Sztravinszkij: Tűzmadár: a történet és a zene

A Tűzmadár történetnek csak néhány szereplője van. A Tűzmadár, Iván herceg (cárevics), Kascsej, a gonosz varázsló, 13 hercegnő és néhány szörny, akiket Kascsej teremtett. Ő halhatatlan, és az embereket kővé változtatja. Ez szörnyűséges. Iván megérkezik a gonosz varázsló kastélya elé, látja, hogy besötétedett, de meghallja és megpillantja a Tűzmadarat és foglyul ejti. Vadászni indult, nem tűzmadarakra, de elkapja, és a Tűzmadár könyörög neki, hogy engedje szabadon. Iván elengedi, a Tűzmadár pedig így szól: ha bármikor segítségre lesz szükséged, ott leszek. Ezután 13 hercegnő jön elő a kastélyból, és körtáncot lejtenek. Iván beleszeret az egyikbe. A hercegnők visszatérnek a kastélyba, és másnap Iván odamegy a gonosz Kascsejhez, a varázslóhoz és azt mondja, feleségül szeretném venni ez egyik hercegnőt, adnál-e rá engedélyt? Elkezdenek vitatkozni és a gonosz ráuszítja a rettenetes barátait Ivánra. Ebben a pillanatban visszatér a Tűzmadár, hogy megfizessen az elnyert szabadságáért és hogy segítsen neki. Az összes szörnyet egy pokoli táncra kényszeríti, és ők el is táncolják ezt a pokoli táncot. A pokoli tánc végén pedig mindannyian elalusznak, annyira kifáradnak. Itt a pillanat, hogy Iván eltűnjön. Kascsej felébred, a Tűzmadár ismét megtáncoltatja, és elmondja Ivánnak, hogyan törheti meg az átkot és hogyan ölheti meg a szörnyet. Iván ezt meg is teszi, feleségül veszi a cárevnát, a kővé változtatott emberek felélednek, mindenki boldog, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A bemutató 1910-ben volt, az első szvité 1911-ben, azé a szvité, amelyet mi adunk elő 1919-ben. Hat szakaszból áll. A Tűzmadár bevezetése meghatározza a hangulatot, a tónust, ahogy Iván megérkezik a kastélyhoz. (lassú, baljóslatú zene) A hangulatot letompított vonósok adják meg, a brácsák és a csellók uniszónó játszanak együtt. A bőgők is velük játszanak, de megosztva, egyik felük vonóval, a másik felük pizzicato, a húrt pengetve. Megfigyelheted, hogy a nagydob az egyetlen másik hangszer, melynek aláfestő szerepe van megint csak ennek a nyugtalan várakozásnak a megteremtésére. Sorban jönnek a fafúvósok, ez jelzi Iván megérkezését a kastély előtti rétre. A mélyen játszó fafúvósok és a kürt után jön a harsona, két harsona, annak illusztrálására, amit Iván érezhet az erdőben. Kis glissando a hárfán, csak egész kis gesztusok a hangulat megteremtéséhez, különös módon. Aztán egyszercsak hirtelen egy csillámló vonós szakasz következik, gyors és hangos hang után tremolo következik, amely egyfajta történést jelenít meg, különösebb zenei gesztus nélkül. Ez nem dallam, kapcsolódik a harmóniához, de nem jelentős. Ekkor belépnek a felső vonósok és a fafúvósok nagyon sebesen, és rájövünk, hogy ez nyilván a Tűzmadár. És itt elérkezünk a Tűzmadár első szólójához. Ha nézed, látni fogod, hogy ez csupa fafúvós, pikoló, fuvola, klarinét és aztán jönnek a vonósok és ők is hozzátesznek valamit. De még egyszer: ismétlődik, nagyon világos, rövid, ez a Tűzmadár első szólója, variációkkal. (gyors, izgatott dallam) Ezután következik a hercegnők körtánca. Ennek van egy bevezetője a fafúvósókkal, gyönyörű oboa szóló a hárfa kiséretével. (halk, romantikus dallam) Ez még nem tartozik igazán a tétel fő részéhez. Az akkor jön, amikor a vonósok ezt a népdalszerű dallamot játsszák és világosan érezhető, hogy itt kezdődik a táncos rész. (lírai, romantikus dallam) Ahogy Sztravinszkij kibontja ezt, az anyagot, amelyet eddig csupán a vonósokkal játszatott, most a fafúvósoknak adja. Ez nagyon gyakori a zeneszerzőknél, különösen a 20. században. Veszel egy dallamot, amelyet először a vonósok játszanak, és aztán pontosan ugyanezt eljátszatod a hangszerelés megváltoztatásával, másszóval más hangszerekkel. Ebben az esetben a fafúvósokkal, élükön a fuvolával, amelynek új hangja van. Azt mondjuk, hogy más a színe. (halk, romantikus dallam) Egyszer csak ez a rész véget ér, és váratlanul itt van ez a hangos akkord! (hirtelen éles akkord) Úgy hangzottak az ütősök, mintha az egész zenekar játszott volna. És ez természetesen a pokoli tánc. Ez az a tánc, amelybe a szörnyetegeket belekergeti a Tűzmadár, ebbe a vad táncba, és azt reméli, hogy kimerülnek és újra elalusznak. Ami természetesen megtörténik. Érdekes, mert itt egy olyan akkordot használ, amely megriaszthat, ha nem vagy rá felkészülve, és felugrasz a székedből. Ezután a bőgők nagyon gyors futama következik, amiben nem sok történik, csupán nyugtalanító érzést generál. Aztán a mély kürtök, a fagott és a tuba lép be ezzel a szinkópás dallammal. Szinkópás azt jelenti, hogy nem az ütésre esik, vagyis azt várnád, hogy pam-pam-pam-pam-pam-pam ehelyett _pam-_pam-_pam-_pam-_papam tehát nem az ütésre esik, amit szinkópának nevezünk, és ez még fokozza a feszültséget, amelyet ez a kezdés kreál. (sötét, drámai dallam) Ez a pokoli tánc, gonosz tánc. Vad és szórakoztató, és amikor véget ér, Sztravinszkij mindössze néhány akkordhangot ír a letompított trombita, a hárfa és a zongora számára, és átvezetésként használja az anyagot. Szóval ebből a hangos, agresszív dallamból, amely rendkívül színes, ütősök és nagydob mindenki üti és harsogja, és egyszer csak ez abbamarad, és aztán megint megnyugszik, egy kis harmonikus átmenettel, az oboákkal majd a brácsával, amely a Berceuse-hoz, egy csodálatos bölcsődalhoz vezet. (gyöngéd, álmos dallam) És a bölcsődalt a fagott játssza. Azt gondolnád, hogy ha altatót írnak, azt biztosan fuvolával vagy klarinéttal esetleg hegedűre írnák, de Sztravinszkij egy abszolút tökéletes szólót írt a fagottnak, az egyik leghíresebb fagott szólót a teljes fagott irodalomban. (szelíd, lassú dallam) Akárki megy el zenekari próbajátékra, ez a szóló biztosan benne lesz, mert ez egyaránt mutatja a hangszínt és a megértés mélységét. Sztravinszkij nem ad meg semmilyen dinamikát, nem mondja, hogy legyen crescendo, csinálj itt egy decrescendot, hangsúlyozd ezt vagy azt a hangot. Csupán hangokat ír, és ha egy bölcsődal eléneklésére gondolsz, bizonyára nem monoton módon fogod énekelni, egyféle hangon. Így tehát a fagottosnak is létre kell hoznia valami különlegeset ezzel a csodálatos dallammal. Ez természetesen elaltatja a szörnyetegeket. A dallam kidolgozásra kerül és elvezet a fináléhoz. Sztravinszkij itt a vonósokkal játszatja ezt a tremolót, ide-oda egy-egy hangon ami harmóniát hoz létre, megintcsak nagy a feszültség, s így jutunk el a megszabadulás dalához. Ez a kürt dala, megint csak az egyik a valaha írt leghíresebb a kürt szólók közül, halk és gyönyörű. (nyugodt dallam) Egy kis glissandoval a hárfán, jönnek a hegedűk ugyanazzal a dallammal, elég halkan. Ez a gyönyörűséges dallam fokozatosan kibontakozik, egyre több hangszer lép be. Jönnek a rézfúvósok és ez egy dicsőséges pillanat... tulajdonképpen be is fejezhetné itt, ennél a nagyszerű pillanatnál akár be is fejezhetné. De nem. Amilyen zseniális zeneszerző volt Sztravinszkij, egy még izgalmasabb befejezést akart. Nem egy megszabadulás véget, hanem egy igazán eredményes véget, amelyben elpusztítjuk a szörnyeteget, a kővé vált embereket visszavarázsoljuk emberi lényekké, és a herceg feleségül veszi a hercegnőt. Ugyanazt a dallamot használja, mint amit a kürt játszott, de a rézfúvósok lényegesen gyorsabban játsszák. Egy lassú dallamból gyors dallamot csinál. (örömteli, győzedelmes dallam) Mindenki bekapcsolódik. Az egésznek van egy nagyon szokatlan ritmusos előrehajtó ereje Megint a zseni, nem akar ilyen agresszív befejezést. Vissza akarja hozni a finálé ünnepélyességét. Miután jónéhányszor megismétli a témát növelve a hangszerelést, meduplázva a vonósokat és a fúvósokat, megint lelassítja a tempót (lassú, győzedelmes dallam) és így ér véget, egy nagy rézfúvós korállal. (győzedelmes záródallam) A teljes Tűzmadár kb. 50 perc. Mindegyik szvit, amelyet ebből készített, hármat is csinált, ezek 20-25 percesek. Azt gondolom, hogy mindegyik megáll zeneileg. Ugyanakkor azt mondanám, hogy az egész balett zeneileg már nem igazán áll meg, mert nagyszerű a zene, de ott vannak azok a pillanatok, amikor a jelenetek váltása miatt, dramatikus okokból történnek dolgok, és azoknak nincs zenei indoka és értéke az adott pillanatban. De amikor valaki olyan, mint Sztravinszkij kiemeli a lényegeset egy nagyszerű balettból és szvitet készít belőle, az zeneileg megáll magában. Ha semmit se ismernél az alaptörténetből, úgyis vitathatatlanul élveznéd a zenét, mert az káprázatos. Nyilvánvaló, hogy Sztravinszkij minden idők egyik legnagyobb zsenije volt, és ez nemcsak a teljes Tűzmadár meghallgatásából derül ki, hanem azt látván, hogy hogyan szűrte ezt meg és készítette el belőle ezt a csodálatos kis szvitet.