Antonín Dvořák: IX. „Újvilág” szimfónia, Gerard Schwarz elemzése (1. rész)

Antonín Dvořák: IX. (e-moll) „Újvilág" szimfónia Dvořák 9 szimfóniát írt, a kilencedik kétségkívül a legnépszerűbb és ez rendkívül népszerű volt már a bemutatása pillanatától kezdve. Ez különleges dolog, mert ha meggondoljuk, Dvořák legnagyszerűbb műveinek egy részét a New Yorkban és az iowai Spillville-ben töltött évek alatt írta: a csellóversenyt, az Amerikai vonósnégyest és ezt az óriási szimfóniát. A szimfónia egyfajta melankolikus módon kezdődik. A csellók ezt a nagyon halk kis dallamot játsszák, de ez egy bevezetés, ahogy Mozart és Haydn óta minden szimfóniában van egy lassú bevezetés. Egy melankolikus, gyönyörű halk gesztussal kezdenek a csellók a többi vonós kíséretével. És hirtelen megszólal egy kürt, majdhogynem mint egy fanfár, csak néhány hang, de egész váratlan. (zenekari játék) A bevezetést aztán a fafúvósok folytatják, a fuvola viszi és az oboák kísérik, majd a fagottok. Ugyanaz történik, gyönyörű, lágy és elegáns. De ez alkalommal a vonósok fortissimo lépnek be, hangosan majd belép az üstdob és a fafúvósok válaszolnak. Különleges pillanat ez. (zenekari játék) Ekkor meghalljuk ezt a kis izgatott részt a fafúvósoktól Két kürt lép be ezzel a témával, amelyből azután kialakul az első téma. Ez ismétlődik, egy kicsit agresszív és vad vonós játék következik, leginkább a második hegedűtől és a brácsától. (zenekari játék) Egy rövid üstdob szóló jön, és már benne is vagyunk a tétel közepében. És valóban, kezdi a két kürttel, a harmadik és negyedik kürttel, akik az első témát játsszák. Dvořák nagyon érdekesen csinálja, nem csupán két dallamcsoportot használ, amelyeket megismétel, kibont és visszatér hozzájuk. Nem, ő számtalan dallammal dolgozik, és ezt a sok dallamot mutatja be és hozza vissza az egész darabban. Mindjárt megmutatom. Tehát kezdik a kürtök, ismételnek, aztán kiegészülnek a klarinéttal és a fagottal, és aztán jönnek a vonósok, akik a ugyanezt a dallamot fortissimo, hangosan játsszák. Aztán elhalkulnak és kezdődik egy crescendo, amelyben a harsonáké a dallam. Most a vonósokkal egészül ki a klarinét és a fagott helyett. Rendkívül erős. Figyelemreméltó. (zenekari játék) A második témát, amely valamilyen népdalnak hangzik a fuvola és az oboa játssza. (zenekari játék) Aztán átveszik a második hegedűk, majd a csellók és a bőgők és aztán valamennyire kibontakozik. De megint csak kicsit másképp van, mint ahogy a szimfonikus formától megszoktuk, mert ő veszi a témát és ahelyett hogy csak azt játszaná, máris tovább fejleszti. (zenekari játék) Ezután következik a harmadik téma, egy mélyen szóló fuvola hozza be. Dvořák a hangszerelésben is fontos dolgot vitt végbe. Ebben a regiszterben szokatlan a fuvola használata, megrendítő és nagyon más a hangzása, mintha egy oboa vagy klarinét játszaná. Szerintem zseniális megoldás. (zenekari játék) Aztán átveszik a témát a hegedűk, (zenekari játék) majd a csellók és a bőgők játsszák ugyanazt, csak fortissimo. (zenekari játék) És most elérkezünk az ismétléshez. Dvořák itt az egész elejének a megismétlését adja meg. Sok karmester azonban nem ismétel. Én igazán hiszek benne, egyrészt, mert Dvořák így írta, másrészt azért, mert akkora zenei anyagot adott nekünk már eddig is, annyi témát, és ezeknek valamelyest a kidolgozását is, hogy egyszerűen muszáj újra meghallgatni, legalábbis én így gondolom. Aztán az ismétlés után itt van ez a harmadik téma, amit ez alkalommal a kürt fanfárként játszik. Ez egy teljesen más hangzás, a kürt fanfárként játszik, amit visszhangzik egy pikoló szóló. Megint egy különleges hangszerelési megoldás a zseniális Dvořáktól. (zenekari játék) Átveszi a trombita, az oboák továbbviszik. (zenekari játék) Aztán eljutunk a trombita által játszott harmadik témához, majd jönnek a fagottok az első témával. Aztán ugyanez, de most a kürtök játsszák a harmadik témát és a trombiták az első témát. Ez után a kombináció után – megint kicsit kibontva – eljutunk ahhoz, amit visszatérésnek hívhatunk, amikor visszamegyünk az első témához, amelyet a harmadik és negyedik kürt játszik. Elég világos, az oboa játssza, a fuvola továbbfűzi, a hegedűk meglehetős hangosan játsszák, majd a végén egyre halkul és halkul, és most a második fuvola szólója következik, megint a második téma behozatalával, gyönyörűen, gyöngéden, ami aztán kiteljesedik az összes fafúvóssal. (zenekari játék) Folytatódik a visszatérés a szokásos módon. E kidolgozás után egy decrescendo vagy diminuendo következik, és bejön a népdal téma ismét a második fuvolától. Valamennyi téma kidolgozásra kerül a tétel vége felé, és aztán véget is ér. Nagyon kevés az ún. kitöltő anyag, az ismétlődés. Nagyon direkt ezekkel a témákkal, a kidolgozásukkal és ahogy kombinálja őket És a tétel elillan, olyan érzés, mintha csak egy perc lenne az egész, mert annyira különleges. Érdekes módon nem tér vissza a bevezető témával, ami meglehetősen ritka nála, majd meglátod, ha végighallgatod az egész darabot.