettőhöz kell érteni. Számtalan féle nádra van szükség. Nagyon véknyakra, ha valami lágyat játszol. Nehezekre, ha valamit hangosan kell játszani. Tehát folyamatosan cserélgetni kell őket. Sőt, ahogy változik az időjárás, úgy változnak a nádak is. Így aztán folyamatosan gyártjuk őket, hogy mindig legyen tartalékban. Ez egy trükkös dolog. Gyakran mondjuk, hogy „azt gondoltad jól játszottam?” Hallottad volna, milyen egy másik náddal! Igor Sztravinszkij: Tűzmadár-szvit (1919) Hercegnők körtánca Az oboával kapcsolatban az a legszebb, hogy a nagy szimfonikus zeneszerzőknek ez volt az egyik kedvenc „éneklő” hangszere. Imádtak lírai szólókat írni az oboára. És az oboa az egyik olyan hangszer, amit gyakran használnak két különböző karakterű rész között. Nagyon gyakran az oboaszóló az átmeneti pont ezek között. És van ezekben a pillanatokban valami nagyon izgalmas, ugyanakkor lenyűgöző. Ludwig von Beethoven: V. szimfónia (c-moll), Op. 67 I. tétel: Allegro con brio (oboahang) Gerry Schwartz felhívott és elmondta, hogy a repertoárban, amivel készülünk, szerepel kettő, minden bizonnyal a legszebb, legfinomabb, és a legbonyolultabb lírai szólók közül, Csajkovszkij IV. szimfóniájánk híres szólója. (lágy hangszeres zene) Csajkovszkij IV. szimfóniájának lassú dallamíve egy híres orosz népi dallam, nagyon finom, de nem könnyű... Évekig tartott, mire azt éreztem, hogy végre jól játszom. A másik nagy szóló Sosztakovics V. szimfóniájából van, amiről azt kell hogy mondjam, mestereim, különösen John Lancie, igazi specialitása volt. Legalább fél tucat alkalommal hallottam őt játszani Eugene Ormandy-val. És volt valami abban, ahogy játszotta, megállt az idő... Lélegzet elállító, gyönyörű és elegáns volt. Soha nem reméltem, hogy ez valaha nekem is sikerül, de megteszem, ami tőlem telik. (lágy hangszeres zene) Sosztakovics V. szimfóniáját és Csajkovszkij VI. szimfóniáját játszani különleges dolgokat kíván. Sosztakovics V. szimfóniája magas, valami olyan nádra van szükség, ami jól reagál és tartja a hangot magasabb hangfekvésben is. Csajkovszkij negyedikje pedig pont az ellenkezője, violinkulcsban van, de mélyen kell játszani. A nádnak alkalmazkodnia kell ehhez. Tehát minden szóló esetében, és ezt a kollégáim is megerősítik, legalább 5 vagy 6 nád van a kottatartomon, minden alkalommal, nemcsak tartaléknak, hanem hogy a lehető legjobbat választhassam. (lágy hangszeres zene) 30 évvel ezelőtt nagyon nehéz volt olyan embert találni, aki egyszerre tudott nádat készíteni és kisgyerekeket tanítani, így aztán fuvolán kezdtem először, és csak 8. osztályban váltottam oboára. Ha el tudsz képzelni valakit, aki megszállott oboista, akkor képzelj el egy fiatal srácot, aki fuvolázik, és előadja az iskolabuszon a következőt: „Anyám azt mondja, ha jól fuvolázom, akkor egyszer majd oboázhatok is.” Ez egy alattomos terv része volt, azt hiszem... olyan három vagy négy vagy öt éves koromtól kezdve. anyám folyton lemezeket tett fel, és azt mondta: „Johnny, hallod? Ez az oboa.” „Nem szeretnél játszani rajta?” Johannes Brahms: Akadémiai ünnepi nyitány, Op. 80 A játék iránti szeretetem nagyon korán kezdődött. Emlékszem, amikor hét éves voltam, és anyám a zene élvezetéről beszélt egy osztálynak, Brahms második zongoraversenyét tette fel a lemezjátszóra. Ugye azt tartják, hogy a gyerekeknek szüksége van zenei nevelésre, és abban a pillanatban, ahogy meghallottam, tudtam, hogy ez volt az egyik legizgalmasabb dolog, amit valaha hallottam. De amikor igazán elkezded úgy érezni, hogy talán tényleg ezt akarod csinálni... 13 évesen kezdtem játszani,, és 14 éves koromra már megvoltak az első zenekari élményeim a csodálatos Bostoni Ifjúsági Zenekarban. Az az érzés, hogy ilyen zenét játszó zenészekkel vagyok körülvéve elmondhatatlanul izgalmas. Igazi élmény. A mai napig ugyanaz az élmény, mint először volt, 14 éves koromban. Nagyon de nagyon szerencsés vagyok, hogy ezt csinálhatom. (drámai hangszeres zene) Robert Schumann: III. „Rajnai” Szimfónia (Esz-dúr), op. 97. II. tétel: Scherzo